Egyre több bizonyíték van arra, hogy a passzív hőterápia, amilyen például a szaunázás, jó hatással van a szív- és érrendszer egészségére, és csökkentheti a hirtelen érproblémák kockázatát.
A Neurology című szaklap weboldalán május 2-án publikált kutatási eredmények szerint
minél gyakrabban szaunázik valaki, annál kisebb stroke-kockázattal kell számolnia.
A nemzetközi kutatócsoport vezetője, Dr. Setor K Kunutsor, a bristoli University Hospitals NHS Foundation Trust munkatársa megjegyzi, hogy a szaunázásról már eddig is kiderült, hogy jó hatással van a vérnyomásra, a lipidprofilra, az artériák merevségére, a nyaki verőér intima-media vastagságára, és a perifériás erek ellenállóképességére. Egyre több bizonyíték van arra is, hogy
a szaunázás összefügg a magas vérnyomás, a demencia, a szív- és érrendszeri, valamint bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatának csökkenésével.
A nem és kor szerint korrigált adatok arról árulkodnak, hogy minél többet szaunázik valaki, annál kevésbé fenyegeti a stroke: a hetente 4-7 alkalommal szaunázók a stroke 61 százalékkal kisebb kockázatával néztek szembe. Ők egyébként nagyobb valószínűséggel voltak fiatalabbak és férfiak, nagyobb volt a testtömegindexük, és több alkoholt fogyasztottak, mint a másik két csoportba tartozó résztvevők.
Amikor az adatokat más kockázati tényezők és változók, többek között a testtömegindex, dohányzás, szisztolés vérnyomás, „rossz" LDL koleszterinszint, alkoholfogyasztás, 2-es típusú cukorbetegség, vérnyomáscsökkentő gyógyszer, aszpirin és vérzsírszint-csökkentő gyógyszer szedése, fizikai aktivitás és társadalmi-gazdasági státusz szerint is korrigálták, a kockázat ugyanilyen csökkenését figyelték meg. A kapcsolat hasonló volt az vértelen (ischémiás) stroke esetében, de szerényebb volt az agyvérzés esetében – ez az esetek alacsony száma miatt (34) lehetett így.
A kutatók arra gyanakszanak, hogy a szaunázás mechanikus kapcsolatban állhat a vérnyomás csökkenésével, az immunrendszer stimulációjával, az autonóm idegrendszer kedvező változásaival, a vérzsírszint változásaival, az oxidatív stressz csökkenésével, az artériák merevségének csökkenésével, a nyaki ütőér intima-media vastagságának és a perifériás erek ellenállóképességének kedvező alakulásával.
Úgy vélik, hogy a stroke-os esetek jó része a magas vérnyomás következménye, és a kockázat a vérnyomás csökkentésével jelentősen visszafogható.
Mivel a passzív hőterápia, vagyis a szaunázás vérnyomáscsökkentő hatására egyre több a bizonyíték, lehet, hogy ez állhat a stroke-kockázat csökkenésének hátterében.
Az ok-okozati kapcsolatot azonban egyelőre nem lehet felállítani, ezt mindenképpen komolyabb kutatásoknak kell igazolni.
A szaunázás csökkentheti a reumatikus fájdalmakat, enyhíti egyes bőrbetegségek, például a pikkelysömör és a csalánkiütések tüneteit, és a tüdőbetegségek kockázatát is visszafogja. Az egészséges és stabil szívproblémával élő emberek számára a szaunázás biztonságos, ám nemrég elszenvedett miokardiális infarktus, nem stabil angina pectoris, súlyos érelmeszesedés mellett azonban csak fokozott óvatossággal ajánlott.
Azoknak az idős embereknek is érdemes óvatosaknak lenni vele, akik hajlamosak az alacsony vérnyomásra. Szaunázás közben ugyanis előfordulhat vérnyomásesés, kiszáradás, szívritmuszavar, valamint hemokoncentráció, azaz a vérplazma térfogatának csökkenése is előfordulhat. Így érdemes óvatosan elkezdeni, fokozatosan tesztelve az egyéni tűrőképességet, és csak lassan emelve a szaunázás időtartamát és intenzitását.
Jó, ha a rendszeres szaunázás testmozgással is kiegészül. A kutatási eredmények viszont nem alkalmazhatóak más passzív hőterápiás módszerekre, például az infraszaunára, a gőzkamrára, vagy a forró fürdőre, mivel azok alacsonyabb hőmérsékleten működnek, és nem utánozzák a finn szauna körülményeit.
Az adatfelvétel eredménye szerint a szaunázás átlagos gyakorisága heti kétszeri volt, míg a szauna átlagos hőmérséklete 75,8 Celsius-fok.
A szaunázási szokások mellett a szív- és érrendszeri kockázati tényezőket is felmérték a kutatók. Az átlagosan 14,9 éves követési időszak során 155 stroke fordult elő a résztvevők körében – ezek kimeneteléről a finn nemzeti kórházi és halálozási adatbázisok tanúskodtak.