A madárfosszília az Avimaia schweitzerae névre hallgat, és az ősi Enantiornithes madarak csoportjába tartozott, amelyek több mint 100 millió éve éltek dinoszaurusz unokatestvéreikkel együtt.
Többségük foggal és karomban végződő ujjakkal rendelkezett, de ezeket leszámítva nagyon hasonlítottak a modern madarakhoz.
Ezek a szárnyasok széles körben benépesítették a világot: Argentínában, Észak-Amerikában, Mexikóban, Mongóliában, Ausztráliában, Spanyolországban és Kínában is megtelepedtek a populációik.
A paleontológusok nem véletlenül mutatnak egyre növekvő érdeklődést az apró teremtménynek számító, Enantiornithes madarak iránt: a faj ugyanis egyaránt magában foglalja a speciális és az ősi tulajdonságokat, ami a korai madárfejlődés evolúciós oldalának eddig ismeretlen oldalát mutathatja meg.
A kínai Tudományos Akadémia Gerinces Paleontológiai és Paleoantropológiai Intézetének kutatói megdöbbenve tapasztalták, hogy az őskori madárfosszília tojásmaradványokat is megőrzött. Megkövült maradványokban még soha nem mutattak ki hasonlót.
Ezeket a tojáshéj töredékeket a madár hasán belül észlelték, és a vizsgálat kimutatta a tojásmembránt és a kutikulát (a tojás héját kívülről tökéletesen egybefüggő, vízhatlan burokkal bevonó, áttetsző, rendkívül vékony, bőrszerű réteg, mely csak a gázok számára átjárható) is.
A vizsgálatok kis kalcium-foszfátból készült ásványi anyagokat is kimutattak, amelyek általában a tojásaikat eltemető szárnyasokra a jellemzőek.
Ez azért is fontos felismerés, mert korábbi bizonyítékok is arra utaltak, hogy Enantiornithes madarak is eltemették tojásaikat.
Ugyanakkor a most felfedezett madárfosszíliában talált, különleges tojáshéj néhány szokatlan tulajdonsággal is rendelkezik.
A tojáshéj a szokásos egy helyett két rétegből áll, a tojás rétegei pedig vékonyabbak egy papírlapnál, amiből a kutatók arra következtettek, hogy az anyamadár éppen költeni készült.
Előfordul azonban, hogy a kis méretű madaraknak túl nagy megerőltetést jelent egy nagyobb méretű tojás lerakása, és a tudósok ebből azt gondolják, hogy a kövületben talált madárral is ez végezhetett.
Az elvégzett elemzés végül azt is kimutatta, hogy az Avimaia schweitzerae-nak lehetett egy reproduktív szövete, és ezekben a medulláris csontokban olyan kalciumos szövetet találtak, amely a tojáshéj kialakulását segíti.
Most ez lehet a legerősebb bizonyíték arra, hogy már az ősi madarak is előállították ezt a szövetet a reprodukció során. A kutatók eredményeiket a Nature Communications tudományos folyóiratban publikálták.