A tizennyolc éves Mike Hayes 1987-ben végzett a középiskolában, és felvételt nyert az Illinois-i Egyetem egyik tudományos programjára, ám finanszírozási problémái akadtak. Édesapja gyógyszerészként, édesanyja tanárként dolgozott, ám a fiú mellett négy testvérét is igyekeztek a lehetőségeikhez mérten a legjobban támogatni.
Mike már a középiskolai tanulmányai mellett beállt a gyógyszertárba dolgozni, ám az itt kapott 2500 dollár igencsak csekély összegnek számított ahhoz, hogy ki tudja fizetni belőle az egyetem négyéves tandíjat és költségeit.
Ez hozzávetőleg 28 000 dollárt (mai árfolyamon körülbelül 57 000 dollárt, azaz közel 16 millió forintot) tett ki. Hayes végül úgy döntött, hogy nem akarja, hogy a szülei adósságba verjék magukat, és megpróbált másféle módot kieszközölni arra, hogy előteremtse az egyetemhez szükséges összeget.
Egyik nap épp a városban sétált, amikor megpillantott a földön egy egypennys érmét. Ekkor kezdett eltűnődni azon, hogy ha csak egyetlen pennyt kérne az emberektől, az biztosan senkinek sem hiányozna a családi költségvetésből.
Osztott és szorzott, majd így jött az ötlet, hogy a szükséges összeg érdekében meggyőzzön 2,8 millió embert, hogy adjanak neki egy-egy pennyt.
A tinédzsernek ekkor jutott eszébe a közösségi finanszírozás kezdetleges ötlete.
1987-ben azonban a világon még nem létezett az Internet (Tim Berners-Lee informatikus csak 1991-ben mutatta be az embereknek, hogy mi is az a világháló, és hogyan használhatók a böngészők), és
Mike Hayes azon törte a fejét, hogy hogyan tudja elérni azt a 2,8 millió embert, hogy összegyűljön az áhított 28 ezer dollárja.
Ebből fordult segítségért a híres napilap, a Chicago Tribune rovatvezetőjéhez, Bob Greene-hez, aki újságíróként kezdte pályafutását, és cikkei több mint kétszáz újságban jelentek meg országszerte. Már majdnem tíz éve dolgozott a Tribune-nál, amikor találkozott Hayes kérésével.
A rovatvezetőnek nagyon tetszett a fiatalember innovatív ötlete, és látott benne fantáziát. Közösen megfogalmazták a kérést, és 1987. szeptember 6-án megjelent Hayes kérése a Chicago Tribune hasábjain. A cikkben írtak az egyetemre vágyó tinédzser vágyairól, és részletesen megindokolták azt, hogy miért tesznek olyan jót Greene olvasói, ha egy-egy pennyt küldenek.
Csak egy penny, ami nem jelent szinte semmiféle hiányt a családi költségvetésben. Ha minden olvasó körülnéz a szobájában, a kanapé párnája alatt, vagy az íróasztal sarkán, esetleg a padlón, akkor biztosan talál egy pennyt. Ez minden, amit kérek. Egy pennyt az olvasóktól
– kérte Hayes.
Greene arra kérte olvasóit, hogy a cikkben megadott postafiók címére küldjenek egy borítékban egy pennyt.
És bár az újító ötlettel előálló fiatalember nagyon bízott a rovatvezető meggyőző képességében, mégsem hitte, hogy az újságcikk valóban eléri majd a kívánt célt. Egy penny postázásának költségei ugyanis körülbelül az adomány 22-szeresét tették ki akkoriban. Ám a dolog évekkel a közösségi média előtt működött, és vírusként terjedt.
Kevesebb, mint egy hónappal Grenne cikkének megjelenése után Mike Hayes már körülbelül 23 ezer dollárnyi adományt kapott. Mindez több mint 70 ezer levélben érkezett penny, ötcentesek, tízcentesek és negyeddollárosok formájában a világ minden tájáról.
Ezek közül több érmét kézzel kellett lemosni, hogy megszabadítsák azokat a ragasztó maradékától, amivel a borítékokhoz csatolták őket.
Három ember csekket küldött, száz-száz dolláros összeggel.
A helyi kis postára annyi levél érkezett, amennyit már szinte nem is győztek. A postamester szerint körülbelül nyolc méter magasan álltak a postázóban a Mike Hayes-nak címzett borítékok.
Végül az elsöprő siker előtt értetlenül álló, ám igen boldog fiatalember összesen 2,9 millió pennyt gyűjtött, és 90 ezer levélnyi adománnyal volt gazdagabb. Sokan át tudták érezni helyzetét, és rengeteg, szintén egyetemre készülő diáktársa küldött neki egy-egy pennyt.
Mike Hayes az így összegyűjtött pénzből kifizette az összes egyetemi költségét, és úgy döntött, hogy a fennmaradó ezer dollárt egy olyan egyetemi hallgató társának adja, aki szintén nehezen tudta összegyűjteni az összeget a továbbtanuláshoz.
A tinédzser és a családja megtartotta a hozzá érkező 90 ezer levél nagy részét, és az adományt olyan diáknak szerette volna adni, aki maga is hozzájárult egy pennyvel a sikeréhez.
A nagy halom borítékból véletlenszerűen választott ki egyet addig, amíg meg nem találta azt a családot, akiknek segíteni tudott.
Mike Hayes végül diplomát szerzett az Illinois-i Egyetemen élelmiszer-tudomány szakon, és diáktársai nem véletlenül emlegették csak úgy, hogy „Penny Mike".
Csak szeretném megköszönni mindenkinek... most úgy érzem, hogy a világ elég jó hely
– mondta a könnyeivel küszködve Mike Hayes, miután az emberek nagylelkűségének köszönhetően 1991-ben lediplomázott.
Mike Hayes így önkéntelenül is megteremtette a közösségi finanszírozás (más néven crownfunding) alapjait. Azt a támogatási formát, amely során nem egy bank ad pénzügyi segítséget magánszemélyeknek vagy vállalkozásoknak, hanem az erre a célra kialakított internetes közösségi felületen van lehetősége az adományt igénylőknek a pénzgyűjtésre.
Mike Hayesnak köszönhetően 1987 után jelentősen javultak az oktatás finanszírozásához kapcsolódó lehetőségek is.
Többek között a nemzetközi Kickstarter, a GoFundMe, a GiveCollege, a Pave és az Upstart (Magyarországon egy adománygyűjtő oldal, az adjukossze.hu működik) szolgáltatásainak köszönhetően a leendő egyetemi hallgatók, a start-up cégek és magánszemélyek akár már mind olyan szerencsések lehetnek, mint amilyen egykor Mike volt.
Gyakorlatilag bármire lehet pénzt gyűjteni ezeken az oldalakon egy vállalkozási ötlettől kezdve a civil szervezetek kampányain át egy oktatási cél eléréséig.