A low-carb diéták évek óta nagyon népszerűek nemcsak a speciális étkezési igényűek és a fogyni kívánók, de általában az egészségtudatosak körében.
Ennek fényében nem érdektelen az a frissen elkészült felmérés, melynek eredményei arra utalnak, hogy akik kalóriáiknak túl csekély részét szerzik be szénhidrátok – például gabonafélék, keményítős zöldségek vagy édes gyümölcsök – formájában, azoknál a pitvarfibrilláció kockázata jelentősen fokozódik.
A pitvarfibrilláció a leggyakoribb, de közel sem veszélytelen szívritmuszavar, amely kellemetlen tünetei – légszomj, szédülés, fáradékonyság – mellett nemcsak ötszörösére növeli a stroke veszélyét, de potenciálisan végzetes szívelégtelenséget is előidézhet. A low-carb diéták és a pitvarfibrilláció összefüggését igazoló eredményeket az Amerikai Kardiológusok Kollégiumának 68. éves gyűlésén mutatták be New Orleansban.
A Guangzhou-beli (Kína) Sun Yat-Sen Egyetem kutatói által végzett tanulmányban csaknem 14 ezer ember több mint két évtizednyi kórtörténetének elemzésével találtak rá a szénhidrátbevitel és a pitvarfibrilláció kockázata közötti kapcsolatra. A szénhidrátbevitel korlátozása divatos visszatérő motívum napjaink fogyókúrás étrendi útmutatásaiban. A low-carb diéták – amelyek közül a legismertebb a ketogén, a paleo és az Atkins-féle – mind hasonlítanak abban, hogy az étrendet a fehérjék és zsírok köré építik, miközben visszafogják a cukrok, gabonafélék, hüvelyesek, gyümölcsök és keményítőben gazdag zöldségfélék fogyasztását.
„A szénhidrátbevitel korlátozásának hosszú távú következményei mindmáig vitatottak, különösen, ami a keringési betegségekkel kapcsolatos hatásokat illeti – hangsúlyozta Xiaodong Zhuang, a Sun Yat-Sen Egyetem kórházának kardiológusa és a tanulmány vezető szerzője. –
A szívritmuszavarra gyakorolt potenciális befolyását tekintetbe véve úgy véljük, hogy ezt a népszerű fogyókúrás programot csak megfelelő óvatosság mellett szabad ajánlani.
A kínai csoport munkája során olyan korábbi eredményekre épített, amelyek szerint mind a túl magas, mind a túl alacsony szénhidrátbevitel fokozza a halálos kimenetelű érrendszeri események kockázatát. Ugyanakkor e korábbi tanulmányokból úgy tűnt, hogy a rizikónak meghatározó eleme a diéta nem-szénhidrát komponense is, míg ők azt találták, hogy a végeredmény szempontjából mindegy, mi az, amit az étrend a szénhidrát helyett javasol.
A low-carb diéták összefüggést mutattak a pitvarfibrilláció fellépésével függetlenül attól, hogy az adott diétában milyen fehérje vagy zsír volt hivatott a szénhidrátokat kiváltani
– összegezte Zhuang.
A kutatók által elemzett adatok az Atherosclerosis Risk in Communities (Az érelmeszesedés kockázata a közösségekben) elnevezésű, a National Institutes of Health szervezésében 1985 és 2016 között lefolytatott felmérésből származtak. A felmérésbe bevont csaknem 14 ezer személynél a toborzás idején nem állt fenn pitvarfibrilláció; közülük a későbbiekben 1900-nál lépett fel ez a ritmuszavar az átlagosan 22 évet felölelő követési időszak alatt.
A felmérés résztvevői kérdőíves formában rendszeresen beszámoltak arról, hogy mennyit fogyasztanak naponta az ott megnevezett 66-féle élelmiszerből. A kutatók e kérdőívek, valamint a Harvard Nutrient Database táplálkozástudományi adatbázis alapján becsülték meg a résztvevők napi szénhidrátfogyasztását és a szénhidrátok részarányát a napi kalóriabevitelben. Nagy átlagban a napi kalóriamennyiség mintegy fele származott szénhidrátokból. Az amerikaiak számára kiadott táplálkozási iránymutatás szerint ennek az aránynak a 45 és a 65 százalék közé ajánlatos esnie.
A résztvevőket ezután három csoportra osztották aszerint, hogy napi kalóriabevitelüknek mekkora hányada származott szénhidrátokból. Az alacsony bevitelű csoportba a 44.8 százalékos vagy annál kisebb arányúakat, a közepesbe a 44.8 és 52.4 közöttieket, a magasba az e fölötti alanyokat sorolták. Így derült fény arra, hogy az alacsony szénhidrátarányról beszámoló csoportban a legmagasabb a pitvarfibrilláció gyakorisága: a körükben a közepes bevitelűekhez hasonlítva 18 százalékkal, a magas bevitelűekhez viszonyítva 16 százalékkal gyakrabban diagnosztizálták ezt a kórképet.
Zhuang elmondása szerint több lehetséges magyarázat is kínálkozik a szénhidrátbevitel megszorítása és a pitvarfibrilláció közötti összefüggésre.
Zhuang rámutatott: ebben a felmérésben is, mint oly sokszor a hasonló kutatásokban, egyelőre csak statisztikai együttjárást tudtak kimutatni a szénhidrátbevitel és a szívritmuszavar között, ami önmagában még nem bizonyítja az ok-okozati összefüggést. Ahhoz, hogy erre fény derüljön, randomizált és megfelelő kontroll mellett végzett klinikai vizsgálatot kellene tervezni, és a vizsgálatba etnikailag változatosabb tesztpopulációt kellene bevonni. Emellett hozzátette, hogy ebben a mostani felmérésben nem szerepelnek azok, akiknél tünetmentes pitvarfibrilláció alakult ki, vagy akiknek voltak ugyan panaszaik, de az ellátásuk nem igényelt kórházi felvételt. Nem különítették el továbbá a pitvarfibrilláció különböző típusait, tehát nem tudjuk, hogy az egyes pácienseknek csak alkalmanként jelentkeztek, vagy tartósan fennálltak a panaszaik.