Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) közös jelentése a tuberkulózis előfordulását és a halálozási eseteket tanulmányozta a WHO európai régiójában, amely 52 országot foglal magában, valamint a 31 országot az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség (EU /EGT) területén.
Az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiójában 2017-ben a becslések szerint összesen 275 ezer új és a visszaeső tuberkulózisos eset fordult elő, átlagosan 30 megbetegedés jutott 100 ezer főre.
Ezeknek körülbelül a 80 százalékát, tehát csak 238 819 esetet jeleztek az egészségügyi hatóságok felé. A jelentés szerint a WHO európai régiójában az esetek száma 2016-tól napjainkig 15 ezerrel csökkent, miközben a 2008-tól 2017-ig megfigyelt 4,7 százalékos éves átlagos csökkenés jelentősen magasabb, mint a tuberkulózis előfordulásának globális csökkenési rátája. A jelenés szerint a halálozási arány szintén csökkent a régióban: míg a 2017-ben 100 ezer emberre mindössze 2,6 haláleset jutott, addig 2008-ban ez még 6,3-at tett ki. Ez az arány Az elmúlt 5 évben átlagosan 10 százalékkal csökkent évről-évre.
A tüdőtuberkulózis (tbc vagy más néven tüdőgümőkór) fertőzéses eredetű megbetegedés, melyet a Mycobacterium hominis és Mycobacterium bovis nevű baktériumok okoznak. Mivel cseppfertőzés útján terjed, ezért bárki megkaphatja, aki védőoltás vagy gyógyulás útján nem szerzett kellő védettséget, vagy betegség (például AIDS) miatt elveszítette azt.
A jelentés szerint az EU/EGT-országokban 55 337 tuberkulózisos esetet jelentettek 2017-ben, és a 100 ezer betegre jutó halálesetek száma 10,7-et tett ki.
Ha ez a tendencia folytatódik, akkor a kutatók számításai szerint az Egészségügyi Világszervezet 2050-re kitűzött céljai nem tudnak megvalósulni. A tuberkulózisos megbetegedések elsősorban 18 nagy területű, nem Európai Uniós vagy Európai Gazdasági Térséghez tartozó országban gyakoriak.
A legtöbb esetet Oroszországból, Ukrajnából, Üzbegisztánból, Romániából, Törökországból és Kazahsztánból jelentették.
Ez a hat ország teszi ki a tuberkulózis regionális előfordulásának a 83 százalékát. Az új és visszaeső tbc esetek legnagyobb része Oroszországból származik: ez 84 510 beteget jelent, vagyis az európai átlag 35,4 százalékát.
A jelentés vizsgálta a rifampicin-rezisztens tuberkulózis megjelenését is. Azt találták, hogy a legtöbb esetet nem az Európai Unió vagy az Európai Gazdasági Térség területéről jelentették. A
kilenc ország között Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldova, Oroszország, Tádzsikisztán, Ukrajna és Üzbegisztán szerepel.
Ezekben az államokban az új, bakteriológiailag igazolt tüdő-tuberkulózis esetekben a multirezisztens tuberkulózis százalékos aránya a 2013-as 16,8 százalékról 2017-ben 18,1 százalékra emelkedett. A WHO európai régiójának országaiban emellett egyre nagyobb problémát jelent a drog-rezisztens tuberkulózis, amely esetében a 2013-as 575-ről négy év alatt 5 591-re emelkedett a megbetegedések száma.
A tuberkulózis megelőzhető és gyógyítható; most van itt az idő, hogy 2030-ig búcsút intsünk ennek a betegségnek
– mondta Jakab Zsuzsanna, a WHO európai regionális igazgatója az ECDC sajtóközleményében. – Ha most nem cselekszünk gyorsan és határozottan, a betegség gyógyszer-rezisztens formái fokozódhatnak Európában.
Eddig a multirezisztens tuberkulózis diagnózisának felállítása együtt járt a betegek hosszú és nehézkes, általában minimum két évre szóló kezelési tervének a tortúrájával.
Az Egészségügyi Világszervezet új ajánlásai azonban a korábbiaknál jobb kezeléseket, valamint biztonságosabb és hatékonyabb gyógyszereket tartalmaznak,
amelyeknél jóval kisebb a súlyos mellékhatások esélye, és az új kezelési rend növeli a hatékonyságot is. A szakemberek szerint mindazonáltal elengedhetetlen a tuberkulózis megfelelő és gyors diagnosztizálása, hiszen minél korábban felismerik a betegséget és kezdik el a kezelést, annál gyorsabban tudják enyhíteni a szenvedést és meg tudják akadályozni a továbbfertőzést.
A jelentés rámutat, hogy az esetek 2030-ig várhatóan tovább csökkennek, ám ennek elérése érdekében új, ágazatokon átívelő megközelítésekre van szükség, a jelenlegi eszközöket hatékonyabban kell felhasználni, és alapvető fontosságú az emberközpontú megközelítés.