Az első nagy pestisjárvány hozhatta el az újkőkor alkonyát

Újkőkori település

Egy 5000 éves sírleletben azonosították a pestis mindeddig ismeretlen ősi törzsét, amely elsőként söpört végig Európán. Abban, hogy a kőkori települések épp ekkoriban indultak hanyatlásnak, a halálos ragálynak is szerepe lehetett.

Összeomlást okozott a viharos gyorsasággal terjedő járvány

Francia, svéd és dán kutatók egy 5000 éves emberi maradványból kivont DNS-ben a pestis kórokozójának, a Yersinia pestis-nek egy eddig ismeretlen törzsét azonosították. A Cell című folyóiratban közölt adatok szerint ez a törzs áll az eddig ismertek közül a legközelebb a pestisbaktérium genetikai eredetéhez.

A pestis pusztításának allegorikus ábrázolása Hyeronimus Bosch festményén. A közvélekedéssel szemben a halálos kór nem a középkorban ütötte fel először a fejét, hanem már az újkőkor végén is pusztított Forrás: Stuff to Blow Your Mind

A cikk alapján az is valószínűsíthető,

hogy az első európai pestist az újkőkori települések között utazó kereskedők terjeszthették,

s az így lábra kapó járvány közrejátszhatott az egykor virágzó településhálózat hanyatlásában a bronzkor hajnalán.

Csiszolt kőbalták és más használati tárgyak a neolitikumból Forrás: Origo

„A pestis kórokozója egyike a valaha létezett leghalálosabb emberi baktériumoknak. Nem véletlen, hogy a pestis angol neve, a »plague« nemcsak konkrétan a Y. pestis általi fertőzésre, hanem általánosságban minden pusztító járványra vonatkozik,

hiszen a pestis óriási történelmi traumákat okozott

– fejtette ki Simon Rasmussen, a Dán Műszaki Egyetem és a Koppenhágai Egyetem metagenomika kutatója és a cikk rangidős szerzője.

A Yersinia pestis baktérium mikroszkópos képe Forrás: Wikimedia Commons

– Az elemzések, amelyeket tanulmányunkban elvégeztünk, időbeli visszatekintést adnak arra, miként fejlődött ki ez az emberiség szempontjából kiemelt jelentőségű kórokozó.”

Az újkőkor végén a halálos baktérium több törzse is létezett

A pestis evolúciós történetének jobb megértése érdekében Rasmussen és munkatársai a modernebb pestistörzsekéhez hasonló szekvenciák után kutatva alaposan átrágták az ősi emberekből származó, nyilvánosan elérhető DNS-szekvenciaadatokat.

DNS-lánc illusztrációja Forrás: NSP / Science Photo Library

Így bukkantak rá az eddig senki által nem látott törzsre

egy körülbelül 5000 évvel ezelőtt, a mai Svédország területén meghalt 20 éves nő DNS-mintájában.

A törzs ugyanazokkal a génekkel rendelkezett, amelyek ma a pestis tüdőgyulladást okozó formáját halálossá teszik, és a baktérium jelenlétének nyomait egy másik, ugyanazon a sírhelyen feltárt emberi maradványban is megtalálták.

Egy újkőkorszaki lékelt emberi koponya Forrás: Wikimedia Commons

Mindebből arra következtettek, hogy a fiatal nő halálát ez a betegség okozhatta.

A pestisnek ez a mindmáig felfedezett legrégebbi törzse,

amit még érdekesebbé tesz, hogy a többi törzzsel összevetve ez foglalja el a törzsfán a leginkább alapi helyzetet, vagyis az ismertek közül ez áll a legközelebb a Y. pestis genetikai eredetéhez.

A pestisbaktérium (Yersinia pestis) mikroszkópos képe Forrás: Origo

Fejlődésének útja valószínűleg 5700 évvel ezelőtt vált el a többi törzsétől,

míg a bronzkorban elterjedt pestis 5300 éve, a ma is élő törzsek őse pedig 5100 éve ágazott le a törzsfáról.

Ebből arra következtethetünk, hogy a neolitikum vége felé a pestis több törzse létezhetett párhuzamosan.

Már a nagy népvándorlások kora előtt létezhetett

Rasmussen úgy gondolja, hogy az eredmények alapján új elmélet állítható fel az újkőkori pestis terjedésének mikéntjéről. Ismeretes, hogy nagyjából

5000 évvel ezelőtt tömeges népvándorlások zajlottak az eurázsiai sztyeppe irányából

az európai kontinens felé, de vitatott, hogy az érkező népesség hogyan váltotta fel az itt élő újkőkori földműves kultúrákat.

A pestis már az eurázsiai sztyeppékről több hullámban érkező népvándorlások kora előtt jelen volt Európában Forrás: Wikimedia Commons

A tudósok korábban úgy vélekedtek, hogy a bevándorlók magukkal hozták a pestist, így az ő érkezésük törölte el a föld színéről a kőkori földművesek nagy településeit.

Újkőkori település rekonstruált háza Forrás: Wikimedia Commons

Ha viszont a svédországi női leletben talált pestistörzs 5700 éve elvált a Y. pestis többi leszármazási vonalától, az azt jelenti,

hogy ez a kórokozó már a nagy népvándorlások kezdete előtt kifejlődött, méghozzá itt helyben,

és az európai neolitikum települései igazából már ekkor hanyatlásnak indultak.

Az első ismert halálos áldozat nem állt rokonságban a sztyeppei népekkel

Ekkortájt történt, hogy Európában egyre szaporodtak a 10-20 ezer lakost számláló „megafalvak”, és az ilyen méretű települések kialakulása tette lehetővé a szakmák szerinti specializációt, a technológiai újításokat, és persze a kereskedelmet. Ezek a települések ugyanakkor a pestis melegágyául is szolgálhattak.

Újkőkori település rekonstrukciója Forrás: Wikimedia Commons

„Messze ezek voltak Európa legnagyobb települései annak idején, tízszer akkorák, mint bármi más.

Emberek, állatok és tárolt ételek voltak itt szorosan összezsúfolva, feltehetőleg nagyon rossz higiénés viszonyok közepette.

Tankönyvbe illő módon, egészen pontosan ilyen körülmények kellenek egy új kórokozó kifejlődéséhez – magyarázta Rasmussen, majd így folytatta.

Újkőkori település (Zdenek Burian festménye) Forrás: Pinterest

– Szerintünk az adataink hihetően magyarázzák, ami történt. Ha a pestis ezeken a megatelepüléseken fejlődött ki, akkor, amint az emberek elkezdtek tőle pusztulni, a többiek elhagyták és lerombolták az egész helyet. Nagyjából 5500 évvel ezelőttől kezdve pontosan ezt látni ezeken a településeken.

A pestis ezzel egyidejűleg elkezdhetett terjedni a kereskedelmi utakon a kerekes szállítás révén,

ami szintén épp ekkortájt kezdett gyors térhódításba Európa-szerte.”

Újkőkori kerámia istenszobrok Forrás: Sulinet

Végül – veti fel Rasmussen – a pestis e kereskedelmi összeköttetések útján juthatott el abba a kis svédországi faluba, ahol a csoport által tanulmányozott nő élt. A nő saját DNS-e is alátámasztja ezt az elméletet – hangsúlyozza a kutató.

– Ő maga nem állt genetikai rokonságban az eurázsiai sztyeppékről érkező bevándorlókkal,

ami arra utal, hogy a végzetét okozó pestis előbb érkezett, minthogy a tömeges vándorlás elérte volna a lakóhelyét.

Az újkőkorban jöttek létre az első földművelő és állattartó közösségek, amelyek a gyűjtögető-vadászó életmóddal felhagyva és letelepedve, esetenként egész nagy lélekszámú településeket hoztak létre Forrás: Pinterest

Ugyanerre vallanak a régészeti leletek is, amelyek még nem mutatják a bevándorlók jelenlétének jeleit a nő halála idején.

Egy viszonylag ártatlan baktériumból vált halálos gyilkossá

Persze a most közölt adatokból sem válik egyszeriben világossá minden. Elég lényeges például, hogy a kutatók a nevezett megatelepüléseken, ahol a pestis a feltételezések szerint kifejlődött,

egyelőre nem találták meg a baktérium nyomait.

Egy régészek által feltárt újkőkori település madártávlatból Forrás: DFG

„Az a bizonyos füstölgő puskacső még nincs a kezünkben, de ez részben azért van, mert eddig nem is kerestük igazán alaposan. De nagyon szeretnénk, mert ha ezeken a településeken megtalálnánk a pestist, az komoly bizonyíték lenne az elméletünk mellett” – mondta Rasmussen.

Pestisbaktériumok mikroszkópos képe Forrás: Flickr

Ezzel együtt a kutató úgy véli, hogy ez a tanulmány fontos lépést tesz annak megértése felé, hogyan alakulnak ki a pestishez hasonló halálos kórokozók.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezek a szuperkórokozók mindig is léteztek, de ez nem így van

– hangsúlyozza.

Feltárt újkőkori temető Forrás: Pinterest

– A pestis is egy viszonylag ártalmatlan baktériumból evolvált azzá, aminek ismerjük.

Történelmileg újabb időkben ugyanez történt a himlővel, a maláriával, az Ebolával és a Zikával.

Ez egy nagyon dinamikus folyamat, amely újra és újra megtörténik. Rettentő izgalmas megpróbálnunk megérteni azt, hogyan válik egy relatíve ártalmatlan kórokozó extrém módon virulenssé.”