A harcos amazonok, a legendák világában már-már isteni képességekkel felruházott nők régóta foglalkoztatják a fantázia világát kedvelőket. Talán épp ezért született meg 1941-ben Wonder Woman, azaz a csodanő karaktere egy híressé vált képregényben.
Alkotója William Moulton Marston amerikai író és pszichológus, aki köztudottan rajongott az ókori görög mitológiáért,
és történeteiben gyakran ötvözte Pandóra és Odüsszeusz mítoszát, Atalanté rejtélyét, de ugyancsak szívesen kutatta a görög hitregékben és történetírásban is felbukkanó amazonok világát.
Az amazonok a képzeletbeli történetben egy távoli, titkos szigeten, Themyscirán élnek. A főhős, Diana, a királynő gyermeke, akit az istenek emberfeletti erővel ruháztak fel.
A férfi módra harcoló nők ősi lakhelye a hagyomány szerint a kis-ázsiai Pontosz tartomány volt, de kalandozásaik során bejárták csaknem az egész ókori világot.
Két istenséget tiszteltek és bálványoztak: Artemiszt (Zeusz és Létó gyermekét, Apollón ikertestvérét), illetve a háború istenségét, Árészt (Zeusz és Héra gyermekét).
Marston képregényhőse nagymértékben épít az amazonok mítoszaira,
akiknek titokzatos és ijesztő történeteit előszeretettel emlegették a homéroszi idők görög költői.
A Kr. e. 8. században egyenesen emberfeletti, tapasztalt harcosokként regéltek az amazonokról.
Olyan, szinte legyőzhetetlen nőkként emlegették őket, akiknek kitartása, fizikai ereje és bátorsága megegyezik a férfiakéval.
Nem véletlen, hogy az amazonok megjelennek Héraklész, a görög mondavilág egyik legismertebb alakja, illetve az ókori görögök egyik legnagyobb hőse, Thészeusz kalandjai során is.
Hérodotosz, a Kr. e. 5. században alkotott görög történetíró az amazonok törzséről részletesen tudósít írásaiban. Bár ezek valóságtartalma természetesen nem bizonyított, mégis érzékletes és lenyűgöző leírást ad a férfias nők világáról.
Beszámolójában minden alkalommal lovas népként említi meg az amazonokat,
akik az ókori történetíró szerint ügyesen bántak az íjjal és kiváló dárdavetők voltak, miközben igen távol álltak a hagyományos értelemben vett női munkától.
Hérodotosz szerint az amazonok harcias törzse Szkítiából származik, amely egykor valahol a mai Ukrajna, Dél-Oroszország és Nyugat-Kazahsztán területén feküdt. Ez a régió persze eléggé távol esik az ókori görögök városállamaitól,
de jól szimbolizálja e nők vad, gyakran fenyegető és félelmetes, egzotikus, valamint megismerhetetlen mivoltát.
Hérodotosz bizonyossággal állította, hogy az amazonok furcsa házassági szokásokat vettek fel: egy fiatal nő ugyanis addig nem mehetett férjhez, amíg meg nem ölt egy férfit a csatában.
A hellenista korban élt Sztrabón görög földrajztudós papírra vetette, hogy az amazonok egy sajátos módszerrel érzéketlenné tették a jobb mellüket azért, hogy jobban tudják használni az íjaikat, illetve, hogy a lándzsával pontosabban célozzanak.
Azt is leírta, hogy jobban szerettek a férfiaktól távol élni, rengeteget kalandoztak a szomszédos területeken, és csak a lánygyermekeiket nevelték fel.
Ám Sztrabón elismerte azt is, hogy ezeket a „tényeket" talán a fantázia szülte,
miközben beszámolója rámutat azokra a görög félelmekre és aggodalmakra, amelyek körüllengték a misztikus amazonokat. Úgy tűnik, egyfajta mumusként tekintettek rájuk.
Marster rajongása a görög mitológia iránt megmutatkozik a csodanőről szőtt történetében is. Az ebben szereplő Hippolyte királynő az amazonok autentikus, ám mitikus vezetőjére utal, míg leánya, Diana, a „Wonder Woman", vagyis a csodanő magát Artemiszt, a Hold és a vadászat szűz istennőjét testesíti meg, aki segít a szülésnél, védelmezi a nőket és a gyermekeket.
A hercegnő születési helye a történetben Themiscyra szigete,
amit Hérodotosz és Sztrabón is az amazonok lakhelyeként jelölt meg.
„Döntő bizonyítékok támasztják alá, hogy a görög amazonokról kialakult kép részben a történelmi tényekből ered" – mondja Adrienne Mayor történész és néprajzkutató.
A szakember az amazonok legendájának legvalószínűbb forrásaiként a szkítákat említi meg.
Ezek a nomád népek eredetileg Irán területén éltek, majd innen vándoroltak át Oroszország déli részére és Ukrajnába a Kr. e. 8. század körül.
A szkíta nők híresek voltak kitűnő lovas, illetve vadászati képességeikről, valamint a hadviselésben való jártasságukról.
Eurázsia sztyeppéin a régészek a közelmúltban szkíta kurgánokat (a sztyeppei, különösen az indoiráni népek temetkezési helyei) tártak fel,
amelyek csatában elhunyt szkíta nők csontvázait rejtették,
valamint fegyverek, vadászfelszerelések és eszközök különös gyűjteményét.
A szkíta nők azonban több ponton mégsem mutatnak hasonlóságot a mitikus amazonok törzsével. Nem éltek például kizárólag nőkből álló közösségben, és nem tették érzéketlenné mellüket sem azért, hogy könnyebben harcolhassanak.
Több ezer évvel ezelőtti, bizonyított létezésük azonban nem csupán inspirációt nyújt egy-egy történethez,
hanem alátámasztja azt az elképzelést is, hogy a szkíta nők mindig is képesek voltak tanúbizonyságot adni a férfiakhoz hasonló harci képességeikről, és az egykori csaták teljes értékű résztvevői lehettek.
Marston történetében nemcsak az amazonok, hanem a görög mitológia számos más vonatkozása is megjelenik:
a fantasyban a világháborús repülőgép lezuhanása például az ókori görög hős, Odüsszeusz utazásait tükrözi, akit szintén gyönyörű nők mentettek meg, amikor a trójai háborúból hazatérve egy ismeretlen szigeten kötött ki.
Az amazon hősnő, Diana azonban beleszeret a repülőgép kapitányába, Steve Trevorba és így a történet amazonjai esélyt kapnak arra, hogy belépjenek az emberek világába.
Ez a történeti szál a görög mitológia alakjához, Atalantéhoz kapcsolódhat,
aki Dianához hasonlóan sokkal erősebb és gyorsabb volt nőtársainál.
Adrienne Mayor történész szerint az amazonok ma leginkább a feminista gondolkodást testesítik meg. A szakember egy New York-i interjúban
a szkítákat szinte az amazonokkal egyenértékűként említette, mint az „erős és szabad nők" társadalmát.
Nem véletlen, hogy a képregényhős Wonder Womant feminista ikonként is szokták emlegetni.
Az is tény, hogy az amazonokról szóló egzotikus történetek valahogy mégis fennmaradtak az ókortól egészen napjainkig.
Utalásokat találhatunk velük kapcsolatban az ősi nomád kultúrákban, de a dohányzásban és kannabisz használatában, továbbá a tetoválások történetében és az alkoholfogyasztásban is.
A részleteket az ókori forrásokból és a modernkori, régészeti ásatások eredményeiből próbálják meg összerakni a történészek. Az a feladatuk, hogy a valóságot elkülönítsék a fikciótól, ez azonban korántsem egyszerű.