"Úgy kell élned életed minden egyes napját, hogy a legjobban érezd magad a bőrödben - és hogy ha holnap vége mindennek, akkor is elégedett légy magaddal."
(Jane Seymour)
A botrányairól, halálra ítélt feleségeiről, harcias gondolkodásmódjáról, hadjáratairól és az anglikán egyház megalapításáról híres 16. századi brit uralkodó furcsa szokásai messze földön híressé váltak. Már igen fiatal korában is igen hiú és lobbanékony természetű fiúként ismerték, aki habzsolta az életet mind az ételek, mind a nők területén.
Apja, VII. Henrik a sors különös fintora folytán egyházi pályára szánta, ám végül a spanyol diplomáciai kapcsolatok ápolása végett, az el nem hált házasság ürügyén összeházasította elhunyt fivére, Artúr feleségével, Aragóniai Katalinnal.
A kis Henrik imádott olvasni, jól beszélt franciául és spanyolul, szerette a kockajátékokat, lelkesen vadászott és teniszezett, szívesen mélyült el a költészetben, a művészetben és már ekkor is igencsak vonzódott a lovagi játékokhoz.
Már uralkodásának első éveiben is szívesen hozott elsőre meggondolatlannak tűnő döntéseket (például felakasztatta apja korábbi két tisztségviselőjét), és önző tervekkel indult az angol befolyás terjesztése céljából csatába. Gyakran cselekedett következetlenül:
míg uralkodása első felében híressé vált a katolikus egyház iránti, erős elkötelezettségéről (II. Gyula pápa 1521-ben a Hit Védelmezője címet ajándékozta neki A hét szentség védelme című, Luther-ellenes teológiai értekezéséért), ám 1531-ben önhatalmúlag megszüntette a pápának az angol egyház fölötti hatalmát,
és ezzel érvényteleníttette első házasságát, hogy elvehesse Boleyn Annát.
Henrik mindennél jobban, már-már rögeszmésen vágyott egy fiúörökösre. Aragóniai Katalin fiú utódai mind halva születtek, csupán 1516-ban született meg a király első olyan örököse, Mária, aki megélte a felnőttkort.
Amikor aztán 1533-ban királynővé koronázták Annát, a nő már hat hónapos terhes volt (a későbbi I. Erzsébet királynővel). Első, sikeres terhessége után többször elvetélt, és az uralkodó elkezdett Jane Seymournak udvarolni, akit később, Anna lefejeztetése után feleségül vett. A törékeny új királyné hamarosan megszülte a várva várt fiút, a betegeskedő Eduárdot, ám hamarosan meghalt gyerekágyi lázban.
Az asszonyok sorában jött Klevei Anna, majd Chaterine Howard, végül Chaterine Parr. Henriknek több gyermeke született halva, köztük törvényesek és néhány, szám szerint három törvénytelen.
De vajon mi volt az oka a számos vetélésnek, a halva születéseknek és annak, hogy az angol király asszonyai igen nehezen termékenyültek meg?
Vajon tényleg Henriknek volt igaza, és a nőkben kellett keresni a hibát? Aligha.
Amikor azt látjuk, hogy Henrik több felesége nőgyógyászati problémákkal küzdött és gondjaik akadtak a szüléssel, akkor elgondolkodunk: vajon nem lehet, hogy mégis az uralkodóval volt valami gond?
– mondta Chatrina Banks Whitley, az Új-Mexikói Múzeum archeológusa.
Az anglikán egyház feje számos egészségügyi problémával küszködött. Bár fiatalemberként vékony, sportos testalkatú és betegségektől mentes volt, a halálához közeledve azonban borzalmasan elhízott:
körülbelül 180 kilogrammot nyomott, és állítólag a derékbősége is 136 centimétert tett ki.
Mozogni is csak segítséggel tudott, és a korabeli leírások alapján köszvényes is lehetett. A negyvenes évei közepén járó Henrik 1536-ban egy lovagi tornán súlyos sérüléseket szenvedett:
a súlyos páncélzatot viselő, saját lova dobta le, majd rá is esett.
Lábfekélye, izomgyengesége, és bizonyos beszámolók szerint jelentős személyiségváltása is hozzájárult a paranoia, a szorongás, a depresszió és a mentális problémák kialakulásához.
Egyes elméletek szerint Henrik kettes típusú cukorbetegségben szenvedett, és a korban gyakori szifilisszel is küzdött. Endokrin problémái voltak, Cushing-szindrómája vagy mixödémája, amely a hypothyreosis, tehát a pajzsmirigy-alulműködés mellékterméke.
Valamennyi egészségügyi elméletben egy fontos probléma akad
– mutatott rá Whitley. – Egyik elképzelés sem foglalkozik az uralkodó reproduktív gondjaival.
Henrik hat felesége közül kettő, Boleyn Anna és Aragóniai Katalin számtalanszor elvetéltek, a leggyakrabban a harmadik trimeszterben. Whitley és kollégái ennek a magyarázatát keresték, és teljesen új elmélettel álltak elő.
"Az angol király vére magában hordozhatta a Kell antigént, ami egyértelmű magyarázatot jelenthet feleségei többszöri elvetélésére – magyarázta Kyra Kramer. – A népesség csupán egy elenyésző százaléka tartozik ebbe, és a vércsoport-inkompatibilitás elmélete Henrik első két felesége esetében tökéletesen megállja a helyét.
Amikor egy Kell pozitív férfi megtermékenyít egy Kell negatív nőt, akkor körülbelül ötvenszázalékos esély van arra, hogy a nő teste által kiváltott immunválasz megtámadja a fejlődő magzatát. Egy Kell pozitív apa és Kell negatív anya első közös gyermeke általában egészségesen születik.
A Kell pozitív utódért azonban nagy árat kell fizetniük: az első terhesség idején a baba vérének egy része elkerülhetetlenül bekerül az anya szervezetébe (akár a fejlődés során, akár a születéskor), és antitesteket termel.
Ezek az antitestek a későbbi terhességek során áthatolnak a méhlepényen, és megtámadják a magzatot.
Ennek eredményeképpen pedig a csecsemők vészes vérszegénységben (anémia), sárgaságban szenvedhetnek, megnagyobbodik a lépük, és szívelégtelenség alakulhat ki náluk. Ezek az együtthatók gyakran vezetnek vetéléshez, amely leggyakrabban a terhesség körülbelül 24. és 28. hete között következik be.
Az apa és anya közötti vércsoport-összeférhetetlenségre a legjobb példa Boleyn Anna és Henrik viszonya. Néhány beszámoló szerint (bár még mindig sok vita merül fel a részletekkel kapcsolatban, beleértve azt is, hogy hány terhességről van pontosan szó) a uralkodópár első gyermeke, Erzsébet egészségesen és mindenféle szövődmény nélkül született.
A nő második, harmadik és a többi terhessége alatt azonban a hatodik vagy a hetedik hónapban elvetélt. Aragóniai Katalin összesen hatszor esett teherbe. Az első gyermek egy lány volt, aki csupán három napig élt, a második egy fiú (Henrik), aki ötvennégy napig, a harmadik fiú már halva született.
A negyedik fiúnak (szintén Henrik) egy hónapnyi élet adatott, az ötödikként született, szerencsés gyermek, Mária később uralkodóvá vált. Őt szintén egy lány követte a sorban, aki néhány nap után a korábbiakhoz hasonlóan ismeretlen okokból elhunyt.
Henrik problémás vércsoportja mellett a kutatók szerint egy ritka genetikai rendellenesség is felelőssé tehető kiszámíthatatlan természetéért és mentális problémáiért. A McLeod-szindróma az X kromoszómához kapcsolódik, és általában csak a férfiakat érinti.
A leggyakrabban negyvenéves korban jelentkezik, szívbetegséggel, mozgási rendellenességekkel és súlyos pszichológiai tünetekkel jár, beleértve a paranoiát és a mentális leépülést. A kutatók szerint ez a betegség jól magyarázhatná Henrik fizikai és pszichés nyavalyáit, illetve arra is választ adhat, miért vált az uralkodó viselkedése egyre despotikusabbá, ahogy öregedett, és miért változott meg a véleménye olyan drasztikusan, ami például a korábban imádott nők lefejezéséhez vezetett.
Ez a lehetőség alternatív lehetőséget kínál Henrik viselkedésének értelmezésére, illetve életének jobb megismeréséhez
– mondta Whitley. – Egy teljesen új módszerrel tudjuk így megvizsgálni, majd megérteni az angol uralkodó okait.
Genetikai bizonyítékok nélkül azonban egyelőre nem lehet biztosan tudni, hogy az új elméletek megállják-e a helyüket. A kutatók most klinikai bizonyítékokat keresnek elméletük igazolására.