Ezt a rendkívüli, állati viselkedést először Lindsey Swierk, a New York-i Binghamton Egyetem ökológusa figyelte meg és azonnal rögzítette. A kutató felvételei azt mutatják, hogy a gyík fejéhez és testéhez amolyan légzsákok kapcsolódnak, amelyek egy-egy nagy buborék belégzésével lépnek működésbe.
A gyíkok valószínűleg csökkentett koncentrációban vonják ki az oxigént minden egyes lélegzetvétel során a légbuborékból, amely azonban elengednőnek bizonyul ahhoz, hogy hosszú ideig a víz alatt tudjanak maradni anélkül, hogy veszélybe kerülne az életük
– mondta Lindsey Swierk.
Ez a buborék viszonylag nagynak számít az állatvilágban, és szorosan a gyík fejéhez „kapcsolódik", nem pedig a víz felszínén lebeg.
Ez a buborék viszonylag nagynak számít a hüllő méreteihez képest
– tette hozzá Swierk. – A gyík így egyfajta adaptációs folyamatot végez, amely a fejének alakjához igazodva, a helyén tartja a légbuborékot.
Számos vízi rovar és pók fejlesztett ki hasonló alkalmazkodó képességet, amely lehetővé teszi számukra, hogy a víz alatt légbuborékokkal lélegezzenek.
Ezek egyes esetekben bizonyíthatóan kopoltyúként működnek: az oxigén a vízből is bekerül a légbuborékokba, miközben kiszorítja magából a szén-dioxidot.
Ez a technika bár zseniáliks, azt azonban mégsem teszi lehetővé, hogy az állatok korlátlan ideig a víz alatt tartózkodjanak. A buborékok ugyanis idővel összezsugorodnak és a bennük található nitrogén pedig feloldódik a vízben.
Lehetségesnek tartjuk, hogy a gyík légbuborékja is egyfajta kopoltyúként működik, de ezt egyelőre még nem sikerült teljes mértékben igazolni
– hangsúlyozza Swierk.
Az ökológus először 2015-ben találkozott ezekkel a különleges búvárképességekkel rendelkező gyíkokkal Costa Rica hegyi patakjai mentén, amelyek azonnal a vízbe ugrottak, amikor az emberek közeledtek feléjük.
A kutatók már ekkor észrevették, hogy az állatok a merülés után igen hosszú ideig képesek a víz alatt maradni.
A jelenség felkeltette a figyelmüket, és vizsgálni kezdték a hüllőket. A gyomor tartalmának elemzése azt is megmutatta, hogy egyes példányok kizárólag olyan rovarokkal táplálkoznak, amelyeket csak a víz alatt találhatunk meg.
A korábbi eredményekre alapozva Swierk vásárolt egy víz alatti kamerát, hogy közvetlen közelről figyelhesse meg a gyíkok viselkedését. Feljegyezte az állatok merülésének és légbuborék fújásának idejét és a víz alatt töltöt időt.
Nem kétséges, hogy ezek a gyíkok jól úsznak és elsősorban azért merülnek le a víz alá, hogy elkerüljék a rájuk leselkedő ragadozókat, például a madarakat
– mutatott rá a szakember. – Az általunk rögzített, leghosszabb merülési idő összesen tizenhat percig tartott. Ekkor azonban megzavarta valami az állatot, ami emiatt a felszínre jött. Így az is könnyen lehetséges, hogy ezek a gyíkok képesek még ennél is hosszabb ideig a víz alatt maradni.
A gyík különös viselkedéséről a Herpetological Review tudományos folyóirat számolt be.