Az ókori templom maradványait, amelyek a romváros más elpusztított építményeivel együtt a világörökség részét alkották, a Palmürát 2015 májusban elfoglaló Iszlám Állam fegyveresei rombolták le.
A szélsőségesek megsemmisítették a híres palmürai diadalívet és a Baál-Samin-templomot is.
A Baál-templom gazdagon díszített oltármennyezetének egy részét azonban "újjáépítette" egy olasz művészekből és régészekből álló csoport, háromdimenziós nyomtatást és precíz kőfaragó technikákat alkalmazva.
A római La Sapienza Egyetem munkatársaként dolgozó és a replika elkészítésének folyamatát felügyelő Frances Pinnock szerint a műanyagból és csiszolt kőből készült másolatot
ajándéknak szánták a Damaszkuszi Nemzeti Múzeumnak.
A több mint 4 méter hosszú, 1,5 méter széles, 80 centiméter vastag és 190 kilogrammos replikát korábban Rómában, Brüsszelben és Párizsban is kiállították. A damaszkuszi múzeum kedden mutatta be az alkotást.
Pinnock szerint eleinte a mennyezet elpusztítására adott érzelmi reakciónak szánták a másolat elkészítését, azt üzenve, hogy "ti pusztítotok, mi újjáépítünk", miközben az is érdekes kérdéssé vált, hogy tudományosan lehetséges-e újraalkotni azt, ami elveszett.
Nem olyannak akartuk elkészíteni a másolatot, mint amilyen az i. e. 2. századi megépítésekor volt az oltármennyezet, hanem az Iszlám Állam pusztítása előtti állapotát akartuk rekonstruálni"
- fűzte hozzá a szakember.
A Palmürai Múzeum vezetője, Khalil al-Hariri szerint a másolat 80 százalékban pontos. A szakember megjegyezte, hogy a háromdimenziós nyomtatáshoz hasonló technikák segíthetnek az elpusztított műemlékek újjáépítésében, mivel képek helyett 3D-s modellekkel tudják segíteni az építők munkáját.
Az ókori Közel-Kelet egyik leghíresebb városállamáról a szíriai Palmüráról az egyik első írásos feljegyzés a Héber Bibliából, a Krónikák második könyvéből ismert, ahol a ma is használt arameus eredetű Tadmor nevén említik meg. ( A tadmor szó arameusul pálmafát jelent, ami Palmüra oázis jellegére utal.)
Palmüra az i.e. 4. század végétől lett önálló, amelynek jelentősége és hatalma az ezt követő évszázadok alatt folyamatosan növekedett.
A városállam a Közel-Kelet egyik legfontosabb kereskedelmi csomópontjának volt tekinthető,
lévén, hogy a híres Tömjénút végén feküdt.
A Római Birodalom keleti terjeszkedésének idején először i.e. 43-ban Marcus Antonius próbálta meg elfoglalni Palmürát, de a római légiók sikertelenül ostromolták a jól védett várost.
Palmüra hatalmát és stratégiai fontosságát felismerve,
a császárkorban Róma a városállamot szövetségesévé tette.
A 3. századtól felemelkedő szasszanida újperzsa birodalom mind Palmüra, mind pedig Róma számára komoly fenyegetést jelentett.
Odenathus a palmürai hadakkal súlyos vereséget mért a perzsákra, akiket egészen Ktésziphónig szorított vissza.
Odenathus halála után özvegye, a legendás szépségű Zénobia ragadta magához a hatalmat.
Zénobia önállósította magát, és elhódította Rómától a keleti provinciák, sőt, Egyiptom egy részét is, északon egészen a Boszporuszig terjesztve ki Palmüra hatalmát.
A Római Birodalmat sújtó válság felett Aurelianus császárnak sikerült felülkerekednie,
aki miután megszilárdította a hatalmát, légiói élén Palmüra ellen vonult,
és i.sz. 272-ben Zénóbiát legyőzve, a királynőt rabláncon Rómába vitte, ahol felvonultatta a diadalmenetén.
A palmüraiak azonban ismét fellázadtak Róma ellen.
Aurelianus i.sz. 273-ban ismét Palmüra ellen vonult, és a bevett várost leromboltatta.
A város elnéptelenedett, és ekkor vette azt a viszonylag épen megmaradt romváros formáját,ami egészen az Iszlám Állam 2015-ös barbár rombolásáig megmaradt.
(Forrás: MTI/Reuters/Hszinhua)