Az érvelés vizsgált típusát tranzitív következtetésnek nevezzük, és az emberek könnyedén alkalmazzák: ha tudod, hogy A nagyobb, mint B, és B nagyobb, mint C, akkor azzal is tisztában vagy, hogy A nagyobb, mint C. Hipotézisük igazolásához Elizabeth Tibbets, a Michigan Egyetem kutatója és csapata negyven papírdarazsat (Polistes dominula és Polistes metricus) tett egy-egy téglalap alakú, öt szín egyikével festett tartályba, amelyeknek a vége az A-tól E-ig volt jelölve.
A darazsakat egy minimális áramütés érte, amikor a tartály oldalához értek, amire a kutatók az ábécé betűpárjait festették. A darazsakat először olyan betűkkel trenírozták, amelyek egymással szomszédosak voltak: A/B, B/C, C/D és D/E. A tizedik próba után a B/D és az A/E párokat tesztelték, ami azt jelentette, hogy az állatoknak a logikát kellett segítségül hívniuk, hogy elkerüljék az elektromos sokkot.
Összességében a darazsak 65 százalékának sikerült helyesen választani B-t a D helyett, ami több, mint amit a véletlennek tudnánk magyarázni
– mondta Elizabeth Tibbets. – Mellettük több egyed ugyanakkora gyorsasággal választotta az A-t az E-vel szemben, mint az előző kísérletben, de mivel az A esetén soha nem kaptak elektrosokkot, ezért ez az eredmény kevésbé jelentős.
A kutatók szerint a darazsak a szigorú társadalmi rendszerük miatt alakíthatták ki ezt a képességet, ugyanis rengeteg időt töltenek azzal, hogy kialakítsák a dominanciához kapcsolódó rangokat a saját egyedeik között. Ugyanezt a kísérletet a szakemberek elvégezték a méhekkel is, ám nem jutottak ugyanerre a következtetésre. A kutatók szerint ez talán azért lehet, mert nem élnek a darazsakhoz hasonlóan a domináns hierarchia szerint.
A tranzitív következtetés nagyon fontos a dominancia-kapcsolatok feltárásához
– mutatott rá Tibbets. – Ám a logikus következtetés követése és a végeredmény talán hasonlónak tűnhet, az emberek és más gerincesek mégsem ugyanazt a logikát használják, mint a darazsak.
Hozzátette: amikor az emberek tranzitív következtetéseket hoznak, logikát használnak, ám egy faj minél távolabb áll az emberektől és az emberszabásúaktól, annál nehezebb azt elhinni, hogy „ugyanúgy csinálják, mint mi".
A papírdarázs Európa és Ázsia melegebb kontinentális és mediterrán éghajlatú területein honos, valamint az Amerikai Egyesült Államok keleti részén terjedt el. A hatékony fegyverrel ellátott társas darazsak igencsak kiemelkednek a rovarok közül:
jól felépített „államuk" alappillére általában egyetlen ivaros nőstény, aki a kolóniát alapította,
és egyedül rá hárul a peterakás feladatköre. Utódai eleinte kizárólag csökevényes ivarszervű nőstények – a leendő szépreményű királynők – és mellettük a rövid életű, szaporodási célra felnevelt hímek biztosítják a jövőbeni darázstársadalmak létrejöttét.
A kutatók szerint bár a papírdarazsak viszonylag gyorsan tanulnak, ám csak mérsékelt tudásra képesek szert tenni. Hangsúlyozták azt is, hogy az állatok tudása egyértelműen kiemelkedő és az egyszer elvégzett feladatokat is bármikor meg tudják ismételni, mégis csak egy bizonyos teljesítményszintet tudnak elérni.
A vizsgált darazsak tranzitív következtetési tanulási teljesítménymintái összhangban állnak ezzel a közös mintával
– összegezte az eredményeket Sean O'Donnell, a Pennsylvania-i Drexel Egyetem kutatója.
Eredményeiket a Royal Society Biology Letters tudományos folyóiratban publikálták.