Három feltételezés is létezik arról, hogy vajon miért dagasztanak a macskák.
Az egyik viselkedésbiológiai elmélet szerint ez a szokásuk még a kölyökkoruk emlékét őrzi.
Amikor ugyanis a kölyökmacska szopik, pedálozó mozgást végez mellső tappancsaival, mintegy gyúrja az anyamacska emlőit, hogy fokozza a tejtermelést.
Ez a viselkedés azonban a felnőttkorban is tovább él.
Noha a dagasztás egyfajta általános jellemzőnek tekinthető a macskák viselkedésében, azonban mégsem minden cica dagaszt, és nem is mindegyik ugyanolyan módon. Vannak olyan egyedek, amelyek dagasztás közben használják a karmaikat is, mások pedig nem.
Dagasztás közben a macskák többnyire dorombolnak, sőt néhányuk még nyáladzik is,
és akad olyan házi kedvenc, amely mindezt egyszerre teszi.
Az etológusok szerint a nyáladzásnak szintén a kölyökkori emlékekre visszavezethető oka van, ugyanis a kismacska taposással stimulálja a tej folyását a szájába, ami nyáladzással jár együtt.
A másik viselkedésbiológiai feltételezés szerint a dagasztás egy ősi reflex továbbélése, mivel a vadon élő macskák ösztönösen így lapogatják el a füvet, amikor letelepedni, pihenni készülnek.
A harmadik teória szerint viszont a dagasztás a territórium megjelölésének egyfajta sajátos módszere,
amikor is a macska a mancsain, az ujjbegyek közt lévő illatmirigyeivel megjelöli a számára kedvezőnek értékelt helyet. Az sem elképzelhetetlen, hogy a dagasztás oka ezek közül valamelyik, vagy akár mindegyik is lehet.
Egyébként bizonyított tény, hogy amikor a macska kapar, akkor is az ujjbegyei közt lévő illatmirigyeivel jelöl meg egy adott helyet.
A megfigyelések szerint a kiscicák egyhetes koruktól kezdenek el dorombolni.
A felnőtt macskáknál a simogatás a kölyökkor érzését, kellemes emlékeit hozza vissza, és anyamacska gondoskodását juttatja eszükbe.
Simogatáskor a macska felcsapja a farkát, ami szintén még egy, a kölyökkorra visszavezethető reflex: a kiscica ugyanis azért emeli fel a farkát, hogy az anyamacska ott is megtisztogassa.
Amikor a kismacskák megszületnek, önmagukban még teljesen életképtelenek.
Az újszülött macskakölyök átlagosan 8 dkg súlyú, ekkor még süket, illetve vak, és egyedül csak a szimatjára támaszkodik,
ami pedig a cicamamához, illetve az anyamacska csecsbimbóihoz köti. (A kismacskáknak általában 1 hetes korukban nyílik ki a szemük, ami - fajtától függően - először többnyire élénk kék színű, aztán nagyjából 12 hét múlva változik meg véglegesen a szemük színe.)
A kölyökmacskák mindig ugyanabból a "saját " csecsbimbóból szopnak,
nem úgy, mint a kutyák, ahol a kölykök nem ilyen „válogatósak".
A még vak macskakölyök a szaglás alapján találja meg az emlőt, és ha ezt a szagot valami elfedi, akkor bizony sokkal nehezebben, keservesen keresi azt.
A kölyökmacskák születésük után 3-4 nap elteltével már elkezdik a dagasztást:
a tejelválasztás taposással való serkentését. A felnőtt macskáknál is előjön ez a régi reflex, amikor a gazdi ölében nyugalomban, biztonságban érzi magát az állat, ami felidézi benne a kölyökkort.
A felnőtt macskák dagasztáskor nem egyszer nyáladzani is szoktak, és rágcsálják a gazdájuk ruháját. Ez azt jelenti, hogy a felnőtt macska sajátos módon úgy tekint a gazdájára, mintha ő lenne az anyja.
A függőleges farok mint testbeszédjel a barátságos közeledés és megközelíthetőség jele a macska részéről.
A macska mindig csak akkor dagaszt, ha jól érzi magát, mert ez az elégedettség teljesen természetes kifejezése részéről. Ha a macskánk dagasztani kezd, kapcsolatot von köztünk és az anyja között.