Lilith közismerten egy régi sumer istenség, aki többek közt a nagy magasságok szelének istennője. A világ teremtésében játszott mitikus szerepe homályos, de annyi bizonyos, hogy végül gonoszsága miatt száműzték az édenkertből.
A zsidó hagyományban Lilith az egyik leghírhedtebb démon, de más források bizton állítják, hogy Isten – Ádámhoz hasonlóan – őt teremtette a világ első nőjeként.
A folyamatban azonban akadt egy fontos különbség: Lilith életrekeltésénél tiszta por helyett állítólag piszkot és maradékokat használt a teremtő.
Lilith neve hagyományosan „éjszakát" jelent, és személyében spirituális testet öltött az érzékiség, a szabadság, de a terror is"
– írja a History.com – „Héberül a l-y-l is az éjszakát jelenti, sumér nyelven pedig titkos tudást, szelet, szellőt, felhőt, bajt, betegséget, bűnt, sőt őrületet, bolondságot is kifejezett."
Ennek a párja az akkád lillu (szó szerinti fordításban szintén őrület, bolondság a jelentése), azonban szoros kapcsolatban van a lilû szóval, ami egyértelműen démont jelent.
Az ókori Kelet egyik legismertebb, legnagyobb hatású mitológiai eposza, a Gilgames is említi a szél szellemét, illetve az éjszaka démonát.
Mindez pedig időszámításunk előtt a 22. században történhetett. Lilith nevét alapos kutatás után a XII. táblán találhatjuk, amit azonban csak később, időszámításunk előtt 600-ban adtak hozzá az eredeti szöveghez akkád és az újasszír fordításban.
A világ első asszonya emellett feltűnik a varázslatos sumér történetekben is, ahol egy csodatévő fa koronájaként ábrázolják.
Máshol inkább egyfajta bestiaként láthatjuk, bár a kutatók még ma is vitatkoznak azon, hogy a személye egy valódi démont vagy inkább a sötét istenségét jelenthette-e.
Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy személye a sumér boszorkányság hitéhez kapcsolódott.
A zsidó irodalom legnagyobb és egyértelműen legfontosabb tematikus rendszerbe foglalt gyűjteményében, a zsidóság enciklopédiájában, a Talmudban például sötét léleknek nevezték, aki nem ismer semmilyen korlátot, és igen veszélyes szexuális kisugárzással rendelkezik.
Ahogy írták, képes volt saját magát megtermékenyíteni és ezáltal több száz démon anyjává válni.
Lilith nevét ismerték a hettiták, az egyiptomiak, a görögök, az izraeliták és a rómaiak is. Később „átköltözött" az északi népek köztudatába.
Ő képviselte a káoszt, a szexualitást, és hittek abban, hogy képes elvarázsolni az embereket.
Hozzá kapcsolódnak az első vámpírtörténetek is.
Lilith megjelenik a Bibliában, megtalálhatjuk Ézsaiás 34:14 könyvében, amely az Éden pusztulását írja le.
A kezdetektől fogva ördögi lélekként, tisztátalan és veszélyes lényként emlegetik.
A könyv szerint Isten egyszerre teremtette meg őt és az első férfit, Ádámot. Első este magához hívatta, és elmagyarázta neki, hogy Ádám alárendeltje lesz.
Ám az erős és független Lilith nagyon szeretett volna a férfival egyenlő lenni és nem fogadta el, hogy „kevésbé fontos”.
Lázadó természetét az magyarázza, hogy az anyag, amiből őt formázták, a bukott arkangyal, Samael nyálával volt megmérgezve. Hazudni azonban nem akart Ádámnak, ezért inkább jól összeveszett vele.
Elhagyta az Édent és a sivatagba ment, ahol a mítosz szerint több ezer keveréklénnyel egyesült és több ezer gyermeket hagyott maga után.
Ádám ezután nagyon magányosnak érezte magát és ezt el is panaszolta Istennek, aki ezért megteremtette a férfi oldalbordájából Évát.
Miután Liith nem evett a Tudás Fájának gyümölcséből, ezért halhatatlan maradt.
A zsidó mítoszok szerint a nő volt az utolsó angyal a tíz szentségtelen sefirot közül.
(A hagyomány szerint a Szefira szó szerint zafírt vagy felszikrázó fényt vagy Isten belső arcát jelenti) Mindenki félt tőle, és joggal. A legendák szerint Lilith gyermekeit Isten megbüntette, amiért ellenszegült az akaratának (a végrehajtók, Sanvai, Sansanvi és Semangloph angyalok voltak).
Bosszúból a nő az emberek gyermekeit ölte meg, akik csupán úgy védekezhettek a mészárlás ellen, ha pentagrammákat akasztottak a bölcsőkre. Több történet azonban tanult, erős asszonyként ábrázolja.
Megint más mítosz szerint Isten korlátlan hatalmat, valamint szárnyakat adott neki, amelyek segítségével elrepült az Édenből.
Napjainkban Lilith számtalan feminista csoport szimbólumává vált, a női szabadságot jelképezve.
Sokan Lilithben látják a bibliai Éva ellenhősnőjét, aki nem vetette alá magát a patriarchális hagyományoknak.
Az 1950-es években az újpogány wicca vallás követői is imádták.
Több művész múzsaként tekintett rá, és népszerű motívumot jelentett számos művészeti valamint irodalmi alkotásban.
A reneszánsz korban Michelangelo félig asszonyként, félig kígyóként ábrázolta. Sokan a Tudás fájával együtt festették vagy rajzolták meg, amely tovább növelte a hírnevét.
Lilith megjelent Dante Gabriel Rosetti képén is, ahol a világ legszebb lényeként ábrázolta a művész. Lewis C. S. Narnia krónikája című könyvében Lilith alakját felhasználva teremtette meg a Fehér Boszorkányt.
Lilith egyszerre volt gyönyörű, ám kegyetlen és veszélyes is.
A pszichológiában Éva jelképezi az anyaságot, a szerénységet és az engedelmességet, Lilith pedig az érzékiséget, a szenvedélyt és a szexualitást.
Megjelent azonban néhány kevésbé romantikus megközelítésben is.
James Joyce például az abortusz patrónusaként ábrázolta, és a független nők istennőjeként ünnepelte.
Lilith neve megjelent Izrael nemzeti írni-olvasni tudást népszerűsítő programjában, de egy zsidó női magazin is címadójának választotta.
Több, az ősi mitológiához kapcsolódó feminista irodalom számtalan alkalommal írt róla.
A kutatók azonban a mai napig nem tudják eldönteni, hogy valóban létezett vagy személyét csupán figyelmeztetés gyanánt találták ki, hogy megmutassák, mi történhetne, ha a nők valóban ennyi erőt kapnának.