A szakemberek egy jól ismert és ép állapotban fennmaradt őskori múmián végeztek vizsgálatokat, amelyről egykor azt hitték, hogy természetes módon konzerválódott azáltal, hogy forró, száraz homokba temették.
"A kémiai analízis, a test vizuális és genetikai vizsgálata, a radiokarbonos kormeghatározás és a vászonpólya mikroszkópos elemzése révén megerősítettük, hogy ezt a rituális mumifikálást nagyjából i.e. 3600 körül hajtották végre egy 20 és 30 éves kor közötti férfi holttestén" - mondta Jana Jones, az ausztráliai Macquarie Egyetem egyiptológusa és ókori egyiptomi temetkezési szokásokra specializálódott szakértője.
A kutatók megállapították, hogy a balzsamozási eljárás során növényi olajat, felmelegített fenyőgyantát, illatos növényi kivonatot és növényi nedvet, valamint cukrot tartalmazó keverékkel itatták át a lepleket, amelybe a testet belecsavarták.
Ez a balzsamozási "recept" ugyanolyan arányban tartalmazott antibakteriális szereket, mint azok, amelyeket a mumifikálás virágkorában használtak Egyiptomban mintegy 2500 évvel később.
A kutatók szerint további érdekesség, hogy a vizsgált múmia Egyiptom déli részéről való, ami azt jelzi, hogy a balzsamozás gyakorlata sokkal nagyobb földrajzi régióra terjedt ki, mint azt eddig gondolták.
A tanulmány szerint a vizsgált múmiát 1901 óta őrzik az olaszországi Torino Egyiptomi Múzeumában és soha semmilyen állagmegőrzési eljárást nem végeztek rajta, vagyis egyedülálló lehetőséget nyújtott a kutatóknak a pontos tudományos analízishez.