Kedden a népszerű olaszországi fürdőzőhely, a Salentói-félsziget közelében fekvő San-Foka homokos partján arra lettek figyelmesek a fürdőzők, hogy a parttól alig 20 méteres távolságra, a sekély vízben egy cápa bukkant fel.
A megriadt emberek kimenekültek a partra,
és onnan figyelték a fel-alá úszkáló mintegy két méter hosszúságúra becsült tengeri ragadozót.
A megnyúlt, karcsú és hosszú test, valamint a viszonylag alacsony hátúszó alapján a legnagyobb valószínűséggel egy kékcápa (Prionace glauca) közelíthette meg az olaszországi strandot.
A cápa felbukkanása miatt a partszakaszt ideiglenesen lezárták.
Alig négy napja, június 15.-én Spanyolország földközi-tengeri partvidékén lehetett a fürdőzőknek hasonló kalandban része, Menorca partján, az Arenall de'n Castell öbölben.
Az itt megfigyelt kékcápa egészen a hullámtörési zónáig kiúszott, és a beágyazott videón is látható, hogy a hullámok csaknem kisodorták a partra.
A ragadozó látványa itt is a partra kényszerítette a fürdőzőket.
A cápa hosszú perceken át úszkált a sekély alig egy-két méteres vízben. A videófelvétel alapján minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a spanyol strandot is egy körülbelül 1,8 méter hosszú kékcápa látogatta meg.
A Földközi-tengerben a tudomány jelenlegi ismeretei szerint 47 honos cápafaj elé, ezek közül 15 faj tartozik a közepes-nagytestű cápák közé.
A tengerbiológusok a cápák világán belül a közepes-nagytestű fajok közé sorolják az 1,8 -4,5 méter hosszú egyedeket. (A cápáknál a teljes testhosszat az orr végétől a hátsó farokúszó felső, tehát hosszabb lebenyének csúcsáig mért távolság jelenti, centiméterben megadva.)
A Földközi-tengerben az e méretkategóriába sorolható cápafajok közül messze a kékcápák a leggyakoribbak.
A kékcápa a kékcápafélék családjába (Carcharinidae) tartozó Prionace nemzetség egyetlen faja, amely világszerte előfordul a mérsékelt-meleg, illetve szubtrópusi tengerekben.
A trópusi vizekből hiányzik, így például nem él a hazánkhoz legközelebb található trópusi víztömegben, a Vörös-tengerben sem. A kifejlett nőstények átlagos testhossza 2,5-3 méter, a kisebb hímeké pedig 1,8-25 méter közötti.
Életmódját tekintve a kékcápa úgynevezett pelágikus porcos halfaj, amely a partoktól távoli nyílttengeri térség lakója.
A kékcápa az emberre nézve potenciálisan veszélyes fajnak tekintendő;
eddig 27 olyan ember elleni nem provokált agresszió ismert, ami a kékcápák számlájára írható,
és amelyből 4 eset végződött halállal. A kékcápa a Földközi-tenger egész medencéjében előfordul.
A kékcápák relatíve gyakorinak számítanak a spanyol partok közelében, az Alborán-tenger vizein, valamint a Ligur, illetve a Tirrén-tenger olaszországi partvidékén, továbbá az Adriai-tengeren is.
A kékcápa számít az Adriai-tenger viszonylag leggyakoribb nagytestű cápafajának.
A horvátországi vizeken elsősorban május végétől szeptember végéig, a szardíniavonulás idején figyelhető meg, de csak többnyire a partoktól távol. A kékcápák felúsznak egészen az Isztriai-félszigetig, ahol Pula és Rovinj térségében is sikerült már néhányszor megfigyelni őket.
A horvát partszakaszon a búvárok legnagyobb eséllyel a Kornatok külső szigetívénél pillanthatják meg időnként ezt a szép tengeri ragadozót, valamint Palagruza és Jabuka térségében.
A kékcápák alkalmanként csoportba verődve vadásznak kedvenc zsákmányukra, a nagy rajokba tömörült szardíniákra, és makrélafélékre.