A kihalás fenyegeti a vörös és mexikói farkasokat

A mexikói farkas (Canis lupus baileyi), a szürke farkas (Canis lupus) Észak-Amerikában legdélebbre élő alfaja

A mexikói farkas a legkisebb észak-amerikai farkas és egyben a kontinens legveszélyeztetettebb állata is. A kutatók szerint csoda, hogy még nem haltak ki. A vörös farkas igen hasonlít hozzá és jelentősen megtizedelődött az állománya az elmúlt években. Pár szakember a közelmúltban még megkérdőjelezte, hogy valóban két, különálló fajról van-e szó vagy egyről, de egy új tanulmány bebizonyította, hogy a területen fellelhető mind a mexikói, mind a vörös farkas élőhelye, és a szövetségi törvények szerint védelemre szorulnak.

A gazdák gyakran keverednek összetűzésbe a farkasokkal

A kutatók most azt szorgalmazzák, hogy az élő szervezetek elnevezésére és csoportosítására még egyértelműbb szabályok szülessenek, ám a taxonómiát, a fajok osztályozásával kapcsolatos tudományágat közben mégis gyakran vitatják.

A különböző fajok és alfajok megkülönböztető jellemzői sajnos nem mindig egyértelműek, és ez több esetben gyakorlati vitához vezethet.

Több kutató korábban azzal érvelt, hogy mivel mind a mexikói farkasok (Canis lupus baileyi), mind a vörös farkasok (Canis rufus) gyakran párosodnak a prérifarkasokkal, ezért egyik faj sem elég egyedülálló ahhoz, hogy indokoltan védelmet kapjanak.

A vörös farkas vagy rőt farkas súlyosan veszélyeztetett faj Forrás: Wikipedia

A gazdák és a farmerek időnként éles konfliktusokba keverednek a farkasokkal, így természetes, hogy azzal érveltek, hogy a farkasokat nem szabad védeni. Indoklásul hozzátették azt is, hogy nem egyedi fajok. A tudományos vélemények azonban egyértelműen szembehelyezkedtek ezzel a nézőponttal, és most bizonyítékot is találtak arra, hogy az állatok a természetben egyedülálló értéket képviselnek.

A törvény értelmében védelmet igényelnek

A farkasok kérdésében végzett friss tanulmány az eddigi legrészletesebb, amely egyértelműen megmutatta, hogy a mexikói farkasok és a vörös farkasok különálló, egyedi fajok, és a veszélyeztetett fajokról szóló törvény értelmében védelmet igényelnek.

Az összegyűjtött adatokból egy nagyon egyértelmű következtetést vonhatunk le arra vonatkozóan, hogy két különálló fajról van szó

– mondta Joseph Travis, a floridai állam biológiai professzora és a farkasokról szóló jelentés vezető szerzője.

A mexikói farkas (Canis lupus baileyi), a szürke farkas (Canis lupus) Észak-Amerikában legdélebbre élő alfaja Forrás: Wikipedia

A veszélyeztetett fajokról szóló törvény az Egyesült Államokban a veszélyeztetett állatvédelem sarokköve. Előírja, hogy a Vörös Lista alapján fenyegetett és veszélyeztetett státuszú fajokat, valamint azok különféle alfajait és egyedi csoportjait meg kell őrizni és helyreállítani az állományukat.

A törvény azonban nem igazán vonatkozik a hibridek egyedekre (legalábbis alapértelmezés szerint), ami meghatározná, hogy ezek a farkasok egyedülálló fajnak tekinthetők-e.

A most publikált, új jelentés azonban megoldja ezt a vitát.

A kritikusan veszélyeztetett kategóriába sorolhatók

A kutatók a jelentésben hangsúlyozzák azt is, hogy megfelelő védelem nélkül mindkét faj nagy valószínűség szerint hamarosan eltűnik a világról. A 2017-es adatok szerint jelenleg összesen 143 mexikói farkas él a vadonban, és 240 a különböző tenyésztési programok fajmegőrző területein. Közben a vörös farkasok populációja drasztikusan csökken: a 2012-es 100-120 állatból mára csupán 40 egyed él a vadonban.

A farkasok fontos szerepet töltenek be az ökológia rendszerben Forrás: Wikipedia

Ezért mindkettő faj a kritikusan veszélyeztetett kategóriába sorolható, ám a természetvédelmi szakemberek jelentős ellenállással találkoznak a lakosság körében, beleértve a szövetségi szervezeteket is. A tulajdonosok sokáig lelőhették az állatokat, ha azok a földjeik közelébe merészkedtek, ám a szabályozás 2018-ban szigorodott.

Remélhetőleg minden jogi tisztázatlanság megszűnt, és felgyorsíthatók a megőrzési erőfeszítések, és végre megkapják ezek az állatok a megérdemel védelmet

– zárta gondolatait Joseph Travis.