Középkori feljegyzések tárják fel az izgalmas érseki levelezéseket

Gary Brannan az archívum gondnoka és Sarah Rees Jones történész vizsgálja a levelezéseket

Egy középkori apáca megjátszotta halálát, miközben elmenekült a kolostorból, hogy élvezhesse testi örömöket az életben. Egy egyházi méltóság fegyvert fogott IV. Henrik ellen, és tettéért hamarosan kivégezték. Bár ezek a történetek pont úgy hangzanak, mintha egy romantikus vagy épp egy kalandregényből olvasnánk fel őket, mégis megtörténtek a 14. századi Angliában, amelyet most középkori levelezések tárnak fel.

Erőszakkal akarták visszavinni a zárdába

Az élet írta történetet Sarah Rees Jones irattáros és történész fedezte fel a napokban, amikor a yorki érsekek nyilvántartásait vizsgálta. A dokumentumok 1304-től 1405-ig rögzítették a magas rangú méltóságok munkásságát egy olyan projekt során, amely a dokumentumok tartalmát online is hozzáférhetővé tette.

A levél, amely feltárja a menekülő apáca regénybe illő történetét Forrás: University York

William Melton érsek 1318-ban írt levélben egy „botrányos pletykáról" számolt be, amelyben egy Joan nevű apáca zavart viselkedését részletezte

– mondta Rees Jones, a Yorki Egyetem középkori történésze és a projekt fő kutatója a LiveScience tudományos portálnak. – A levélben a kolostor vezetője a yorkshire-i esperes segítségét kérte abban, hogy megtalálja a kolostorból elmenekült Joant, és vissza tudja vinni őt a zárdába.
A területeken található levelezések tartalmát ugyanis akkortájt megkapták az érsekek is, így került a Rees Jones által végzett projekt előterébe.

A testi örömöket kereste a kolostoron kívül

Ahhoz, hogy nyomtalanul eltűnhessen, Joan eljátszotta a saját halálát és úgymond „megduplázta" a saját testét, hogy apácatársai el tudják temetni.

Arra gondolok, hogy egyfajta halotti leplet használhatott, amit aztán megtöltött földdel, így lett egy bábhoz hasonló a megjelenése, amely ügyes formázással igencsak hasonlított egy emberi testre

– magyarázta a szakember. – Ezeket a szent életű embereket ugyanis általában egy lepelbe csavarba temették el.

Gary Brannan az archívum gondnoka és Sarah Rees Jones történész vizsgálja a levelezéseket Forrás: University of York

Joan a levél tanúsága szerint „botrányos körülmények között", a testi örömöket keresve menekült el a számára túl szigorú elveket valló kolostorból. Ez Rees Jones szerint modern értelemben annyit jelent, mint élvezni a világi világ örömeit: elhagyni a szegénység fogadalmát és adott esetben szexuális kapcsolatba lépni egy férfival, lemondva a tisztasági ígéretekről is.

Tudjuk, hogy a középkorban is előfordult néha, hogy a vallásos életű személyek elhagyták hivatásukat azért, hogy feleségül vegyék a szeretett nőt vagy azért, hogy egy tekintélyesebb összegű örökséget vegyenek fel

– magyarázta a történész.

Számos feladatot jelentett az érseki munka

A kutatást végző Yorki Egyetem azt is elárulta, hogy a nyilvántartások más, lenyűgöző történetet is dokumentáltak, ám a projekt elsősorban az érsekek napi tevékenységére irányult, akik akkoriban nagyon érdekes életet éltek.

A Yorki Katedrális nyugati tornyai Forrás: commons.wikimedia.org

Az érseki hivatás egyrészt diplomáciai munkát jelentett Európában és Rómában, miközben középkori főméltóságokkal tárgyaltak és tanácskoztak

– mutatott rá Rees Jones. – Másrészt a saját körzetükben és útjuk során is elsimítottak hétköznapi emberek közötti vitákat, ellenőrizték a kolostorok működését, miközben megfegyelmezték az erre szoruló szerzeteseket és apácákat.
Odaadó munkájuk természetesen több veszéllyel is együtt járt, hiszen a fekete halálként ismert pestis pont ebben az időszakban, 1347-1351 között söpört végig Európán. A betegeket papok látogatták, és ők adtak nekik nem csak hitet, hanem szükség esetén az utolsó kenetet is.

Fény derülhet történelmi titkokra

Rees Jones és munkatársai remélik, hogy a dokumentumok segítségével minél többet tudhatnak meg az érsekek életéről, köztük Meltonról, aki a történelmi források szerint

a papok és az egyszerű lakosság hadseregét vezette egy dicsőséges harcban, amely során a bátor hazafiak 1319-ben York városát védték a skótoktól.

IV. Henrik, aki ellen a római katolikus vallású Richard le Scrope is fellázadt Forrás: commons.wikimedia.org

A nyilvántartásban legalább ennyire érdekes személyiségnek tűnik egy másik érsek, a római katolikus vallású Richard le Scrope is, aki az úgynevezett északi felkeléshez csatlakozott IV. Henrik ellen. Tettéért 1405-ben gondolkodás nélkül kivégezték.

Rees Jones szerint a most vizsgált feljegyzések nagy valószínűséggel felfedhetik az érsek részvételének motivációját

és választ adnak arra, miért csatlakozott a felkelőkhöz. Richard le Scrope története megihlette Shakespeare IV. Henrik című darabját is. A kutatók emellett szeretnék megismerni a szökött apáca részletes történetét, és megtudni azt, hogy vajon visszatért-e végül a kolostorba.

A feljegyzések számos titkot őrizhetnek

A vizsgált feljegyzések tekintélyes, összesen tizenhat kötetben találhatók. Létezésüket a Yorki Egyetem „kockázatosnak" nevezte, hiszen számos titkot, az egyházi méltóságokra nézve akár kissé terhelő bizonyítékokat is tartalmazhatnak.

A középkori érsekek tisztségviselői a hatalmas pergamenmennyiséget utazásaik során is magukkal szállították.

A történészek úgy tudják, hogy az 1600-as évek brit polgárháborús időszakában Londonban tárolták őket, majd a 18. században a Yorki Egyházmegye nyilvántartásába kerültek.

A Yorki Egyetem aktuális projektje nem csak tanulmányozza, hanem digitalizálja is a leveleket, amelyeket így a közeljövőben online is elérhetik a téma iránt érdeklődők.

A munka a tervek szerint körülbelül harminchárom hónapig zajlik, amelyben az egyetem munkatársai együttműködnek az Egyesült Királyság Nemzeti Archívumával és a Yorki Székesegyház Káptalani Tanácsával.