A Godiva kifejezés a régi angol nyelvből ered: a Godgyfu vagy a Godgifu latinosított formája lehet, amely szó szerinti fordításban az „Isten ajándéka” vagy a „jó ajándék” kifejezéseket jelenti.
Lady Godiva életéről kevés információ maradt fenn, azt sem tudjuk, hogy hol és mikor született, vagy hogy kik voltak a szülei.
Történetében egyetlen feljegyzés a biztos, mégpedig, hogy a férje, Leofic volt akkoriban Mercia elöljárója.
A férfit a 11. századi Anglia egyik legerősebb nemeseként tartották számon. Amikor Knut, az angol király 1035-ben meghalt, Leofic volt I. Harold király első számú támogatója. A trónaspiráns férfit Nyúllábú Harold néven hamarosan Anglia királyává koronázták.
Az uralkodó 1051-ben, Leoficnak köszönhetően tudta csak elkerülni az országban kitörni készülő polgárháborút, mert a férfi képes volt megoldani a konfliktust Edward király és Godwin grófja között, még mielőtt azok találkoztak volna a csatamezőn.
Leoficra úgy is emlékeznek, mint a vallási házak jótevőjére. Az egyik erről szóló feljegyzésben a férjével együtt említik Lady Godiva nevét is.
A nemesasszonyt a legtöbbször Worchesteri János (John of Worchester), a krónikás dicsőíti. A közös életükben véghez vitt jócselekedeteik közé tartozik például, hogy a mélyen vallásos és Szűz Máriát imádó Lady Godiva kérésére
a házaspár saját költségén építtetett egy kolostort, amihez saját földet is csatolt.
Az épület ráadásul olyan mértékű arany-, ezüst-, ékszer- és drágakődíszítést is kapott, hogy hasonlót a mai napig nem találhatunk egész Angliában.
Ez a krónikás azonban nem említi Lady Godiva híressé vált meztelen lovaglását. Az eset legkorábbi, ismert változata a Wendoveri Roger Krónikájában (Chronica of Roger of Wendover) található, aki akkoriban a Szent Albans kolostor szerzeteseként örökítette meg az eseményeket.
A történet szerint az 1057-es esztendőben Leofic nehezen megfizethető, magas adókat vetett ki Coventry népére.
Lady Godiva emiatt gyakran kérte a férjét, hogy ne adóztassa meg ilyen drasztikus mértékben a városiakat, és könnyítsen a terheiken. Kérése azonban süket fülekre talált: a gróf teljesen elutasította.
Leofric nem értette felesége hosszas könyörgéseit és az általa mutatott, szerinte túlzott jóindulatot. Újra és újra megdorgálta a nőt az „irreális kérései” miatt, de Lady Godiva nem adta fel.
A kitartása végül meghozta a gyümölcsét, és a gróf beleegyezett abba, hogy teljesíti hitvese kívánságát.
Cserébe azonban azt a feltételt szabta, hogy Lady Godiva meztelenül lovagoljon végig a városon.
A nő kis gondolkodás után beleegyezett az alkuba. Egy tavaszi reggelen aztán levette a ruháit, majd hosszú haját mesterien elrendezve fedte el meztelen testét. Felült a lovára és két lovag kíséretében átlovagolt az egész városon. Leofic megtartotta az ígéretét, és a coventryi népnek ezután már nem kellett adót fizetnie az elöljárónak.
Az idő múlásával azonban a történet egyre több változata látott napvilágot. Ezek közül a leghíresebb a „leskelődő Tamás” esete. A 17. században nyilvánosság elé került elbeszélés szerint
Lady Godiva megkérte Coventry lakosságát, hogy maradjanak a házaikban, és zárják be az ajtókat, ablakokat, amíg ő ruhákat nélkülözve lovagol át a városon.
A nő ezzel az erényét szerette volna a lehetőségekhez mérten megvédeni.
A városiak szinte kivétel nélkül úgy tettek, ahogy asszonyuk kérte,
mindössze egy férfi, egy bizonyos Tamás (Thomas) nem tudott ellenállni, és egy falba fúrt lyukon keresztül megbámulta a meztelen asszony testét.
A legtöbb beszámoló szerint azonban a szerencsétlen férfi azonnal megvakult vagy szörnyethalt, amikor kinézett a lyukon. Ennek a kissé hihetetlen történetnek köszönhető, hogy az angol kukkolókat manapság is gyakran „leskelődő Tom” névvel illetik.
Néhány történész szerint azonban Lady Godiva története egyszerű kitaláció. Ezt a feltételezést pedig arra alapozzák, hogy az események jóval korábban történtek, mint amikor megjelent az elbeszélés első, ismert beszámolója.
Egyes kutatók egyenesen azt állítják, hogy a nő meztelen lovaglásának a története csupán a Lady Godivát övező dicsfény egy homályos részlete.
Látványos vita bontakozott ki arról is, hogy a feltételezett lovas akciónak volt-e bármilyen értelme vagy haszna.
Lady Godiva ugyanis saját földekkel, birtokokkal és hatalommal rendelkezett. A nő volt az akkori Anglia második leggazdagabb és legtekintélyesebb családjának lánya.
Az is megeshet, hogy talán ő maga szorgalmazta a hatalmas adókat, hogy ezzel is nagyobb bevételre tegyen szert.
A kérdés már csak azért is merült fel a történészekben, mert alapesetben bármikor elválhatott volna az állítólagosan kegyetlen és gonosz férjétől, miközben ugyanúgy megtarthatta volna a vagyont és a gazdagságot.
Ha a lady valóban meztelenül lovagolt át a városon, akkor több megközelítés szerint nagy valószínűséggel azt maximum egyfajta vallásos bűnbánatból tehette volna, és nem azért, hogy a szegényeken segítsen ezzel.
A mélyen vallásos grófnő ugyanis szorgalmasan járt templomba, és néha szinte fanatikusan követte a Biblia útmutatásait.
Akkoriban szokásban volt, hogy az emberek a bűnbánat jeleként egy egyszerű alsóruhában (a mai hálóruhára hasonlító ruhadarabban) vonultak végig a település utcáján. A nyilvános helyeken való ilyen megjelentés nagy megaláztatást jelentett.
Hogy miért fordította meg a köznép mégis a történetet? Talán, mert az események „karitatív” változata jobban illeszkedett ahhoz a 11. századi angol időhöz, amikor
többek közt Robin Hood neve is felbukkant, aki szintén a szegényeket segítette „tevékenységével”.
A legenda legrégebbi változata a 13. században jelent meg, de ebben Lady Godiva csak a piac egyik végétől lovagolt a másikig, és útját két női lovas kísérte. A leskelődő Tamásra vonatkozó kiegészítés pedig csak a 17. században látott napvilágot.
Több feltételezés szerint ráadásul a meztelenség Lady Godiva esetében nem arra utal, hogy a grófnő teljesen meztelenül, ruha nélkül vonult át az utcákon. Inkább arra céloz, hogy
a nő rangjának és társadalmi helyzetének megfelelő ruhák és ékszerek nélkül, egyszerű alsóruhában mutatkozott a köznép előtt.
Számos korabeli forrás azonban azt teljes bizonyossággal megerősíti, hogy a 11. században valóban élt egy Lady Godiva nevű nemeshölgy, bár a nevének írásmódja kissé eltérő.
Hozzá kapcsolódik többek közt az egyik stow-i kolostor megalapítása, egy bencés apátság megépítése Coventryben, de a spaldingi kolostor alapítólevele is megemlíti.
Ő volt Leominster, Chester, Wenlock, Worcester és Evesham városaiban alapított kolostoroknak az egyik fő adományozója. Lovaglására emlékezve 1678 óta – kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig – körmenetet tartanak Coventryben.
Több egyetem mérnöki kara védőszentnek tartja, és nevét megemlíti többek között a Queen 1978-as Don't stop me now dalának szövege is.