Két évvel azután, hogy Octavianus, a későbbi Augustus császár hatalmas győzelmet aratott Marcus Antonius ellen, fényes diadalmenet élén tért vissza Rómába. Az egyiptomi hadjárata során különös társat talált lánya, az örökké szeszélyes Júlia mellé: Egyiptom öngyilkosságba menekült királynőjének leányát, Kleopátra Szelénét.
Bár a történelmi források igen homályosan fogalmaznak, mégis több helyen azt állítják az ókori szerzők, hogy őt és ikertestvérét, Alexander Hélioszt aranyláncra fűzve mutogatták Róma utcáin, Octavianus diadalmenetében.
Így a híres királynő, VII. Kleopátra (i. e. 69-30.) valamint Marcus Antonius lánya a szüleit halálba kergető, és két tizenéves bátyját kivégző férfi kegyeire lett bízva.
Ám csodával határos módon elkerülte a korai halált,
és eleinte félelemből, később stratégiai meggondolásból fogadott hűséget szülei egykori ellenségeinek. Az egyiptomi hercegnő ekkortájt tízéves lehetett.
Kleopátra Szeléné időszámításunk előtt 40-ben született Alexandriában, ikertestvérével, Alexandrosz Héliosszal együtt. A két gyermek még nem töltötte be a harmadik életévét, amikor apjuk, Marcus Antonius elvált akkori feleségétől, Octaviától, és hivatalosan is elismerte az apaságot.
Az ikrek csak ekkor vehették fel nevüket, amelyet maga Marcus Antonius adott nekik.
Kleopátra Szeléné már hatévesen kiállt a népe elé: Alexandria városában adományokat osztott a szegényeknek, ezzel pedig azonnal belopta magát az emberek szívébe. Számos ünnepségen vett részt a szüleivel és testvéreivel.
Miközben Kleopátra és Marcus Antonius egy-egy aranytrónon ültek, az ikrek és Ptolemaiosz Philadelphosz (más néven Cesarion vagy a „kis cézár") ezeknek a kicsinyített hasonmásain feszítettek.
Apjuk jelentős hatalommal ruházta fel őket: Alexander Helios Örményország, a Méd és a Pártus birodalom (a mai Irán és Irak területén fekvő ókori királyság) uralkodója, Kleopátra Szeléné Cyrenaica és Líbia királynője lett. A legfiatalabb testvért, Ptolemaiosz Philadelphoszt Szíria és Szicília királyának kiáltották ki.
Marcus Antonius, aki fülig szerelmes volt Kleopátrába, kijelentette, hogy ha eljön az idő, szívesebben temetkezne Egyiptom uralkodónőjével együtt Alexandriában, mint elhagyott feleségével Rómában.
A férfi így nem csupán megsértette a római önérzetet, de ellenszegült Octavianus akaratának is,
és emiatt elkerülhetetlenné vált köztük a fegyveres konfliktus.
A híres actiumi ütközet Krisztus előtt 31. szeptember 2-án zajlott le, ahol Octavianus legyőzte Marcus Antonius flottáját. Ezután már csak idő kérdése volt, hogy az Egyiptomba menekült szerelmespár meddig bujkálhat Alexandriában a seregei élén utánuk vonuló Octavianus haragja elől.
Kleopátra és Marcus Antonius felkészülten várták az elkerülhetetlent, és gyermekeiket biztonságba helyezték.
Cesariont Indiába küldték, akit azonban a tanítómestere árulása miatt még útközben elfogtak és kivégeztek. Kleopátra Szeléné és két testvére dél felé, Théba irányába vette az irányt.
Édesanyjuk és testvérük halálának hírére azonban a hazájuk iránt érzett kötelességből visszatértek Alexandriába. Összesen két hetet kaptak a bizonyításra, mivel Kleopátra és Antonius halála után Egyiptomot a szenátus - Octavianus indítványára - a Római Birodalomhoz csatolta provinciaként.
Amikor a győztes Octavianus a diadalmenet élén bevonult Rómába, magával vitte Kleopátra Szelénét és testvéreit is.
Életüket féltve augusztus 29-én a császárral együtt megünnepelték Egyiptom leigázását.
A történelmi dokumentumokban ekkor említik meg utoljára a két fiútestvért. Életük további alakulását homály fedi, de a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy tisztázatlan körülmények között meghaltak, még mielőtt megérték volna a felnőtt kort.
Kleopátra Szeléné így elveszítette testvéreit, azonban Rómában rátalált egyik féltestvérére, Iullus személyében. Marcus Antonius fiának az anyja (Fluvia) még azelőtt meghalt, hogy Antonius feleségül vette volna Octaviát. Iullust a mostohaanyja nevelte fel, és bár Augustus igen nagylelkűen bánt vele, soha nem hagyta, hogy katonai tisztséget kapjon.
Iullus ellenben szenátori rangra emelkedett, és magas kormányzati tisztségeket töltött be.
Értelmes, jó képességű férfinak tartották, aki emellett számos verset írt (ám ezekből egy sem maradt fenn az utókor számára). Kleopátra Szelénével ellentétben ő soha sem tudott igazán megbocsátani a császárnak, az apjával történtek miatt.
A római udvarban felcseperedő Kleopátra Szeléné hamar megtanulta, hogyan rejtse el érzelmeit és hagyja figyelmen kívül történelmi örökségét, ha életben szeretne maradni.
A kislány időközben finom hölggyé érett, aki le sem tudta volna tagadni édesanyjától megörökölt, messze földön híres szépségét.
Bosszúvágy és a hála érzése keveredett benne: Augustus megmentette és felneveltette, miközben halálba kergette szüleit, és őt magát pedig fogolyként tartotta.
Amikor elérte a házassághoz szükséges kort, a császár választása II. Juba numídiai hercegre esett.
A csodálatra méltó és félelmetesen nagy tudású férfi nem mellesleg szintén Augustus udvarában nevelkedett, és megkapta a római polgárságot is.
A két fiatal hamar egymásba szeretett,
talán pont azért, mert mindketten Róma áldozataivá váltak. A férfi apja I. Juba király öngyilkosságot követett el miután Julius Caesar legyőzte őt a thapsusi csatában. Az ekkor még gyermekkorú II. Jubát az afrikai országból Rómába vitték.
Tudományos érdeklődésének és éles eszének köszönhetően Augustus császár hamar megkedvelte, és Kleopátra Szelénéhez hasonlóan egyengette útjait.
Kleopátra Szeléné és II. Juba valamikor Kr. e. 20. körül kötöttek házasságot,
és Augustus óriási hozományt biztosított a lánynak
(nem tudni, hogy alakulhatott ez így, de Kleopátra lánya egészen biztosan szerzett magának egy-két befolyásos pártfogót). A császár bizalma jeléül rájuk bízta az északnyugat-afrikai Mauritánia kormányzását.
A fiatalok házasságkötésük alkalmából egy közös pénzérmét is kiadtak, az egyik oldalán Juba, a másikon Kleopátra Szeléné arcképével.
Az érmén látható arckép azt sugallta, hogy a fiatal uralkodónő egyiptomi édesanyja erős és karakteres orrát örökölte, ám szépsége már ekkor is túlragyogta őt.
„A házasság által egyesültek a világ azon nagyszerű, szomszédos területei, amelyek a Nílustól egészen a fekete Etiópiáig tartanak” – írta az egyik kortárs költő, Mytilén Crinagoras a házasságról.
– „Hagyjuk, hogy a királyok gyermekei fenntartsák erős uralmukat az országban!"
Amikor a fiatal pár megérkezett Mauritániába, nagy szeretettel fogadták őket. Kleopátra Szeléné és Juba az afrikai ország hatalmas területét látva (ami a mai Algériát és Marokkót is magába foglalta) rájöttek, hogy hatalmas feladatra vállalkoztak.
A feljegyzések szerint Kleopátra Szeléné királynőként mérhetetlen hatalmat birtokolt, és férjével gyorsan felvirágoztatták a fővárost.
Miután mindketten felvilágosult uralkodók hírében álltak, ezért az akkor ismert világ minden tájáról vonzották Mauritániába a tudósokat. Bár Jubának nem voltak előzetes tapasztalatai a döntéshozatalban,
Kleopátra Szeléné képes volt akár egyedül is irányítani az országot.
Előbbi mérhetetlen kíváncsisággal szemlélte a világot és gyakorta indult felfedezőútra. Többek között Juba király nevéhez köthető a Kanári-szigetek felfedezése is.
Ilyenkor a mindennapos kormányzás a felesége kezében maradt, aki önállóan hozott döntéseket,
pénzérméket adott ki, miközben gyakran hangoztatta görög és egyiptomi örökségét. Mauritánia egésze korszerűsítésre szorult. Fővárosát Augustus tiszteletére átnevezték, és a Caesarea nevet kapta. Az új uralkodók nagyszabású építkezésekbe kezdtek, az új épületek a római és az alexandriai építészeti elemeket ötvözték.
Viszonylag gyorsan felvirágoztatták az országot, bölcsen uralkodtak, és az emberek szerették őket.
Történelmi örökségük előtt tisztelegve még egy világítótornyot is építtettek az alexandriai Phárosz hasonmására. Az uralkodók támogatták a tudományokat és a művészeteket. Uralmuk alatt a mauritániai királyságban a görög, a római és az egyiptomi kultúra keveredett egymással.
Kleopátra Szeléné és Juba közel két évtizedig uralkodott együtt Mauritánia trónján, eközben két gyermekük született: Ptolemaiosz és Drusilla (akit Augustus felesége, Lívia iránti tiszteletük jegyében neveztek el így). A királyné azonban tragikus hirtelenséggel, 35 éves korában meghalt.
A költő, Mytilene Crinagoras szerint halála egybeesett a holdfogyatkozással, amely
méltónak bizonyult egy olyan uralkodóhoz, akit a hold után neveztek el.
Ezután Juba és fiuk, Ptolemaiosz uralkodott tovább közösen az ország felett, egészen Juba király időszámításunk után 23-ban bekövetkezett haláláig.
A trónt Ptolemaiosz örökölte, ám eddig ismeretlen okokból, az excentrikus és kiszámíthatatlan római princeps, Caligula császár kivégeztette.
Drusilla sorsa azóta is ismeretlen.
Bár Kleopátra Szeléné neve és életműve később szinte teljesen feledésbe merült, mégis életében ékes tanúbizonyságát adta uralkodói tehetségének. Az arcképével jelzett érmék és a róla szóló versek őrzik emlékét.
Nyilvánvalóan eszes és tehetséges uralkodó volt, aki bár soha nem ismerhette meg igazán híressé vált édesanyját, nála mégis valószínűleg sikeresebb királynővé válhatott.