Az újonnan felfedezett lándzsahegyek a legkorábbi, ismert fegyvereket is jelentik, amelyeket valószínűleg az úgynevezett Clovis-kultúra képviselői használhattak.
Az utolsó paleoindiánok körülbelül 12 ezer évvel ezelőtt éltek a mai Észak-Amerika területén, ahol mamutokra, bölényekre, lovakra, tevefélékre és óriás lajhárokra vadásztak.
A pattintással készült, hornyolt hegyű hajítódárdákat a kultúra védjegyének tartották.
Ám a most előbukkant lelet mintegy 15 500 éves, amely számos kérdést felvetett. A Texas A&M, a Baylor Egyetem és a Texasi Egyetem kutatói a lándzsahegyet Austintól mintegy 64 kilométerre, északnyugatra találták egy régészeti lelőhelyen, amely a Debra L. Friedkin névre hallgat (a család után, akiké a terület). A régészek már több mint egy évtizede végeznek ásatásokat a helyszínen.
A kutatók több, kovakőből készült lándzsahegyet is találtak.
A Clovis-kultúra tagjai ezekből a kövekből számtalan használati eszközt készítettek, amelyeket eddig a föld mélye rejtett, a becslések szerint legalább 15 500 évig.
Ám a korábban Texasban, Észak-Mexikóban és Amerika más területein talált, a Clovis-emberek által használt, jellegzetes hajítódárdákkal ellentétben (amelyek 12 700 és 13 000 évvel ezelőtt voltak használatban) a most felfedezett lándzsahegyek jóval kisebbek, és a hegyük sem hornyolt.
Akkor ki használhatta őket?
A felfedezés forradalmi, hiszen eddig szinte minden, a Clovis-kultúra előtti időből feltárt régészeti helyszínen csak kőeszközöket találtunk, ilyen jellegzetes lándzsahegyeket viszont még sehol"
– nyilatkozta Michael Waters, a Texas A&M antropológiai professzora. – „Abban reménykedünk, hogy a lelőhelyen további, a kor pontos meghatározására alkalmas szerszámokat is találunk. Ezek azt bizonyíthatják, hogy az eszközök még a Clovis-kultúránál is idősebbek."
Waters és csapata úgy vélik, hogy ezeket a lándzsahegyeket a legelső amerikaiak használhatták vadászataik során, amikor mamutokat és egyéb, olyan termetes vadállatot ejtettek el, amelyek mintegy 15 ezer évvel ezelőtt szaladgáltak a mai Texas területén.
A kutatók eredményeiket a Science Advances című folyóiratban publikálták, ahol a megjelent evidenciák arra sarkallják őket, hogy újragondolják mindazt, amit eddig az Észak-Amerikában élő első őslakosokról tudtak.
A régészek és történészek ugyanis régóta úgy gondolják, hogy az első amerikai telepesek körülbelül 13 ezer évvel ezelőtt érkeztek Alaszkából egy jégmentes folyosón, mielőtt tovább haladtak volna dél felé. Ám a legalább 14 500 évvel később keletkező, dél-chilei Monte Verde település felfedezése rést ejtett az elméleten. Kiderült ugyanis, hogy akkoriban nem létezett jégmentes folyosó Kanadán át.
Az egyedülálló texasi felfedezés most segíthet átírni az eddigi kutatások szerinti idővonalat is, és támogatja azt az elméletet is, miszerint a legkorábbi amerikaiak nem a szárazföldön, hanem a tengeren érkeztek, mégpedig a Csendes-óceán több pontjáról.
A leletek segítenek megérteni a több mint tízezer évvel ezelőtt történteket, amikor az első amerikai telepesek felfedezték és elfoglalták Észak-Amerikát"
– mutatott rá Waters. – „Az utolsó jégkorszak végén Amerika benépesítése egy bonyolult és összetett folyamatnak bizonyult. Ezt a komplexitást és genetikai sokszínűséget most még inkább látjuk, amely jól tükröződik a régészeti feljegyzéseinkben is."