1943. szeptember 12-én késő délután, amikor a Mazuri-tavakat övező sűrű erdőség mélyén rejtőző vezéri főhadiszállásra, a „Farkasverembe” befutott az olasz diktátor, Benito Mussolini sikeres kiszabadításáról tudósító távirat, Adolf Hitler – csakúgy, mint 1940. június 22-én a francia fegyverszüneti megállapodás aláírásakor – örömében nagyokat toppantott lábával, eljárva a híressé vált „Führer-dzsigget”.
A kalandfilmekbe illő vállalkozás vezetőjét, a szövetségesek körében sebhelyes arca miatt csak „Scarface-ként” emlegetett mindenre elszánt kalandort, Otto Skorzeny SS-Sturmbannführert Hitler e vakmerő tette miatt személyesen tüntette ki a vaskereszt lovagkeresztjével.
A másfél hónappal korábban megbuktatott olasz diktátor légi úton végrehajtott kiszabadítása a még a könnyű repülőgépek számára is leszállásra alkalmatlannak tartott Gran Sasso ormáról,
az egész világon nagy visszhangot váltott ki, megalapozva ezzel Skorzeny félelmetes hírét.
Nemcsak maga a kiszabadítási művelet, hanem már az akció előkészítése sem mellőzte azonban a kalandregénybe illő fordulatokat.
1943 májusában – a német-olasz erők Észak-Afrikából történt sikeres kiszorítása után – nyilvánvalóvá vált, hogy a következő lépés az Itáliai-félsziget ellen indítandó szövetséges invázió lesz.
A július 9-én elkezdődött Husky-hadművelet, a szicíliai partraszállás sikere végleg megpecsételte a sorozatos kudarcoktól már amúgy is megtépázott tekintélyű olasz diktátor, Benito Mussolini politikai sorsát.
A fasiszta párton belül megindult erjedés, és az egyre nagyobb elégedetlenség hatására
Mussolini kénytelen volt engedni Dino Grandi és frakciója nyomásának,
így több mint kétéves szünet után 1943. július 24-re összehívta a Fasiszta Nagytanács ülését.
Az éjszakába nyúló heves és személyeskedésektől sem mentes vitában
Grandinak sikerült elérnie, hogy a tanács tartson bizalmi szavazást,
ami a Duce csúfos vereségével végződött.
Az éjszakai affértól felpaprikázódott, ám mit sem sejtő Mussolinit másnap III. Viktor Emánuel audienciára kérette a királyi palotába.
A rövidre sikeredett kihallgatáson a király azonnal a tárgyra tért, és közölte Mussolinivel, hogy leváltja a kormány éléről.
Az audienciáról feldúltan távozó Ducét a palota előcsarnokában a testőrök feltartóztatták, és a király parancsára őrizetbe vették.
Mussolini bukásának hírére Adolf Hitler éktelen haragra gerjedt.
Az olasz kormány élére kinevezett új miniszterelnök, Pietro Badoglio marsall szavakban ugyan a németekkel közös harc további folytatását hangoztatta,
ám mindez nem tévesztette meg Hitlert,
aki biztos volt benne, hogy a „puccsisták” árulásra készülnek Németország ellen.
Ehhez még azt is hozzáfűzte fenyegető éllel, ha kell, majd katonai erővel söpri el a semmire se jó „mandolinhadsereget”.
Hitler már július végén magához kérette Kurt Student vezérezredest, a német légideszantos fegyvernem atyját, hogy dolgozza ki a roppant kockázatos és magas szintű technikai tudást igénylő akció tervét Mussolini kiszabadítására.
Ám ehhez előbb még azt is ki kellett deríteni, hogy hol őrzik a fogságba vetett és hatalmát vesztett diktátort.
A szövetségesekkel titokban fegyverszüneti tárgyalásokba bocsátkozott Badoglio marsall sejtette, hogy a gyanakvó Hitler mindent el fog követni barátja és egykori harcostársa, Mussolini felkutatása és kiszabadítása érdekében.
Ezért a Ducét először Ponza szigetére vitette, ám mivel ezt nem találták eléggé biztonságosnak, innen erős fegyveres őrizet alatt és a legnagyobb titokban Szardíniára szállították.
Hitler az Abwehr, a Harmadik Birodalom katonai hírszerző szervének fejét, Canaris admirálist bízta meg Mussolini hollétének felderítésével.
Heinrich Himmler, az SS birodalmi vezetője, aki mindig is irigy féltékenységgel viseltetett a briliáns intelligenciájú tengernagy vezette Abwehrrel szemben, már csak presztízsokokból sem akart kimaradni a készülő akcióból.
Ezért kierőszakolta,
hogy az akcióba vonják be az Otto Skorzeny parancsnoksága alatt álló különleges SS-egységet is.
Az akció megindítását azonban komolyan hátráltatta, hogy a német titkosszolgálatoknak többhetes, megfeszített munka ellenére sem sikerült használható információhoz jutniuk Mussolini fogva tartásának helyéről.
Egyik alkalommal majdnem sikerrel jártak, mert hírt kaptak arról, hogy Szardínia szigetén őrzik. Ám még néhány nappal azt megelőzően, hogy a magukat civilnek álcázó Skorzenynek és kommandósainak sikerült eljutniuk Szardíniára, Mussolinit már elszállították, így mindent kezdhettek előröl.
Szeptember első napjaiban egy, a hírszerzés által elfogott rádióüzenetből sikerült végre megtudni, hogy Mussolinit a közép-itáliai Gran Sasso egyik kétezer méternél magasabb csúcsa közelében, a Hotel Campo Imperator szállodában tartják fogva fegyveres őrizet alatt.
Mindez nem volt túl jó hír Skorzenyék számára, mert magashegységi viszonyok között egy légi szállítású kommandós akció kivitelezése fokozott kockázatokkal járó kihívást jelentett, az idő pedig vészesen fogyott.
A Badoglio-kormány szeptember 2-án aláírta a kapitulációs okmányt, amit szeptember 8-án nyilvánosságra is hozott, és az olasz kabinet néhány napon belül át akarta adni Mussolinit a szövetségeseknek. Erre figyelemmel Otto-Harald Mors őrnagy mindössze 24 órát kapott a végleges bevetési terv elkészítésére.
Skorzeny mindenre elszánt SS-osztaga 1943. szeptember 12-én tíz DFS 230 típusú vitorlázógép fedélzetén indult a nyaktörő vállalkozásra, a Rómától délre fekvő Practica di Mare repülőteréről. Mussolini fogvatartási helye, a Hotel Campo Imperator egy sziklafal tövében feküdt, és csak a szálloda terasza, illetve az előtte fekvő rövid lejtő jöhetett szóba leszállási területként. Itt landolni öngyilkossági kísérletnek látszott.
A vitorlázógépek csak a sziklafalnak csapódva tudtak megállni,
a diktátor elszállítására kijelölt Fieseler Fi-158 típusú egymotoros „Storch” könnyű futárgép pedig a terasz közelében landolt.
Elsőként Skorzeny vitorlázógépe ért földet, amelyből kiugorva, a nagydarab, sebhelyes arcú SS-őrnagy emberei bevárása nélkül azonnal a hotel felé kezdett futni.
Felkapaszkodott a tetőre, és tönkretette az épület rádióállomását.
A tagbaszakadt SS felbukkanása valósággal letaglózta az épületet őrző carabinieriket, ám gyorsan felocsúdtak, és azonnal elreteszelték a bejáratokat. Emiatt a kommandósok nem tudtak azonnal betörni a szállodába, ahogyan azt eredetileg tervezték.
Skorzeny emberei körbevették a hotelt, és felállították MG 42-es géppuskáikat, az ostromra készülve.
Az őrség parancsnoka, Fernando Soleti tábornok azonban gyorsan felmérte, hogy a diktátort őrző csendőrök semmilyen vonatkozásban sem lehetnek a harcedzett SS-kommandósok ellenfelei.
Ezért, hogy elkerülje a felesleges vérontást, még a tűzparancs kiadása előtt kapitulált.
Skorzeny és emberei így egyetlen puskalövés nélkül tudták birtokba venni a szállodát, ahol hamarosan rátaláltak a szobájába zárt Ducéra.
Problémák azonban még így is akadtak. Amikor Mussolini és Skorzeny beszálltak a Storchba, és az egyik katona még betette a diktátor összecsomagolt bőröndjét is a túlzsúfolt kisgépbe, a repülőgép a rövid lejtő végén megbillent, és úgy tűnt, nem fog tudni a magasba emelkedni.
A pilóta bravúros manőverezése megmentette a gépet az áteséstől.
A Gran Sassó-i kaland után Practica di Mare repülőteréről Mussolinit azonnal Bécsbe reptették.
A diktátort Bécsből – alig három nappal a kalandregénybe illő kiszabadítása után – a kelet-poroszországi Rastenburgba, Hitler főhadiszállásra kísérték.
Hitler kitörő örömmel fogadta régi szövetségesét, akit az elmúlt hónapok eseményei szemmel láthatóan megviseltek.
Hitlernek sikerült rábeszélnie újabb politikai szerepvállalásra az életunt Ducét,
aki a Führer szorgalmazására megalapította a németbarát Olasz Szociális Köztársaságot, ismertebben a Salói Köztársaság nevet viselő kérészéletű báb-, vagy még inkább operettállamot.
Hét évvel ezelőtt még érdekes személyiség voltam. Ma már alig vagyok több egy hullánál
– nyilatkozta keserűen 1945 januárjában. Benito Mussolinit és szeretőjét, Claretta Petaccit, miközben megpróbáltak Svájcba szökni, 1945 áprilisában olasz kommunista partizánok fogták el, és április 28-án Milánóban kivégezték őket.
Meggyalázott holttesteiket fejjel lefelé lógatva tették közszemlére Milánó főterén.
Otto Skorzeny Hitler kedvenc „bűvös vadásza” még számos kalandorjellegű kommandós akciót vezényelt le a háború hátralévő éveiben.
1945 után megszökött a szövetségesek börtönéből, és Argentínába távozott,
ahol Juan Perón elnök katonai tanácsadója, valamint az elnök szépséges és világhíres felesége, Evita szeretője lett.
Skorzeny dúsgazdag üzletemberként fejezte be földi pályafutását: 1975. július 6-án halt meg Madridban, hetvenhárom éves korában.