A VIII-XI. században norvég fosztogatók uralták az Atlanti-óceán vidékét, akik modern hajóikkal gyorsan meghódították a vizeket és partmenti településeket.
A svédországi Uppsala Egyetem munkatársai most bizonyítékokat találtak arra, hogy a vikingek korában virágzott a szurokbányászat, amely a normannok egyre növekvő hódításaival egyenes arányban terjeszkedett a skandináv vidéken.
Ezekben a bányákban egyenként akár 300 liter kátrányolajat is képesek voltak előállítani egyetlen gyártási ciklusban, amely elegendő mennyiséget jelent ahhoz, hogy egy tekintélyes méretű hajóflotta minden egyes darabja vízállóvá váljon.
A szurok gyantaszerű fekete anyag, mely a kőszén és gyanta illó részeinek lepárlása után marad vissza, és ez a folyamat a kisipari termelésből hamarosan nagyszabásúvá vált, amely a vikingek időszakában az erdős vidékeken virágzott"
– mutatott rá Andreas Hennius, a kutatás vezetője a The Guardiannak. – „Ez a drasztikus változás pedig az egyre növekvő tengeri kultúra iránti kereslet eredménye volt."
A vikingek egykor olyan kereskedők és harcosok voltak, akik gyors karcsapásokkal haladtak evezőik segítségével Európa meghódítására.
Számtalan templom és település vált a pogány népek áldozatává, miközben a harcosok leigázták az egykori Nagy-Britannia egy részét, majd letelepedtek Izlandon, Grönlandon és Amerikában.
Spanyol kikötőket raboltak ki, ahol a mórok csak „pogány varázslóknak" hívták őket.
A vikingek térhódításában azonban több tényező is szerepet játszott: a klímaváltozás, a mezőgazdasági területek kizsákmányolása, illetve a népesség hirtelen emelkedése.
Közben a helyi elöljárók folyamatosan versenyeztek a tekintélyért és az értékes zsákmányokért. Hatalmuk bizonyítása céljából raboltak hajóikkal minél több kincset.
Az új kutatás most megerősítette, hogy a szurok tette a vikingeket „Isten kalapácsává" Európában. Állítják, hogy a skandináv népek a kátrányt már évezredek óta használták ahhoz, hogy vízállóvá tegyék hajóikat. A kátrány folyékony olaj, amelyet részben ásványi, részben növényi anyagokból állítanak elő.
A vikingek a világosabb szurkot a fenyőgyanta párolása útján állították elő.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a 2000-es évek elején háztartási szurokkemencéket találtak Svédország területén, amelyek a vikingek térhódítási időszakának elejéről származnak.
A kutatók először azt gondolták, hogy ezeket a faszén előállítására használták, ám Hennius és csapatának vizsgálata kiderítette, hogy egészen más célból építették: a szurok miatt. A kemencék emellett nem kapcsolódnak semmilyen, lakott településhez, és inkább a fenyőerdőkhöz közel helyezkedtek el (amely a legfontosabb alapanyagot jelentette).
Ezeket az ipari területeket elsősorban szurokbányászatra és kátrány előállításra használták"
– hangsúlyozza Andreas Hennius. – „A viking hajóflották mérete a kátránnyal azonos arányban emelkedett, és ez folyamatos utánpótlást tett szükségessé."