Bizonyos nézőpontból szemlélve a világegyetem olyan, mintha aszimmetrikus lenne; ahogy az univerzum tágul, az idő előrefelé halad, és a mindenséget az anyag tölti ki. Ez a tapasztalat ugyanakkor ellentmondani látszik az úgynevezett CPT-szimmetria elvének. A CPT-szimmetria érvényesülése azt jelenti, hogy az anyagot antianyagra cserélve, a világegyetemet tükörben nézve és az idő irányát megfordítva a fizikai kísérletek ugyanahhoz az eredményhez vezetnek, mint valódi világunkban.
Hogy a kozmosz egyensúlyba kerüljön, három kanadai kutató, Latham Boyle, Kieran Finn, és Neil Turok azt feltételezi, az ősrobbanás nemcsak a világunknak, hanem egy antivilágnak is a kezdőpontja volt.
Ebben az antivilágban az idő visszafelé halad és az antianyag domináns.
Azt is kimutatták, hogy a CPT-szimmetrikus modell nemcsak összhangban van a kozmosz tágulásának ismert történetével, de egyszersmind világos magyarázattal szolgál a sötét anyagra is.
A CPT-szimmetria az inflációs elmélet egy alternatívája. Utóbbi azt mondja ki, hogy az univerzum rögtön az ősrobbanás után exponenciális táguláson ment keresztül. A teóriával magyarázni lehet egy sor megfigyelést, ugyanakkor bizonyításához hipotetikus kvantumterek létezésének igazolására lenne szükség, ami egyelőre nem történt meg. Boyle és társainak elmélete azért is nagyszerű – áll a kiadott közleményben-, mert a korai kozmikus evolúció magyarázatához nincs szükség ismeretlen fizikai tényezőkre.
A CPT-szimmetria modellje szerint idő és tér folytonosan áramlik az ősrobbanáson keresztül, és az anti-világegyetem, ami az ellentétes időirányba halad pontosan úgy viselkedik, mint a mi univerzumunk tükörképe.
A kutatócsoportnak modelljükkel természetesen reprodukálnia kell ugyanazokat a megfigyeléseket, amiket az inflációs-teória magyaráz – ilyen például a kozmikus uniformitás.
A CPT-szimmetria nagy előnye, hogy magyarázatot ad a sötét anyag létezésére: egy CPT-szimmetrikus univerzum jelentős mennyiségű nagytömegű steril neutrínó otthonául szolgálna. Az ilyen szupernehéz neutrínók lehetnek a nemrégiben megfigyelt nagyenergiájú részecskezáporok forrásai is.
A publikáció a Physical Review Letters folyóiratban jelent meg.
Forrás: Physics