A grönlandi jég állapotát szoros figyelemmel kísérik a szakemberek, mivel ez hatalmas mennyiségű fagyott vizet tartalmaz. Számítógépes modellezéssel már korábban kiszámolták, hogy ha a szigetet borító jég teljesen elolvadna, az hét méterrel növelné a világtenger vízszintjét, veszélyeztetve a tengerpartokon élőket.
Grönlandon a legtöbb csapadék télen esik, és leginkább hó formájában, ami kiegyenlíti a nyári jégolvadást. A kutatók műholdelvételek és meteorológiai állomások adatait elemezve jutottak a The Cryosphere című tudományos folyóiratban publikált tanulmányuk következtetéseire. A jégmezőkről készült
műholdas felvételek felfedték azokat a térségeket, ahol olvad a jég.
Húsz automata meteorológiai állomásról gyűjtött adatok pedig az esőzések időpontját és a lehullott csapadék mennyiségét rögzítették.
Az adatokat összevetve a szakemberek kimutatták, hogy az 1979 és 2012 közötti időszak korai szakaszában télen átlag kétszer jegyeztek fel esőzést, míg 2012-ben már tizenkétszer. 1979 és 2012 között
több mint 300 esetben az esőzés jégolvadást eredményezett.
Többségük nyáron történt, amikor 0 Celsius-fok feletti a hőmérséklet. „Meglepődtünk, hogy télen esőzik. Ennek azért van értelme, mert délről melegebb levegő áramlik a térségbe, de azért meglepő, hogy ez esőzést okoz” – mondta Marilena Oltmanns, a GEOMAR német óceánkutató intézet tudósa a BBC Newsnak.
Marco Tedesco, a New York-i Columbia Egyetem professzora szerint az esőzések gyakoribbá válásának fontos hatásai vannak. Még ha télen esik is az eső, az gyorsan megfagy. Az eső megváltoztatja a földfelszín jellegzetességeit, az jóval egyenletesebb és sötétebb lesz,
ami előfeltétele annak, hogy sokkal gyorsabban olvad el a jég, amikor a nyár megérkezik.
Minél sötétebb a jég, annál több hőt nyel el a Napból, gyorsabb jégolvadást eredményezve – tette hozzá a professzor.
(Forrás: MTI)