Hetven éve alakult meg a kommunista élcsapat, Rákosi Mátyás állampártja

Szakasits Árpád és Rákosi Mátyás. Tőlük jobbra középen Dinnyés Lajos miniszterelnök

Hetven éve, 1948. június 12-én, miután a Szociáldemokrata Párt jobb szárnyának utolsó tagjait is eltávolították a nagy múltú munkáspárt soraiból, Szakasits Árpád és a kriptokommunista Marosán György levezényelte az SZDP beolvadását a Magyar Kommunista Pártba. Az így létrejött Magyar Dolgozók Pártja lett a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett kíméletlen kommunista diktatúra és elnyomás politikai központja.

Nagyhatalmi paktum szülte a tartós szovjet megszállást

Közép-Kelet-Európa, és így benne Magyarország második világháború utáni sorsa lényegében már a szövetséges nagyhatalmak 1943. november végi teheráni konferenciáján eldőlt.

Még javában zajlottak a harci események a második világháború frontjain, amikor 1943 novemberében Teheránban lényegében már eldőlt Európa háború utáni sorsa Forrás: WW2

A náci Németországgal szemben hadat viselő három nagyhatalom vezetői, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök, Winston Churchill brit miniszterelnök, a londoni háborús kabinet feje, valamint Joszif V. Sztálin, a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) főtitkára abban állapodtak meg,

hogy a Balkán, Magyarország, valamint a közép-kelet-európai területek a Vörös Hadsereg hadműveleti körébe fognak tartozni.

A „három nagy”, Sztálin, Roosevelt és Churchill az 1943 végén megtartott teheráni értekezleten Forrás: Wikimedia Commons

Sztálinnak azt is sikerült elérnie, hogy Churchill próbálkozásaival szemben végleg eldőljön: az angolszász szövetségesek nem az olasz hadszíntérről és a Balkánon át, hanem Franciaországból fogják megnyitni a második frontot, 1944 késő tavaszán.

Churchill és Sztálin a brit miniszterelnök 1944 októberi moszkvai látogatásán. Sztálinnak sikerült elérnie, hogy az angolszász szövetségesek ne a Balkánon, hanem Normandiában nyissák meg a második frontot, nem veszélyeztetve így a közép-kelet-európai térségre vonatkozó szovjet nagyhatalmi aspirációkat Forrás: Wikimedia Commons

A szovjet diktátor külpolitikájában a cári idők óta hagyományos nagyorosz imperializmus és a klasszikus reálpolitika alapelvei érvényesültek: Sztálin számára természetes volt, hogy ameddig a Vörös Hadsereg csapatai eljutnak, addig fog kiterjedni Moszkva befolyása is.

Sztálin számára magától értetődő volt, hogy addig terjessze ki a szovjet befolyást, ameddig a Vörös Hadsereg eljut Forrás: Ria/Novosti

Az 1945 februárjában megtartott jaltai konferencián dőlt el véglegesen,

hogy a Harmadik Birodalom bukása után Közép-Kelet-Európa szovjet befolyási övezet lesz.

A Vörös Hadsereg katonai győzelmei rendkívül megerősítették Sztálin pozícióját, hiszen a jaltai konferencia idején Zsukov marsall 1. belorusz frontja már csak alig 65 kilométerre állt Berlintől.

A három szövetséges vezető az 1945 februári jaltai konferencián Forrás: Wikimedia Commons

Ahogy James F. Brynes, az amerikai delegáció tagja, későbbi külügyminiszter megfogalmazta: „Nem az volt a kérdés, hogy mit akar a nyugat megengedni az oroszoknak, hanem az, hogy mit engednek meg nekünk az oroszok.”

Kezdetét veszi a kommunisták szemérmetlen nyomulása

Magyarországon már a náci Németország 1945. május 8-i kapitulációja előtt megkezdődött a politikai átrendeződés. Budán még javában dörögtek a fegyverek, amikor 1945. január 30-án a moszkvai magyar kommunista emigráció feje, Rákosi Mátyás Budapestre érkezett.

Budán még javában dörögtek a fegyverek, amikor a „moszkoviták”, élükön Rákosi Mátyással, Budapestre érkeztek Forrás: Fortepan

A Magyar Kommunista Párt első embere - Moszkva aktív támogatásával – megérkezése után már az első pillanatoktól kezdve a totális hatalom megszerzésére tört.

Rákosi Mátyás az MKP főtitkáraként és miniszterelnök-helyettesként is a kommunisták totális hatalomátvételéért dolgozott Forrás: Origo

Sztálin Magyarország és Csehszlovákia vonatkozásában – Bulgáriával, Romániával vagy Lengyelországgal szemben – eleinte még hosszabb átmeneti időben gondolkodott, ám Churchill 1946. március 5-én elmondott híres fultoni beszéde és a szovjet-amerikai kapcsolatok drámai gyorsaságú kihűlése miatt eredeti elképzelését megváltoztatva,

Magyarországon és Csehszlovákiában is siettetni kezdte a „népi demokratikus” fordulat lezárását.

Winston Churchill 1946 márciusi fultoni beszéde után legördült a vasfüggöny Forrás: Wikimedia Commons

A jaltai megállapodás szellemében a háború után a szovjet fennhatóság alá került közép-kelet-európai országokban is szabad választásokat kellett tartani.

Rákosi beszédet mond 1945 őszén a közelgő nemzetgyűlési választások előtt Forrás: Fortepan

Annak ellenére, hogy az 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány előterjesztésére az általános, egyenlő és titkos választójogról szóló 1945. évi VIII. tc. - nem kis részben a kommunisták és a kormányban miniszterelnök-helyettesi pozíciót kapott Rákosi Mátyás nyomására - széles körben kirekesztette a választójogból a „fasiszta elemeket”, valamint a Horthy-korszakban hatalmat gyakorló „reakciós” pártokat, a kommunisták várakozásával szemben, az 1945. november 4-én megtartott nemzetgyűlési választásokon,

a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP) elsöprő győzelmet aratott, megszerezve a szavazatok 57,03 %-át.

A Szociáldemokrata Párt aktivistái és tagjai választási felvonulást tartanak. Az 1945 novemberi nemzetgyűlési választásokon a kisgazdák szerezték meg az abszolút többséget Forrás: Fortepan

Ezzel a fölényes győzelemmel az FKGP abszolút többséghez jutott,

és az alkotmányos szabályok szerint egyedül alakíthatott volna kormányt.

Kliment Vorosilov, a Szovjetunió marsallja és a budapesti Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, a jaltai megállapodásra hivatkozva ragaszkodott ahhoz, hogy nagykoalíciós kormány jöjjön létre Forrás: Origo

A budapesti Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet elnöke, Vorosilov marsall – a jaltai egyezményre hivatkozva – azonban ragaszkodott a nagykoalícióhoz, amelyben a kommunisták és a baloldali pártok a választáson megszerzett szavazatarányaiknál jóval jelentősebb befolyáshoz jutottak.

Tildy Zoltán, a fotón mint az 1956-os Nagy Imre-kormány államminisztere ( a kép bal szélén). Tizenegy évvel korábban kisgazdapárti kormányfőként visszakozott Vorosilov követelésével szemben Forrás: AFP

A koalíciós kormány miniszterelnöke, Tildy Zoltán kénytelen volt lenyelni azt a békát is, hogy az FGKP pártelnökségének határozott tiltakozása ellenére, szovjet nyomásra, a stratégiai fontosságú belügyminisztérium és ezzel az államrendőrség feletti irányítás is a kommunisták kezébe kerüljön.

Rákosi és Péter Gábor lecsapnak a „népi demokrácia ellenségeire”

Rákosi kíméletlenül fel is használta ezt a lehetőséget a kommunista egyeduralom kiépítésére, és politikai ellenfelei, a „reakció” felszámolására. A belügyi tárca sáncai mögül a kommunisták már az első belügyminiszterük, Nagy Imre hivatalba lépése után

azonnal hozzákezdtek a bimbódzó demokrácia saját képükre való formálásához.

A kommunisták már Nagy Imre belügyminisztersége idején hozzákezdtek politikai ellenfeleik megsemmisítéséhez Forrás: Origo

Az eredetileg a háborús bűnösök felelősségre vonására megalkotott 1945. évi VII. törvénycikk, valamint az azt kiegészítő 81/1945. M.E. számú kormányrendelet bevezette a politikai jellegű népbíráskodást.

A Budapesti Népbíróság dr. Jankó Péter vezette tanácsa Szálasi Ferenc és társai háborús és emeberiség elleni bűntettek miatt indított büntetőperét tárgyalja a Zeneakadémián 1946 februárjában. Középen dr. Jankó Péter tanácsvezető, a Rákosi-diktatúra későbbi hírhedt vérbírája Forrás: MTI/Mti Fotó

A Belügyminisztérium szervezetén belül létrehozták a Politikai Rendészeti Osztályt, amely 1946 októberétől a Magyar Államrendőrség önálló szerveként, az Államvédelmi Osztályként (ÁVO) működött a hithű kommunista és Rákosi talpnyalója, Péter Gábor, a szabósegédből lett rendőrtábornok parancsnoksága alatt.

Péter Gábor, a szabósegédből lett rendőrtábornok, a hírhedt terrorszervezet, az ÁVO (később ÁVH) vezetője Forrás: Origo

Az ÁVO lett a lopakodó diktatúra legfontosabb fegyvere, „a munkásosztály ökle”,

amely Rákosi kézi vezérlésével hozzáfogott a kommunisták politikai ellenfeleinek módszeres likvidálásához. Maga Rákosi a Magyar Kommunista Párt 1946 októberében III. kongresszusán hirdette meg nyíltan is a harcot a „reakció”, azaz az FKGP és a parlamenti polgári pártok ellen.

Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök Rákosi Mátyás társaságában. Rákosi kíméletlen szalámitaktikával felszámolta a kisgazdákat Forrás: Origo

A Rákosi-féle szalámitaktika kivitelezésére konstruálták meg az ÁVO hathatós közreműködésével a koncepciós pereket, amellyel 1947-re véglegesen meggyengítették mind a kisgazda, mind pedig a polgári pártokat. Már csak egyetlen feladatot kellett megoldani az egypártrendszer bevezetéséhez, a nagy múltú munkáspárt, a Szociáldemokrata Párt bekebelezését.

Színre lépnek a kriptokumministák a Szociáldemokrata Pártban

A német megszállás után, 1945 tavaszától a politikai életben újult erővel részt vevő SZDP-t kezdetektől fogva mély belső megosztottság gyötörte. A régi szociáldemokraták, Peyer Károly, Kéthly Anna, Valentiny Ágoston, Szeder Ferenc vagy Györki Imre és a mások által képviselt úgynevezett jobb szárnya

élesen ellenezte a kommunisták parlamentáris keretek ellen indított gátlástalan aknamunkáját.

Kéthly Anna hevesen ellenezte a kommunistákkal való pártfúziót Forrás: Wikimedia Commons

A Kéthly Anna által vezetett szárny ugyancsak határozottan elutasította Rákosi szirénhangjait,

a kommunisták 1947 eleje óta többször is megismételt, a két párt egyesülésére vonatkozó ajánlatait. Kéthly Anna és elvtársai átláttak a szitán: pontosan tudták, hogy a kommunisták halálos ölelése, az általuk oly buzgón ajánlott egyesülés a Szociáldemokrata Párt, valamint a még friss és ingatag demokratikus rend végét jelentené.

A szociáldemokraták jobb szárnya nem akart Rákosi szirénhangjaira hallgatni, ám őket a pártba beépült árulók gyorsan eltávolították Forrás: Fortepan

A baloldali, ekkoriban azonban már ténylegesen kriptokommunista szociáldemokrata pártvezetők, Szakasits Árpád és Marosán György vezetésével Rákosi receptjét, a hírhedt „szalámitaktikát” alkalmazva először sikeresen elszigetelték, majd eltávolították az egyesülést és a kommunistákkal való szorosabb szövetséget ellenző régi szocdem politikusokat.

Júdáspénz az árulóknak, diktatúra a népnek

Szakasits Árpád, aki mindig is a kommunistákkal való szorosabb szövetség kialakításának volt a híve, már 1944 októberében aláírta a két párt együttműködéséről és jövőbeli egyesüléséről szóló megállapodást.

Szakasits Árpád már 1944-től elkötelezte magát a kommunistákkal való pártegyesülés ügye mellett Forrás: Wikimedia Commons

A kommunistákkal történő fúzió legfőbb párton belüli szószólója és agitátora azonban az 1945 augusztusáig országos, majd 1947-ig vezető titkári pozíciót betöltő Marosán György volt. Az egyesülés előkészítésének jegyében a két párt - miután sikerült kiebrudalni a szocdem párton belüli ellenzéket -, 1948. március 10-én közös Politikai Bizottságot állított fel, amelynek Marosán György lett az elnökhelyettese.

Szakasits Árpád és Rákosi Mátyás Forrás: Fortepan

Ezután felgyorsultak az események:

az alaposan „leszalámizott” Szociáldemokrata Párt opportunista vezetői minden lényeges kérdésben Rákosi ukázát követték

az egyesülési szerződés megfogalmazásában és elfogadtatásában.

A két munkáspárt egyesülési kongresszusát népszerűsítő propagandaplakát 1948-ból Forrás: MEK

A történelminek beharangozott egyesülési nagygyűlésre – valójában a Szociáldemokrata Párt kivégzésére – a két párt vezetőinek és küldötteinek jelenlétében hetven éve, 1948. június 12-én került sor. A két „egyesült” - ténylegesen a kommunisták által bekebelezett - pártból jött létre a rossz emlékű Magyar Dolgozók Pártja (MDP) amelynek Rákosi Szakasits Árpádot tette meg a mindenfajta adminisztratív hatáskör nélküli elnökévé, valamint jutalmul még az egyesülés évében átvehette a Kossuth-érdemrendet is.

Szakasits és Rákosi az egyesülési nagygyűlésen. Rákosi mögött Marosán György és Révai József tapsolnak Forrás: Tankönyvtár

Ettől kezdve azonban a párton belül már mindent „Sztálin legjobb magyar tanítványa”, Rákosi Mátyás diktált.

Marosán is megkapta a júdáspénzét, akit az MDP budapesti bizottságának első titkári pozíciójába helyeztek az árulás jutalmaként. A Szociáldemokrata Párt kommunisták által kierőszakolt fúziójával az MDP-nek ténylegesen egyetlen szóba jöhető riválisa sem maradt a belpolitikai küzdőtéren.

Rákosi elérte, amit akart, megszerezte a kizárólagos hatalmat Forrás: Fortepan

Az 1945 novemberi nemzetgyűlési választások után folyamatosan leszalámizott polgári pártok csökevényeit,

a kibontakozó kommunista terror előtt meghajló pártmaradványokat

1949-ben a kommunisták szoros felügyelete alatt álló Hazafias Népfront nevű ernyőszervezetbe olvasztották be.

Marosán György is megkapta júdáspénzét: az MDP budapesti első titkára, valamint később miniszter lett, majd Rákosi 1950-ben börtönbe csukatta Forrás: Wikimedia Commons

A Szociáldemokrata Párt megsemmisülését okozó pártfúzióval 1948-tól – amit a marxista történetírásban csak a „fordulat éveként” említettek – kezdetét vette a magyar történelem egyik legsötétebb időszaka, a Rákosi-diktatúra.

Az MDP 1956. november 2-án megváltoztatva nevét, az MSZMP élére pedig Kádár János került Forrás: Fortepan/Berkó Pál

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utolsó napjaiban, 1956. november 2-án az MDP átalakult, és Magyar Szocialista Munkáspárt néven működött tovább egészen a rendszerváltozásig, Kádár János vezetésével.