Elkezdődött a kérészrajzás

Kérészek életük fénypontján

A napsütéses meleg időnek köszönhetően elkezdődött a kérészek rajzása a Tisza alsó szakaszán, a napnyugta előtti órákban Szeged és az országhatár közötti részen több helyen is megfigyelhetők a tiszavirágok. Ezt tapasztalta a helyszínen az MTI tudósítója.

A kérész lárvái a nőstények által lerakott petékből fejlődnek ki a mederfenéken.

A kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken.

Három év után június elején a lárvák előbújnak üregükből és a víz felszínére emelkednek.

Képünk illusztráció Forrás: Shutterstock

A rajzás időpontja függ a vízhőmérséklettől, a napos órák számától, de egyes feltételezések szerint még a holdfázis is befolyásolhatja.

A vízből kibúvó lárvák leginkább a partról benyúló faágakon, a vízben álló stégeken vedlenek, a nőstények egy, a hímek két alkalommal.

A tiszavirág a legnagyobb európai kérész; 2,5-3,8 centiméteres, a fehér farksertéivel 12 centiméter hosszú is lehet. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek.

A rovarokat már a vájatok szájánál békák várják, de lesben állnak a ragadozó halak és a madarak sem akarnak kimaradni a lakomából.

A kikelő szárnyas egyedek a víz felszíne közelében megkezdik rajzásukat. Néhány méter magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik a párjukat, a levegőben párosodnak.

Képünk illusztráció Fotó: Hirling Bálint - Origo

A párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe rakja a mintegy hétezer petéjét.

A tiszavirág és a vele rokon fajok az ipari forradalom előtt még egész Európában előfordultak, a szennyezések miatt azonban

ma már csak a Tiszán és mellékfolyóin figyelhetők meg.

A faj védett, állományát a vízszennyezés mellett veszélyezteti a folyómeder kikövezése is.