A testtömeg-index (BMI) és a pikkelysömör közötti összefüggést keresve norvég kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a magasabb értékek hozzájárulhatnak a bőr fokozott gyulladásához, ez pedig súlyosbíthatja a pikkelysömör tüneteit. Ám ennek pont az ellenkezője is igaz: a pikkelysömörrel küzdő betegek fizikailag kevésbé aktívak, így könnyen szereznek nem kívánatos túlsúlyt.
A BMI vagy testtömegindex egy olyan szám, ami az egyént különböző testsúlyosztályba sorolja.
Ez az az érték, ami egy ember testmagasságának és testsúlyának hányadosából jó iránymutatót ad az illető egészségi állapotáról. A kutatók a vizsgálat során a norvég Nord-Trøndelag (HUNT) és az Egyesült Királyság Biobank egészségügyi felméréséből származó adatokat vizsgálták: az elemzések együttesen 750 000 személy adatait tartalmazzák.
A pikkelysömör (pszoriázis) egy igen gyakori, krónikus lefolyású, nem fertőző, immunológiai gyulladás által kiváltott bőrbetegség. Legfőbb jellemzője a bőrfelszínen megjelenő vörös színű, fehéren hámló, több centiméter nagyságú bőr tünetek (papulák és plakkok) kialakulása. A rendellenességet valószínűleg több tényező okozza, amely részben örökletes, részben a környezeti hatások által kiváltott betegség.
Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a betegség megjelenjen, a genetikai meghatározottságú hajlam mellett környezeti kiváltó faktorra is szükség van. Világszerte a lakosság két-négy százalékát érinti, az előfordulási aránya különösen magas Norvégiában.
Az adataink azt mutatják, hogy a norvég lakosság hat-tizenegy százaléka érintett lehet ebben az országban
– mutatott rá Mari Løset, a St. Olavs Kórház Bőrgyógyászati Tanszékének orvosa és a norvég Tudományos és Technológiai Egyetem (NTNU) K.G. Jebsen Genetikai Epidemiológiai Központjának munkatársa. – A pszoriázis előfordulása Tromsø városában például 1980-ban 4,8 százalék volt, de 2008-ban már 11,4 százalékra nőtt.
A világ más részeiről származó adatok is alátámasztják a tényt, hogy
a betegség világszerte egyre több embert érint.
A BMI és a pikkelysömör közötti ok-okozati összefüggés vizsgálatához a kutatók a Mendel-randomizációnak nevezett módszert használták, ami a genetika szülőatyja, Gregor Mendel nevét viseli. Mendel öröklési elvei szerint véletlenszerű, hogy örököljük-e az édesanyánk vagy az édesapánk génjeinek bizonyos variánsát. A genetikai variánsok inkább véletlenszerűen oszlanak el.
A Mendel véletlenszerűsítése azt jelenti, hogy a természet önmagában véletlenszerűen osztja meg az egyes csoportokat a gének alapján. Így elkerülhető, hogy a külső tényezők befolyásolják az eredményeket
– magyarázta Løset. – A gének betegséghez való viszonyának megértése rekordsebességgel javul, és ebben a tanulmányban ismert genetikai variánsokat használtunk a BMI és a pszoriázis markereként.
A Mendel-randomizáció alkalmazásával a kutatók megállapították, hogy a nagyobb súly hozzájárul a pikkelysömör kialakulásához. Megfigyelték, hogy a nagyobb BMI növelte a betegség kialakulásának esélyét: a kockázat kilenc százalékkal nőtt minden magasabb egész számra a BMI skálán.
Ám a kutatók még mindig bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy a túlsúly hogyan vezet egyértelműen a pikkelysömörhöz.
Egyelőre nem tudunk eleget a kapcsolatok mechanizmusairól, hiszen a zsírszövet egy olyan szerv, amely hormonokat és gyulladást jelző molekulákat termel, ami szintén hozzájárulhat a psoriasis kialakulásához
– mondta Mari Løset, aki szerint szükség lenne olyan vizsgálatokra is, ahol arra lennének kíváncsiak, hogy a fogyással csökkenthetőek-e a pikkelysömör tünetei.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a pszoriázis egy igen összetett betegség, aminek vannak lappangó és fellángoló időszakai is.