Mindnyájunknál előfordul, hogy egy-egy éjszaka rosszul alszunk, ám tíz emberből egy rendszeresen tapasztal krónikusan szörnyű, álmatlan éjszakákat. Az álmatlansággal küzdő embereknek nehéz elaludni vagy utána egyszerűen képtelenek nyugodtan mászkálni az álmok birodalmában.
Ez azonban olyan tünetekhez vezet, mint a fáradtság, az alacsony energiaszint, a koncentrálási nehézségek, a hangulati zavarok, valamint a munka vagy az iskolai teljesítmény csökkenése.
Az álmatlanság biológiai mechanizmusai egyelőre nehezen érhetőek a kutatók számára, ám a témában végzett tanulmányok arra utalnak, hogy genetikai kapcsolat áll fenn a kevés és rossz minőségű alvás, illetve a családban tapasztaltak között. Egy nemzetközi kutatócsoport a közelmúltban egy hatalmas genetikai adatbázist fésültek át, amelyen összesen 1,3 millió ember alvási szokásait figyelték meg, beleértve a Nagy-Brittanai Biobank (UKBiobank) genetikai tesztjeit is.
A közös gének alvási mintákkal való összekapcsolásával a kutatók 956 új gént azonosítottak, amelyek egyes változatai nagy szerepet játszanak az álmatlanság kockázatának kialakulásában. Ezután még egy lépéssel tovább mentek, és megnézették azt is, hogy melyik sejttípusok és agyterületek „használják" ezeket a géneket.
Arra jutottak, hogy néhány gén fontos szerepet játszik az axonok (az idegsejtek hosszú nyúlványokkal kapcsolódnak egymáshoz, és egy idegsejt leghosszabb nyúlványa az axon, melynek feladata az idegsejtben történt ingerület továbbítása a többi idegsejt felé) működésében. Más gének az elülső kéregben található idegsejtekben és az agy szubkortikális magjában bizonyultak aktívnak, amelyeket korábban azonosítottak az álmatlanságban szenvedő emberek agyában a képalkotó vizsgálatok során.
Tanulmányunk azt mutatja, hogy az álmatlanságra, sok más neuropszichiátriai rendellenességhez hasonlóan, legalább száz gén van hatással, mindegyik egy kis mértékben
– mondta Danielle Posthuma, az amszterdami Vrije Egyetem genetikai professzora, a kutatócsapat vezetője. – Ezek a gének önmagukban nem annyira érdekesek, együttes hatásuk azonban igen jelentős az álmatlanság kockázatát nézve.
Hozzátette: utóbbiakat egy teljesen új módszerrel vizsgálták, amely lehetővé tette számukra az agysejtek bizonyos típusainak, mint például az úgynevezett közepes tüskés neuronoknak az azonosítását.
A kutatók különösen meglepődtek, amikor az újonnan azonosított gének és az alvási szokások között átfedéseket találtak, például abban, hogy valaki reggeli korán kelő vagy éjszakai bagoly.
Emellett számos átfedésre bukkantak a depresszióval és a szorongással kapcsolatos génekkel. Ez pedig arra utal, hogy az érzelmeket, a stresszt és a feszültséget szabályozó agykörök a jövőben potenciálisan ígéretes célpontok lehetnek az álmatlanság kezelésében.
Ez a tanulmány óriási lépést jelent az álmatlanság genetikai hátterének megértésében
– magyarázta Danielle Posthuma. – Az eredményeink alátámasztják, hogy az álmatlanság komoly problémát jelenthet a pszichiátriai rendellenességek közös genetikai kockázata miatt.
A kutatók friss eredményeiket a Nature Genetics tudományos folyóiratban publikálták.