Mária a szerencsétlen „Véres” becenevet a protestáns eretnekek üldöztetésének köszönheti, akik azért végezték életüket a máglyán, mert nem voltak hajlandók megtagadni a vallásukat.
A történészekben azonban már régóta ott motoszkál a kérdés: valóban olyan, vérszomjas vallási fanatikus lehetett az angol és ír királynő, mint amilyennek bemutatja őt az utókor?
Tény, hogy több százan haltak meg Mária uralkodása alatt a királynő parancsára.
Sötét megítélésének és szélsőséges döntéseinek egyik legfontosabb oka pedig bizonyára az, hogy katolikus uralkodóként próbált rendet tartani egy javarészt protestáns országban.
Ötéves uralkodása alatt több mint 300 embert égettek meg eretnekség vádjával, köztük a canterburyi érseket és számos főnemest
– írja a history.com. – Ez a statisztika talán barbárnak tűnik, de Mária apja, VIII. Henrik és féltestvére, I. Erzsébet is számtalan embert végeztetett ki a hitükért.”
Mária kegyetlen intézkedései kapcsán elsőként fontos megérteni, hogy a korai modern Európában az eretnekséget a népközösség fertőzésének tekintették, amelyet egyszerűen ki kell törölni, hogy ne mérgezze tovább a társadalmat.
Az eretnekség büntetése épp ezért nem lehetett más, csak a halál.
A gyakorlatot egész Európában alkalmazták, ahol kiemelt szerephez jutott a holttestek teljes megsemmisítése is, amellyel megakadályozták az egyes testrészek használatát relikviaként.
A legtöbb eretneket így máglyára küldték és elégették, hamvaikat pedig a folyóba szórták.
I. Mária ebben az összefüggésben tehát csak követte a 16. században szokásos európai gyakorlatot.
Véres Mária a nevét a protestánsok elégetése után kapta, pedig életének nagy részében mindenki kedves teremtésként ismerte.
Életét azonban olyan kegyetlen megaláztatások és tragédiák tarkították, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagytak személyiségében.
Mária VIII. Henrik és Aragóniai Katalin legidősebb gyermekeként született 1516. február 18-án.
Kiváló nevelésben részesült, ám apja eltaszította magától, miután megrögzötten fiú örökösre vágyva szakított Rómával, és felbontotta házasságát. Henrik második házassága Boleyn Annával sem hozott megnyugvást, aki szintén csak egy lánnyal, I. Erzsébettel tudta őt megajándékozni.
Mikor a király kivégeztette feleségét, és harmadik hitvese, Jane Seymour fiút szült neki, Máriát kitagadta és fattyúnak nyilvánította.
Szegény, hányattatott sorsú Mária magányosan, kitaszítva élte mindennapjait, és még anyja temetésére sem mehetett el.
Katolikus hitéről azonban az életveszély ellenére sem volt hajlandó lemondani.
Apja később kissé megenyhült elsőszülött lánya iránt, és élete végén őt is elismerte törvényes örökösének. Ekkorra azonban már túl sok sebet ejtett Mária lelkén, aki nem tudott felejteni.
Anglia népe viszont alig várta, hogy I. Mária néven a trónra kerüljön, és a könyörületes jelzővel illette.
Erre azonban még várni kellett: amikor VIII. Henrik egyetlen fia, VI. Edward és a szerencsétlen sorsú Lady Jane Grey kilencnapi uralkodása után végre Mária fejére került a korona, sokan még sírtak is örömükben, ahogy végigvonult London utcáin.
Bár Mária 37 éves arcán kitörölhetetlen nyomot hagytak a korábbi szenvedései (ráncos arca sokkal idősebb nőt sejtetett), a híresztelésekkel ellentétben távol állt tőle a kegyetlenség.
Még a koronázása után is könyörületességet mutatott, és szinte mindenkinek megbocsátott, akik ellene szervezkedtek. Több embert bocsátott szabadon a Tower fogságából.
Első törvényeivel visszavonta elődei rendelkezéseit, és ismét a katolicizmust tette meg államvallásnak, és hatalmas lendülettel látott neki az eretnekség kigyomlálásának.
Mária negatív megítéléséért elsősorban a protestáns „márialógus” John Foxe az egyik legjelentősebb felelős. Leghíresebb könyve, a The Actes and Monuments részletesen ismerteti minden egyes, a katolikus egyház uralkodása alatt elhunyt mártír nevét, életét és megpróbáltatásait.
A „mártírok könyve” először 1536-ban jelent meg, és annyira népszerűnek bizonyult, hogy néhány év alatt négy kiadása jelent meg.
Bár a könyv felsorolja a korai keresztény vértanúkat, és beszámol a középkori inkvizíció kegyetlenségeiről is, elsősorban az I. Mária uralkodása alatti üldöztetésekre koncentrál
– mutat rá a history.com.
„Ez részben annak köszönhető, hogy részletesen taglalja a lángokban elpusztuló, protestáns mártírok rettenetes kínzását és égetését, amit egyedi és rendkívül részletgazdag illusztrációkkal egészít ki.”
Foxe könyvének ilyen mértékű sikere talán azért volt ennyire erőteljes és meggyőző, mert a benne szereplő mártírokról azt állította, hogy kínzásuk és haláluk előtt megtagadták protestáns vallásukat.
A forrásokról természetesen nem tudhatjuk biztosan, hogy hitelesek vagy sem, de ettől függetlenül is nehéz lenne együttérzés nélkül olvasni.
A könyvben bemutatott áldozatok között volt többek közt Hugh Latimer és Nicholas Ridley püspök is.
Előbbi gyorsan meghalt, amikor máglyára vetették, ám utóbbinak nem volt ilyen szerencséje. A könyv tanúsága szerint ugyanis a fák túlságosan dühösen lángoltak a lábai alatt, megrázta magát, és többször felkiáltott.
Uram, mutass irgalmasságot irántam, miközben hozzád száll könyörgésem! Hagyd, hogy a tűz elemésszen engem, mert nem tudok elégni
– imádkozott a püspök.
A könyvből számos másolat készült, ám a XVII. század végére lerövidítették, és ezután már csak a kínzások és a halál leginkább szenzációs beszámolóit tartalmazta.
A protestánsok üldöztetése miatt Mária egykettőre népszerűtlenné vált a népe körében. Ráadásul rosszul választott férjet is.
Annak érdekében, hogy Angliában az anglikán vallással szemben ismét megerősödjön a katolikus, hozzáment Fülöp spanyol trónörököshöz. A herceg azonban csupán politikai célból vette feleségül a nála tizenegy évvel idősebb, csúnyának mondott királynőt.
Ráadásul vele együtt érkeztek az országba a spanyol inkvizítorok is.
Mária többször hitte azt, hogy várandós, de csak egy méh- és petefészek-rendellenesség miatt produkált a terhességhez hasonló tüneteket. Véres Mária végül 1558-ban, 42 éves korában halt meg egy influenzajárványban.
Haldoklása közben Erzsébetet nevezte meg utódjául. Mélyen azt remélte, hogy féltestvére áttér majd a katolikus hitre, de persze tévedett. Anglia protestáns maradt.
A népszerű koktélnak, a Bloody Marynek, a vodkából, paradicsomból kevert fűszeres italnak azonban semmi köze a királynőhöz. Ihletője vélhetőleg Mary Pickford filmsztár volt.