Több mint másfél millió svédországi lakos adatainak epidemiológiai elemzésével amerikai és svéd kutatók megállapították, hogy a féregnyúlvány eltávolítása – köznyelvi nevén: a vakbélműtét – mintegy 20 százalékkal csökkenti a Parkinson-kór valószínűségét. Ez az eredmény arra utal, hogy a vakbélhez csatlakozó parányi nyirokszerv valamiképpen hozzájárul az agyi idegsejtpusztulással járó betegség kialakulásához. A szerzők kiemelik, hogy a Parkinson-kór meglehetősen gyakori és egyelőre gyógyíthatatlan neurodegeneratív kór, amely óriási terhet ró az egészségügyre és a költségvetésre egyaránt: csak az Egyesült Államokban, ahol nagyjából egymillió ember érintett, évente 14 milliárd dollár nagyságrendű egészségügyi költséget emészt fel a betegek gondozása. És a helyzet csak egyre rosszabb lesz, hiszen becslések szerint a Parkinson-kórban szenvedők száma az USA-ban 2040-re megduplázódhat, ezért égető szükség volna a betegség menetébe való hatékonyabb beavatkozásra.
Korábbi kutatások rámutattak arra, hogy az emésztőrendszeri problémák nemcsak gyakori kísérőjelenségei a Parkinson-kórnak, de megjelenésük akár 20 évvel is megelőzheti a mozgászavar kifejlődését. A mostani munka során Bryan Killinger (Van Andel Research Institute, Michigan, USA) és munkatársai a Parkinson-kór és a féregnyúlvány közötti kapcsolatot vizsgálták, ugyanis az utóbbi szerv nagy mennyiségben tartalmazza ugyanazokat a fehérje-lerakódásokat – az α-synuclein nevű fehérje összecsapzódásait –, amelyek a Parkinson-kórban szenvedő betegek agyában is megtalálhatók. A féregnyúlványban kialakuló α-synuclein-aggregátumok a részletes jellemzés és mikroszkópos vizsgálat szerint szembetűnő hasonlóságot mutattak a Parkinson-kóros agyban kialakuló hasonló struktúrákkal.
A szerzők egy csaknem 1.7 millió svéd polgár 52 éven át gyűjtött demográfiai és (természetesen anonimizált) egészségügyi adatait tartalmazó epidemiológiai adatbázis elemzésével arra a megállapításra jutottak, hogy a vakbélműtét átlagban 19.3 százalékkal csökkentette a Parkinson-kór kialakulásának valószínűségét. Ez a meglepő összefüggés alátámasztja azt a szakmai berkekben egy ideje már emlegetett sejtést, miszerint a bél és az immunrendszer fontos szerepet játszhat a betegség elindításában.
Érdekes módon a vakbélműtét a vidéki lakosság körében csökkentette a leginkább, mintegy 25 százalékos mértékben a Parkinson-kór kockázatát. Ez arra utal, hogy a beavatkozás képes lehet ellensúlyozni a betegség olyan környezeti rizikófaktorainak kockázatnövelő hatását, mint a növényvédőszereknek való kitettség. A növényvédő vegyszerekkel való rendszeres érintkezés ugyanis, ami a vidéki lakosokra inkább jellemző, ismert módon hajlamosít a Parkinson-kórra.
Egy második, 849 Parkinson-kóros beteg adatait tartalmazó adatbázis elemzése azt is kiderítette, hogy az idejekorán végrehajtott vakbélműtét átlagosan 3.6 évvel késlelteti a betegség diagnosztikus ismérveinek megjelenését, vagyis a jelek szerint féregnyúlvány hiányában lelassul a betegség progressziója. Mivel a Parkinson-kór kezdete semmilyen ma ismert diagnosztikus teszttel nem mutatható ki, a kórismét legtöbbször csak a betegség nagyon előrehaladott állapotában, a mozgási tünetek – például remegés vagy izommerevség – fellépte után állítják fel. Eddigre az agynak az akaratlagos mozgásokat irányító egyes területei már súlyos és visszafordíthatatlan károsodást szenvedtek.
A vakbélműtét Parkinsonnal szembeni védő szerepe csak akkor mutatkozott meg, ha a féregnyúlvány – és vele a benne felhalmozott α-synuclein – eltávolítása viszonylag fiatal korban, évekkel a kór várható kialakulása előtt történt; az agyi kórfolyamat megindulása utáni appendektómia már nem befolyásolta a betegség további lefolyását. A szerzők ebből következtetnek arra, hogy a nyirokszervnek a kórfolyamat elindításában lehet szerepe. Szintén nem érvényesült a vakbélműtét rizikócsökkentő hatása a betegek azon mintegy 10 százalékában, akiknél a Parkinson-kór valamilyen örökletes génmutáció következtében alakult ki.
Killinger és munkatársai egészséges egyénekből származó féregnyúlvány-mintákat vizsgálva megállapították, hogy a szerv kémiailag aktív, káros összecsapzódásra hajlamos α-synucleint tartalmaz. Véleményük szerint érdemes volna megvizsgálni, hogy vajon a féregnyúlványban, illetve általában a béltraktusban történő α-synuclein-felhalmozódás gátlása működhet-e a Parkinson-kór korai megelőző stratégiájaként. „Eredményeink arra mutatnak, hogy Parkinson-kór a féregnyúlványból indulhat ki, s ezzel olyan új terápiás stratégiák kidolgozásához nyújtanak támpontot, amelyek az emésztőtraktusnak a betegség kifejlődésében játszott szerepét veszik célba – hangoztatta Viviane Labrie, a Van Andel Research Institute tanára és a Science Translational Medicine című folyóiratban megjelent cikk rangidős szerzője. – Bár a féregnyúlványt a közhiedelem jobbára felesleges szervnek tartja, valójában immunrendszerünk fontos alkotóeleme, amely szabályozza beleink baktériumközösségének összetételét, és – ahogy mostani munkánkban rámutatunk – a Parkinson-kórhoz is köze van."