A kutatók eredményeiket a PLOS ONE tudományos folyóiratban publikálták és azt bizonyítják, hogy az Istennel és a „végső valósággal" való találkozások olyan mentálisan gyógyító hatással bírnak, amelyek hosszú évtizedek múltán is befolyásolják az emberek életminőségét. A Johns Hopkins Egyetem munkatársai összehasonlították az Istentől származó, illetve a pszichedelikus anyagok segítségével átélt tapasztalatokat is.
Évezredek óta hallhatunk beszámolókat azokról az élményekről, amelyeket az emberek úgy írnak le, mint az Istennel vagy Isten képviselőjével való találkozást, és ez a világ számos vallásának alapját jelenti
– mondta Roland Griffiths, az egyetem pszichiátriai és viselkedési tudományok professzora, a tanulmány vezető kutatója. – És bár a modern nyugati orvostudomány nem igazán tekinti a lelki vagy vallási élményeket a betegségek elleni harcban a rendelkezésünkre álló arzenál eszközének, az eredményeink mégis arra utalnak, hogy ezek a találkozások gyakran vezetnek a mentális egészség javulásához.
Az új tanulmány során a kutatók világszerte 2 885 önkéntes adatait használták fel, akik kettő, online kérdőív kérdéseire válaszoltak az isteni gondviselésről és a tapasztalataikról, amelyek 50-50 percet vettek igénybe. Megkérdezték többek között a legemlékezetesebb élményeiket azzal kapcsolatban, hogy „Isten megért minket", „Istennek magasabb rendű hatalma van" vagy arról, hogy létezik a „végső valóság" és találkoztak-e már Isten valamelyik hírnökével, például egy angyallal.
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a válaszadók hogyan ezek a tapasztalatok hogyan változtatták meg az életüket és a gondolkodásukat.
A kutatásban résztvevők mintegy 69 százaléka férfi volt, átlagosan 38 évesek, és 88 százalékuk fehér bőrű. A pszichedelikus szereket kedvelők közül 1 184-en egyfajta pszilocibint, tehát varázsgombát, 251-en LSD-t, 435-en ayahuasca-t (a latin-amerikai őshonos kultúrákból származó növényi sörfőzetet), 66-an pedig DMT-t használtak. Közülük a legtöbben 25 éves koruk körül tapasztalták az első Isten közeli élményeiket, míg a "spontán" események átlagosan csak 35 évesen történtek.
A kutatók a drogot nem használók és a pszichedelikus szereket kedvelők körében azonos eredményre jutottak: a megkérdezettek 75 százaléka az „Istennel való találkozást" életük legjelentősebb és lelki szempontból legfontosabb eseményének értékelte.
Az eset után mindkét csoport pozitív változásokat tapasztalt az életében a megelégedettség, az életcél meghatározása és az élet jelentősége terén.
A pszichedelikus felhasználástól függetlenül az önkéntesek több, mint kétharmada azt állította, hogy a tapasztalatok előtt ateista volt, ám ezután minden megváltozott.
A legtöbb résztvevő részletes beszámolót tudott adni az Isten közeli emlékeiről, és gyakran említették ezekben a történetekben a tudatosságot, a jóindulatot, az intelligenciát, a szentséget és az örök létet.
Bár mindkét csoport tagjai beszámoltak az élmény kapcsán a halálfélelemről, mégis úgy érezték, hogy pszichológiai szempontból ezek a találkozások jelentették a legnagyobb kihívást az életükben.
A kutatók a jövőben azt szeretnék vizsgálni, hogy mi történik az agyban az ilyen emlékezetes és az életet megváltoztató tapasztalatok közben és után.
Ezeknek az élményeknek a mélyebb megismerése új megközelítést adhat a vallási és spirituális meggyőződésekhez, amelyek az örök időktől fogva az emberi kultúra szerves részei
– mondja Griffiths. – A tanulmányunk azonban csak a kérdőívre adott, önkéntes válaszokra támaszkodik, amely egy olyan módszer, amelyben meglehetősen gyakoriak lehetnek az elfogult vagy pontatlan válaszok.
Hangsúlyozta, hogy a kutatásban elsősorban a személyes tapasztalatokat vizsgálták, de semmit sem jelentettek ki Isten létezéséről vagy nem létezéséről.
Kételkedünk abban, hogy bármely tudomány véglegesen rendezheti ezt a pontot
– húzta alá a professzor.