A pacemaker, vagy más néven szívritmusszabályzó olyan elektronikus berendezés, amely folyamatosan ellenőrzi a szívritmust, és amennyiben túl lassú szívműködést érzékel, elektromos impulzusok leadásával képes a megfelelő pulzusszámot biztosítani.
A készülék két fő részből áll: egy impulzusgenerátorból, amelyet közvetlenül a bőre alá ültetnek be, és a vezetékeket, például az elektródákat, amelyek a szív elektromos jeleit közvetítik a készülékhez, és amennyiben szükséges, ezen keresztül jutnak el a szívet összehúzódásra serkentő jelek a pacemakerből a szívhez.
A modern orvostudomány egyik vívmányának legfontosabb célja, hogy szabályozza a szívritmuszavarokat, amely lehet tachycardia (túl gyors szívverés) és bradycardia (túl lassú szívverés).
A szív ritmusának változást több tényező okozhatja: a szívizmok károsodása, az öregedés, egy szívroham, de genetikai körülmények és bizonyos gyógyszerek is. A ritmuszavartól függetlenül a végeredmény ugyanaz: nem jut elegendő vér egyenletesen a testbe, ami természetellenes fáradtságot, ájulást, légszomjat, szervkárosodást és végül halált is eredményezhet.
A szívritmus-szabályozó folyamatosan monitorozza a szívverést, és ha túl lassú vagy túl gyors, a készülék szabályozza a szívfrekvenciát azáltal, hogy elektromos jeleket küld a szívnek.
A pacemakerek többségét emellett ma már olyan érzékelőkkel is felszerelték, amelyek érzékelik a testmozgást vagy a légzés sebességét, ami jeleket ad a szívritmus-szabályozónak, hogy növelje például a pulzusszámot, hogy az megfeleljen a szervezet fokozott vér- és oxigénszükségletének.
A pacemakert a mellkas bőre alá, sebészeti beavatkozással ültetik be. A kulcscsont alá kerül egy mintegy öt centiméteres vágás, majd a beültető orvos megkeresi az egyik karvénát.
Az elektródák az adott szívritmuszavarnak megfelelően a szív jobb kamrájába, jobb pitvarába esetleg a szív egyik oldalvénájába kerülnek.
A készüléket rendszeresen, évente kell ellenőriztetni, ahol azok hatékony működését és a várható élettartamát vizsgálják.
Egy átlagos szívritmus-szabályozó akkumulátor élettartama öt és tizenkét év között változik, és a cseréhez újabb műtéti beavatkozásra van szükség.
A Hao Zhang által vezetett kínai kutatók most egy kisméretű, rugalmas műanyag keretet alakítottak ki, amelyet a pacemaker piezoelektromos részéhez kötöttek. A teszteket sertéseken végezték, amelyek fiziológiája nagyon hasonló az emberi szív működéséhez.
Így amikor ezek az úgynevezett rétegek a szívverések következtében mechanikusan deformálódnak, egy kis feszültséget generálnak. Ez pedig éppen elég impulzust ad a készüléknek a további működéshez.
A jövőben talán egy, az emberbe beültetett, hasonló készülék biztosítani tudja azt, hogy a páciensnek soha többé ne legyen szüksége pacemaker cserére élete hátralévő részében
– hangsúlyozta Hao Zhang.
A szerzők friss eredményeiket az ACS Nano tudományos folyóiratban tették közzé.