A pulzárok a hivatalos definíció szerint olyan gyorsan forgó, erős mágneses térrel rendelkező neutroncsillagok, amelyek erőteljes rádióhullámokat bocsátanak ki. Az újonnan felfedezett pulzár, azonban egyáltalán nem ilyen – írja a New Scientist tudományos magazin.
Chia Min Tan, a Manchesteri Egyetem kutatója a szokatlanul lassan forgó égitestet a holland Low-Frequency Array (LOFAR) rádiótávcső-hálózattal találta meg.
A PSR J0250+5854 katalógusjelű pulzár 23,5 másodperc alatt tesz meg egy teljes fordulatot a saját tengelye körül.
Ez első látásra valóban gyorsnak tűnik, ám a többi pulzárhoz viszonyítva a frissen felfedezett neutroncsillag rendkívül lassú. Összehasonlításképpen az egyik legismertebb ilyen jellegű égitest, a Rák-pulzár periódusa
mindössze 33 ezredmásodperc.
Egy pulzár felől érkező rádiójel olyan, akár a világítótorony fénye – csak akkor látni a szignált, ha az közvetlenül felénk irányul"
– magyarázta Tan – „a hosszabb periódusú pulzár rádiósugár-nyalábja sokkal keskenyebb, mint a gyorsan forgó pulzároké, emiatt nehezebb is detektálni őket."
Ráadásul nem csak megtalálni nehéz ezeket a képződményeket, jelenlegi ismereteink alapján létezésüket sem lehet megmagyarázni.
A tudomány jelen állása szerint a pulzárok rádióhullám-kibocsátásához elengedhetetlen, hogy a forgó neutroncsillag mágneses mezeje felgyorsítsa a töltött részecskéket.
Ehhez viszont jóval gyorsabb forgás szükséges, mint a PSR J0250+5854 esetében.
Mindez arra mutat rá, hogy a pulzárok mágneses mezejét az eddig ismertnél jóval komplexebb folyamatok befolyásolják. „Egészen biztos, hogy a most megfigyelt pulzár nem jöhetett volna létre a mágneses mező további torzítása nélkül" – mondta Alice Harding, a NASA Goddard Űrközpontjának egyik munkatársa. A jelenség megértéséhez természetesen további hasonló égitestek megfigyelésére lenne szükség.