Az agyunk ítéli meg, hogy az adott időt milyen hosszúnak érezzük

Hova rohan az idő?

A világ legpontosabb órái hosszú távon képesek megbízhatóan mérni az időt és 300 millió évente körülbelül egy másodpercet késnek vagy sietnek. Agyunk azonban a saját ritmikus másodperceit érzékeli, ami által saját időérzékünk alakul ki: elnyújtja vagy épp lerövidíti a perceket. A kutatók most arra a kérdésre keresték a választ, hogy miért repül az idő, amikor jól érezzük magunkat, és miért érezzük úgy, hogy ólomlábakon vánszorog, ha unatkozunk?

Az agy előrejelezhet egy nagyobb képet

Az idő agyi észlelése a kutatók szerint nagyban függ az elvárásainktól. Az agyunk egyszerűen annak a valószínűségét próbálja kitalálni, hogy valami meg fog történni, ami még nem történt meg.

Minden gondolat különböző „látókörrel rendelkezik", úgy mint egy könyvben, ahol a látóhatárunk megállapodik minden szótag, minden szó és a következő mondat végén, és így tovább

– magyarázta Dr. Michael Shadlen, a New York City-i Columbia Egyetem Irving Medical Center idegtudósa. – Az idő úgy mozdul el, ahogyan ezeket a látóhatárokat, úgymond horizontokat várjuk.

Saját időérzékünk alakul ki: emiatt érezzük elnyújtva vagy épp lerövidítve a perceket Forrás: pexels.com

A kutatók szerint amikor nagyon elmélyedünk valamiben, akkor az agy előrejelez egy „nagy képet", és látja már mind a közeli, mind a távoli látóköröket. Azért tűnik úgy, hogy az idő ingadozik. Ha például egy könyvet olvasva elunjuk magunkat, akkor inkább a mondatok végét várjuk a történet végkifejlete helyett, így a horizontok nem egyesülnek olyan szorosan és az idő lelassul.

Számos időzítő mechanizmus van az agyban

Nincs egyetlen konkrét pont az agyunkban, ami felelős azért, hogy az időt ilyen módon észleljük. Inkább minden olyan terület valószínűleg részt vesz ebben a feladatban, amely gondolatra és tudatra ad okot.Minden bizonnyal számos időzítő mechanizmus van az agyban

– hangsúlyozta Joe Paton, a portugáliai magánbiológiai, orvosi alapítvány, a Champalimaud Alapítvány neurológusa. – Az egyik mechanizmus magában foglalja azt a sebességet, amellyel az agysejtek aktiválják egymást, és egy tevékenységet végző hálózatot alkotnak. Minél gyorsabb a neuronok útvonala, annál gyorsabban érzékeljük az időt.Paton és csapat rágcsálókon végzett kísérleteket és úgy találta, hogy egy másik mechanizmus magában foglalja az agyban lévő vegyi anyagokat.

Hova rohan az idő? Forrás: pexels.com

A kutatók szerint a dopamin neurotranszmittert kibocsátó idegsejt fontos szerepet játszik mind a jutalmazás érzésében, mind az agy időérzékelésének befolyásolásában.

Amikor úgy jól szórakozunk, akkor ezek a sejtek sokkal aktívabbak és sok dopamint bocsátanak ki, ezért az agyunk úgy ítéli meg, hogy kevesebb idő telt el, mint amennyi valójában. Ha nem érezzük jól magunkat, akkor ezek a sejtek nem engednek annyi dopamint, és az idő egyszerűen lelassul.

Így raktározta el az agy az emlékeket

Az egyelőre nem világos, hogy az agyunk miért nem pontos tervszerűen, amikor nyomon követjük az idő, de mindenképpen evolúciós előnye lehet

– mondta Paton. – Az élet is folyamatos döntések sorozata: vagy maradok vagy megyek. Úgy gondoljuk, hogy ez a belső időérzet segíthet az állatoknak is abban, hogy eldönthessék, mikor érdemes valahol maradni vagy inkább továbbállnak.

Gyerekként látszólag lelassul, időskorban felgyorsul az idő Forrás: Image Source

Dr. David Eagleman, a Stanford Egyetem pszichológiai és közegészségügyi és népegészségügyi tudományának adjunktusa szerint azonban amikor visszatekintünk az időre, az esemény észlelt időtartama magában foglalja azt is, ahogyan az agy elraktározta az emléket.

Az új emléket kódoló neuronok hálózatai sűrűbbek, mint azok, amelyek nem újszerűek

– mutatott rá a professzor. – Visszatekintve ezek a hálózatok sűrűbbnek tűnnek, mintha a emlékhez kapcsolódó esemény hosszabb ideig tartott volna.
A kutatók vizsgálták „az idő felgyorsulását" a kor előrehaladtával. Eagleman rámutatott:

amikor gyermekek vagyunk, akkor minden újnak tűnik, és így az agyunk sűrű hálózatokat hoz létre, hogy emlékezzenek az eseményekre és tapasztalatokra.

Felnőttként azonban sokkal többet láttunk és tapasztaltunk, így ezek az események nem ösztönzik az ilyen emlékek létrehozását. Ezért kérdezzük olyan gyakran visszatekintve: „Hová szaladt el az idő?"