A Nature Ecology and Evolution című szaklapban megjelent tanulmánya szerint a gyógyszerekkel és a korszerű terápiákkal az ember hatályon kívül helyezett olyan évmilliók alatt kialakult egyensúlyi állapotokat, amelyek határt szabtak az evolúció egymásnak ellentmondó szelekciós nyomásának, és kompromisszumokat eredményeztek.
A felegyenesedett járás például egyensúlyozó mutatvánnyá változtatta a szülést
- hangoztatta Mitteröcker, a Bécsi Egyetem Elméleti biológiai tanszékének munkatársa. Egy széles női csípő biztosítja a biztonságos szülést, a vékony csípő azonban jobban tartja a belső szervek súlyát.
Egy nagyobb babának jobbak a túlélési esélyei, a nagy méret azonban azt kockáztatja, hogy nem jut át a szülőcsatornán.
"A szinte teljesen veszélytelen császármetszés megreformálta a szüléskísérést az 1950-es évektől, ezzel felbontotta ezt az evolúciós egyensúlyt.
Mivel azóta a szűk csípőjű nők is probléma nélkül hoznak nagy gyerekeket a világra, szinte teljesen eltűnt az evolúciós nyomás,
amely szélesebb szülőcsatornához és kisebb újszülöttekhez vezethetett volna" - fejtette ki a szakértő.
Evolúciós szempontból most előnyösebbek a szűk csípőjű nők és az óriásbabák.
"Az elmúlt 60 évben ezáltal egy fél százalékponttal megnőtt a medence és fej közötti aránytalanság, a téraránytalanság aránya" - mondta Mitteröcker.
Ha két szelekciós nyomás közül az egyik orvosi fejlődéssel csökkenthető,
akkor a másik néhány évtizeden belül az emberek testi jellemzőinek evolúciós változásait idézheti elő.
A női medence és a gyerekek feje esetében azonban még nincs kimondva az utolsó szó - vélte a szakértő.
Az egyre jobban fejlődő újszülött-ellátásnak köszönhetően a nagyon kicsi újszülötteknek is egyre jobbak a túlélési esélyei, a medencefenék gyengeségeinek többszöri kezelése pedig csökkenti a szűk medence miatti szelekciót.
(Forrás: MTI/Nature Ecology and Evolution)