Öt szemrevaló küllemű, különleges étkezési szokásokkal bíró kígyófajt fedeztek fel Ecuador erdőségeiben. Kígyóktól igen szokatlan módon ezek a fajok mind csigákkal táplálkoznak; állkapcsuk oly módon alkalmazkodott a speciális diétához, hogy a csigák sűrű, nyákos testét képesek közvetlenül a csigaházból kiszívni.
Mivel az öt fajból négy máris a kihalás szélén áll, az őket felfedező nemzetközi kutatócsoport úgy döntött, hogy árverésre bocsátják az új fajok elnevezési jogát, s a befolyó pénzből felvásárolnak egy pillanatnyilag védelmet nem élvező 72 hektáros területet, amely a fajok némelyikének menedéket nyújt.
Ha sikerrel járnak, ígéretet kaptak a Fundación Jocotoco természetvédelmi alapítványtól, hogy ők meg hozzácsapják a területet a Buenaventura rezervátumhoz, ezzel megnövelve a kígyófajok közül kettő számára jelenleg rendelkezésre álló egyetlen védett övezetet, s talán elejét véve a veszélyeztetett fajok végleges eltűnésének.
Az új csigaszívó kígyófajokat Alejandro Arteaga, az American Museum of Natural History ecuadori-venezuelai származású doktorandusz hallgatója írta le,
aki egyben a Tropical Herping nevű, a trópusi hüllő- és kétéltűfajok megmentéséért küzdő kezdeményezés tudományos igazgatója. Arteaga és munkatársai a ZooKeys című folyóiratban jelentették meg tanulmányukat. Az ötből három faj felfedezésére azokon az ecuadori esőerdőkbe indított expedíciókon került sor, amelyeket Arteaga a George Washington University kutatójával, Dr. Alex Pyronnal együtt szervezett 2013 és 2017 között. A fennmaradó két fajra egy másik típusú élőhelyen, ún. száraz erdőkben talált rá egy ecuadori és perui tudósokból álló csapat.
Hogy a talált fajok valóban újak, arról igen alapos és fáradságos munkával győződtek meg a kutatók: több mint 200 múzeumi példányról vettek le méreteket és számolták végig pikkelyeiket, továbbá csaknem 100 kígyó-egyedtől gyűjtöttek be DNS-mintát.
Az árverésen a legmagasabb ajánlatok egy természetvédelmi alapítványtól, a Rainforest Trust-tól, valamint egy magánszemélytől, Bob Ridgely-től érkeztek, akik ezzel megszerezték a jogot három kígyófaj elnevezésére. Az egyik fajt a Rainforest Trust képviselői Dipsas georgejetti-nek keresztelték tisztelgésképpen az előtt a George Jett nevű úriember előtt, aki támogatásával előmozdította a Fundación Jocotoco ecuadori rezervátumainak létrehozását. Az alapítvány a második faj nevéül a Dipsas bobridgelyi-t választotta, amivel az aukción ugyancsak részt vevő Dr. Robert „Bob" Ridgely nevét örökítette meg. Ridgely maga is jelentős konzervációbiológus, kiemelkedő ornitológus, aki szintén segédkezett a Buenaventura rezervátum alapításánál. Bob pedig a maga részéről édesapja emlékére Sibon bevridgelyi-nek (Bev Ridgely csigafalójának) nevezte el a számára lefoglalt kígyófajt. A maradék két fajt az ecuadori biodiverzitás megőrzése iránti szenvedélyük elismeréseképpen Dr. Oswaldo Báez és Casey Klebba nevei után Dipsas oswaldobaezi-nek és Dipsas klebbai-nak keresztelték el.
Tudatnunk kellett a világgal, hogy ezek a bámulatos kígyók léteznek, és azt is, hogy hamarosan megszűnhetnek létezni, ha az emberek nem segítenek megvédeni az élőhelyeiket
– mondta el Arteaga. – Több cég is felkínálja, hogy elnevezhetünk egy csillagot valamelyik szerettünk után, de ezeknek a neveknek általában nincs formális érvényessége. Egy egész fajt elnevezni valakiről, akit szeretünk vagy csodálunk, teljesen más. Kevés kivételtől eltekintve ez lesz az a fajnév, amit innentől fogva mind az általános nagyközönség, mind a tudományos közösség használatba vesz. Miért ne adhatnánk hát meg a lehetőséget az embereknek arra, hogy kiválasszák egy faj nevét egy olyan adományért cserébe, amely segít megőrizni az állatok élőhelyét?"
A fajok elnevezésének aktusa kulcsfontosságú abban, hogy felhívjuk a figyelmet egy faj létezésére és veszélyeztetett státuszára, miközben lehetőséget nyújt arra, hogy elismerésünket és tisztelgésünket fejezzük ki a faj megmentéséért küzdő emberek és intézmények előtt. „A fajok elnevezése központi jelentőségű a biológiában – hangsúlyozta Dr. Juan M. Guayasamin, a tanulmány társszerzője és az Universidad San Francisco de Quito professzora. – Nem lehet egy tanulmány sem teljes anélkül, hogy valamely faj nevéhez ne kapcsolódna, ugyanakkor a legtöbb fajt, amellyel ezen a bolygón osztozunk, még le sem írtuk."
Az elefántokról és az orangutánokról mindenki hallott, de sok hüllő és kétéltű igazából még náluk is veszélyeztetettebb
– figyelmeztetett Dr. Martin Schaefer, a Fundación Jocotoco munkatársa. – Ráadásul gyakran még a legelemibb ismereteink is hiányoznak ahhoz, hogy jobb védelmet nyújtsunk nekik. Ezért annyira fontos a tudósok munkája: innen származik az az információ, amely a fajmegőrzési programokban hozott döntéseinket irányítja."
„A természetfotózás vagy egy tudományos expedíción való részvétel útján a nagyközönség jobban megismerkedhet a természet rejtett változatosságával, és azzal, hogy ez a sokféleség mekkora veszélyben forog – tette hozzá Lucas Bustamante, a Tropical Herping aktivistája. – Mi itt egy modellt kínálunk arra, hogyan lehet a kutatás és a fajmegőrzés számára anyagi támogatást szerezni, s egyúttal új 'környezetvédelmi nagyköveteket' toborozni."