Az egyik, rögzített eset a cheapside-i vizeldében kezdődött és véres, brutális gyilkossággal végződött. Az középkori Londonban a szegénység volt a felelős számos ilyen, és ehhez hasonló halálesetért. Ezeket a halálos bántalmazásokat, bosszú hadjáratokat és megdöbbentő gyilkosságokat most egy interaktív térképen rögzítették.
A mai társadalomhoz hasonlóan, a múltban is számos, rendkívül triviális ügy fajult a gyilkosságig"
– mondta Manuel Eisner, az erőszaktörténet szakértője, a térkép összeállítója a The Guardiannek.
A legirreálisabb eseteket ismertetve beszélt egy 1321. december 8-i történetről, amikor egy William Roe nevű férfi cipőjére egy nyilvános vizeldében véletlenül egy ismeretlen vizelt, mire ő éktelen haragjában leütötte, majd halálos csapást mért rá. A halottkémek jelentése szerint „a személyazonosság nélküli fiatalember fejét a járdán zúzták szét".
A fentebb vázolt történet messze nem az egyetlen. A most összeállított, interaktív térképen összesen 142 gyilkosság szerepel és jól látszik rajta, hogy Cheapside nyüzsgő kereskedelmi központja volt a vérontások egyik leginkább kedvelt helyszíne. Egy sörfőző mester például meggyilkolta az őt megsértő ügyfelét, egy Alan de Hacford nevű lelkész eltette láb alól szerelmi riválisát, és félreértésből szúrtak hasba egy nőt.
Cheapside egyik hosszú utcáján több piactér volt, számtalan kocsma és rengeteg lehetőség a konfliktusra"
– magyarázta Manuel Eisner. „A térkép tanúsága szerint a másik ilyen, gyilkosságokban gazdag területnek Leadenhall piacának környéke bizonyult."
Az új térképhez szolgáltatott adatokat a halottkémek 1300 és 1340 között rögzítették, és kilenc, különálló jelentésből származnak.
Sem ez idő előtt, sem utána nem találtunk olyan iratokat, amelyek ilyen részletesen írtak volna az egykori, erőszakos cselekményekről
– mondta Eisner, hozzátéve, hogy a halottkémek csak a természetellenes halálesetekről számoltak be, az öngyilkosságoktól kezdve a gyilkosságokon át a szerencsétlen balesetekig.
A nyilvántartások elemzése szerint a közterületeken történt gyilkosságok többsége, mintegy 31 százalékuk vasárnap történt.
Valószínűleg anno a vasárnap pont olyan nap volt, mint ma a pénteki vagy szombati esték, amikor az emberek lazítanak"
– mondta Eisner. „A konfliktusok többsége természetesen azokon a napokon történt, amikor a londoniak nem dolgoztak."
A legtöbb gyilkosságot az esti órákban, elsősorban kora este és az akkoriban bevezetett kijárási tilalom ideje alatt követték el. Nyáron ezek elsősorban 21 órakor, míg télen 20 órakor történtek. Úgy tűnik azonban, hogy a középkori gyilkosoknak csupán egy töredéke került rendőrkézre, többen kerestek és kaptak menedéket templomokban vagy kolostorokban.
A részletes jelentések alapján készült térkép segít pontosabban látni, hogy pontosan milyen lehetett az élet egy olyan, középkori nagyvárosban, mint London
– hangsúlyozta Hanawalt Barbara történész. „Megmutatja hol és hogyan dolgoztak az emberek, és milyen indokaik vezettek ezekhez a megdöbbentő gyilkosságokhoz."
Az adatok abba is betekintést nyújtottak, hogy az erőszak elkövetői és áldozatai között akadtak diákok, céhtagok és papok is. Előbbiek több mint 90 százaléka férfi volt, és a társadalom tagjai számos fegyverrel rendelkeztek.
Szinte minden gyilkosságot valamilyen fegyverrel követtek el, és csak keveset puszta kézzel
– mutatott rá Eisner. „Ám a halálesetek körülményeit nehéz lenne összehasonlítani a mai társadalomban tapasztaltakkal. Nyilvánvaló például, hogy több áldozat nagy valószínűséggel túlélte volna a támadásokat, ha sürgősségi ellátást kapnak.”