A Föld viszonylag gyorsan alakult ki a Nap körüli por- és gázfelhőből, formálódó köpenyében csapdába ejtve a vizet és a gázokat – állítják a Kaliforniai Egyetem davisi kampuszának (UC Davis) kutatói a Nature legfrissebb számában.
Az eredmények azon túl, hogy hozzájárulnak a Föld eredetének tisztázásához,
segítenek az olyan távoli naprendszerek azonosításában, ahol esetleg lakható bolygó található.
A UC Davis professzora, Sujoy Mukhopadhyay és posztdoktor kutatója, Curtis Williams úgy jutottak erre a következtetésre,
hogy a neon izotópösszetételét elemezték a Föld mélységeiben,
és ezt vetették össze a világűrből származó különböző minták hasonló adataival.
Azt próbáljuk megérteni, honnan és miként került a neon a Föld köpenyébe. Ez elárulja nekünk, milyen gyorsan és milyen körülmények között formálódott a bolygó
– nyilatkozta Williams, majd kifejtette: a neon egyfajta indikátorként árulkodik arról, hogy más gázok, mint a víz alkotói, illetve a szén-dioxid és a nitrogén honnan érkeztek.
Míg az utóbbi elemek és vegyületek az élő anyag alkotói, a neon inert nemesgáz, amely nem vesz részt a Földön zajló kémiai és biológiai folyamatokban, így a neon még négy és fél milliárd év múltán is őrzi eredetének emlékét.
Három versengő elmélet forog közkézen arról, hogyan alakult ki a Föld a Nap körüli, por és gáz alkotta ún. protoplanetáris korongból a Naprendszer hajnalán, és hogyan kebelezte be növekvő bolygónk a vizet és a gázokat.
Az első, „Nap-köd” elmélet szerint a növekedés viszonylag gyorsan, 2-5 millió év alatt zajlott le,
és a gyarapodó Föld közvetlenül a fiatal Nap körüli nebulából – a csillag körül keringő por- és gázkorongból – gyűjtötte anyagát.
A második elmélet azt feltételezi, hogy először parányi porszemcsék formálódtak, amelyeket a Nap egy ideig intenzív sugárzással bombázott, mielőtt miniatűr testekké, ún. planetezimálisokká álltak volna össze, s a növekvő Földet ezek becsapódásai hizlalták.
Ha viszont a harmadik verzió igaz, a Föld relatíve lassan alakult ki, és a gázokat vízben, szénben és nitrogénben gazdag kondritos meteoritok szállították.
Ezt a forgatókönyvet „kései akkréciós” modellként szokás emlegetni
(az akkréció mint kifejezés a növekvő égitest anyagbefogásának folyamatára utal).
Mukhopadhyay elmondta: az egyes modellek eltérő képet festenek a korai Föld állapotáról,
például ha a Föld gyorsan alakult ki a Nap körüli nebulából, sok hidrogén lehetett a felszínén
vagy ahhoz közel, ellenben ha a széntartalmú kondritok építették, a hidrogén oxidált formában, vagyis vízként érkezhetett rá.
Hogy igazságot tegyenek, vajon a versengő modellek melyike állhat a legközelebb a valósághoz, Williams és Mukhopadhyay pontos méréseket végeztek a Föld keletkezésének idején a bolygó köpenyanyagába bezáródott neon izotóparányának meghatározására.
A neonnak három izotópja létezik: a 20-as, 21-es és 22-es tömegszámú.
Mindhárom stabil és nem radioaktív, azonban a neon-21 az uránium radioaktív bomlása során keletkezik.
Így a neon-20 és -22 mennyisége a Földön állandó a bolygó keletkezése óta, és az is marad örökre, ellenben a neon-21 idővel lassan felhalmozódik.
A Föld keletkezését magyarázó három elmélet a neon-20 és a neon-22 más és más arányát jósolja, s e neonizotópok állandósága miatt az akkor beállt viszonyok máig változatlanok maradtak.
A kutatók úgy juthattak legközelebb a földköpenyhez, hogy megvizsgálták az óceánfenék bazaltpárnának nevezett kőzeteit.
Ezek az üveges sziklák a Föld mélyéről felbugyogó olvadt kőzetek maradványai, amelyek az óceán vizével érintkezve dermedtek meg, és a Rhode Island-i Egyetem fúróexpedíciója hozta őket a felszínre.
A bazalt apró buborékok formájában gázzárványokat tartalmaz.
Williams egy légmentesen lezárt kamrában, prés segítségével zúzta össze a bazalt darabkáit, s az így kiszabadult gázt érzékeny tömegspektrométerbe vezette.
Ami a világűrt illeti, korábbi kutatások a Genesis-űrmisszió során a napszélből gyűjtött részecskék elemzésével megállapították, milyen neonizotóp-arány tartozna az első elmélethez, vagyis a „Nap-nebula” változathoz.
A „besugárzott részecskés” modellnek megfelelő izotópösszetételre a holdbéli talaj- és meteoritminták elemzéséből lehetett következtetni. Végül a „kései akkréciós” modellhez a széntartalmú kondritos meteoritok analízise szolgáltatott adatokat.
Mivel a földmélyi bazalt gázzárványaiból felszabadított neon izotóparánya nem felelt meg sem a besugárzott részecskés, sem a kései akkréciós modell jóslatainak,
az új adatok a gyors korai kialakulás, vagyis a Nap-nebulából való közvetlen anyaggyűjtés modelljét támasztják alá.
Világosan látszik, hogy a mély földköpeny anyagában a nebulából származó neon található
– szögezte le Williams. Emlékezzünk: a neon remek helyettes indikátora a többi illékony anyagnak, hiszen ugyanakkor került a Földre, viszont azokkal ellentétben nem ment át számtalan átalakuláson.
Így a neon eredetéből nyugodtan következtethetünk arra, hogy a hidrogén, a víz, a széndioxid és a nitrogén – vagyis azok az anyagok, amelyek a mai ismereteink szerint lakhatóvá tesznek egy bolygót – szintén ugyanakkor kerültek a gyarapodó Föld birtokába.
Az eredményekből egyebek mellett az is következik, hogy a létfontosságú elemek és vegyületek begyűjtéséhez a formálódó bolygóknak el kellett érniük egy bizonyos alsó mérethatárt – nagyjából a Marsét, vagy annál kicsit nagyobbat –, még mielőtt a Nap-nebula szerteoszlott.
Más naprendszerek megfigyelése arról tanúskodik, hogy ehhez körülbelül két-hárommillió évre van szükség
– ismertette Williams. Ez azt is jelenti, hogy egy lakható bolygó aligha lehet kisebb ennél.Vajon más csillagok körül is hasonlóképpen zajlanak ezek a történések?
A chilei sivatagban található Atacama Large Millimeter Array (ALMA) obszervatórium megfigyelései szerint igen – állítják a tudósok.
Az ALMA 66 rádiótávcső jeleit egyesítve a világegyetem por- és gázfelhőit képezi le,
és néhány közeli csillag körül megfigyelte a bolygóformálódáshoz szükséges, porból és gázból álló korongokat.
E korongokban olykor sötét gyűrűk látszanak, ahol a por eltűnt belőlük.
Van néhány módja annak, hogyan tűnhet el a korongból a por, ezek egyike az, ha a porból éppen bolygó alakul
– mondta el Williams.
– Más naprendszerekben látjuk, amint a gázkorongból bolygók képződnek, és a mi Földünk belseje is ennek a folyamatnak az emlékét őrzi – foglalta össze Mukhopadhyay. – Valószínűleg mindenütt máshol a világegyetemben is gyakori formája ez a bolygóképződésnek.