A legtöbb vízesés a folyóvíz meredeken, mintegy 90 fokos szögben való hirtelen lejtése egy magasabb szintről. A folyómeder az erózió során sajátos módon alakul és akár óriási szintkülönbségek is kialakulhatnak benne. A kutatók régóta úgy gondolták, hogy a vízeséseknek valamilyen külső erőre, mint például földrengésre, földcsuszamlásra vagy a tengeri szint változásaira van szükségük ahhoz, hogy létrejöjjenek és formálják a természetet. Egy most publikált tanulmány azonban azt állítja, hogy vízesés mindenféle külső hatás nélkül is kialakulhat.
A folyó saját kaotikus természete megalapozhatja az alatta lévő alapkőzetet, és spontán módon létrehozhat egy vízesést
– írják a kutatók a Nature tudományos folyóiratban megjelent cikkükben.
Ennek bizonyítása érdekében a szakemberek csoportja először létrehozott egy folyómodellt laboratóriumi körülmények között.
A vízesések által képződő természetes alaptestek modellezéséhez egy poliuretánhabnak nevezett anyagot használtak, ami ténylegesen a sziklákra méretezhető, de sokkal gyorsabban erodálódik.
A habot aztán húsz fokkal lefelé öntötték 7,3 méteres magasságból, majd a kutatók „bekapcsolták a habfolyamot" a kísérleti folyóba, amely már tele volt üledékkel.
A kísérlet után a kutatók megállapították, hogy a víz és az üledékek nyomása alatt a kísérleti folyó szikláinak egyenes rétege egyenetlenül erodálódni kezdett és hullámossá vált. Megfigyelték, hogy
az alapkőzet egyes részei egyáltalán nem erodálódtak, hanem inkább taréjokat és csúcsokat képeztek, míg mások éleket vájtak ki vagy épp meredek dombokat képeztek.
Más szóval az alapkőzet elkezdett pontosan úgy kinézni, mint egy lépcső. A víz egy kicsit több mint kettő óra múlva elkezdett áramlani a kevésbé erodált csúcsokon, és leereszkedett a kevésbé kivájt lyukakba.
A kutatók hamarosan egyfajta csodát tapasztaltak: egy spontán módon létrejött vízesést.
Úgy számolták, hogy ahhoz, hogy egy folyóban önkéntelenül is kialakulhasson egy hasonló jelenség, a természetben körülbelül 10-10 ezer évre lehet szükség. A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy néhány (de nem minden) vízesés hasonló, spontán formában alakulhat ki. Eredményeik pedig segíthetik jobban megérteni azt, hogyan formálódott a világ a bolygónk történelme során.