Dr. Ulf Ekelund (University of Cambridge, Egyesült Királyság) és kollégái a tanulmányukban megjegyzik, hogy
a fizikai inaktivitás összefügg a legkülönbözőbb halálozási kockázatokkal, és mindez nincs összefüggésben az általános elhízással, amelyet a testtömeg index (BMI) jelez.
Egy korábbi kutatás, amely a fizikai aktivitás, a BMI és a halálozás közötti összefüggést vizsgálta, azt állítja, hogy az aktivitás ugyan megvéd a korai halálozástól, de nem szünteti meg a magas BMI által jelzett kiemelkedő kockázati tényezőt.
Bár ezeknek a kutatásoknak számos korlátja van, azt világosan kimutatják, hogy
a fizikai aktivitás a halálozásra indirekt módon gyakorol hatást azáltal, hogy csökkenti a súlyfölösleget.
Az EPIC kutatás során a 334 161 férfiból és nőből álló nagy minta tagjait több mint 12 évig követték, és a vizsgálat kezdetekor a BMI-értéküket és a csípőkerületüket is megmérték.
Az volt a cél, hogy a fizikai aktivitás és az általános halálozás közötti kapcsolatot feltárják, és megfigyeljék, hogy a BMI és a csípőkerület módosítja-e a halálozás kockázatát.
Másodlagos kutatási céljuk az volt, hogy megbecsüljék, mennyi halálesetet lehet elméletileg elkerülni, ha az inaktív vagy elhízott személyek aktívak vagy normál testsúlyúak lettek volna, és elkerülték volna a fizikai inaktivitást, nem lett volna magas BMI-értékük (több mint 30 kg/m2) és nagy csípőkerületük (több mint 88 cm a nőknél és több mint 102 cm a férfiak esetében).
A fizikai aktivitást önbevallásos módszerrel vizsgálták. A vizsgálati alanyoknak csak kevesebb, mint a negyedét (22,7%) számították inaktívnak, azokat, akik semmiféle fizikai aktivitásról nem számoltak be, és ráadásul ülőmunkát végeztek.
A 12 éves nyomon követéses vizsgálat alatt 21 438 résztvevő halt meg.
A korai halálozás kockázatában a legnagyobb különbséget az inaktív és a mérsékelten inaktív csoport között figyelték meg.
Az általános halálozás 16-30%-kal csökkent a mérsékelten inaktív csoportban azokhoz képest, akik a teljesen inaktív csoportban voltak függetlenül a BMI és csípőkerület értékektől.
A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy napi 20 perces intenzív sétának megfelelő edzés – amely 90-110 kcal-t éget el – az inaktívból a mérsékelten inaktív csoportba sorolja át az illetőt, és így ugyanilyen mértékben (16 és 30% között) csökkenti a korai halálozás kockázatát.