Az ausztráliai Murdoch Egyetem és az Ausztrál Tengertudományi Intézet kutatói 27 tigriscápát (Galeocerdo cuvier) jelöltek meg speciális jeladóval a Nyugat-Ausztrália partjaihoz közeli Ningaloo zátonynál.
A kamerát, valamint mozgás- és környezetérzékelőket ötvöző eszközök révén a szakemberek megfigyelték, hogy miként mozognak a cápák, amikor összetalálkoznak a jellegzetes zsákmányuknak számító teknősfajokkal, nagytestű halakkal és más cápákkal.
A tigriscápák meglepően lusta ragadozók"
- mondta a kutatást vezető Samantha Andrzejaczek. "Az általunk megjelölt példányok még akkor is zavartalanul úszkáltak tovább és meg sem próbáltak lecsapni az éber zsákmányra, amikor az az orruk előtt volt" - tette hozzá a szakember.
A tanulmány társszerzője, Adrian Gleiss szerint a tigriscápák inkább lesből támadnak, akárcsak az oroszlánok. Nem pazarolnak energiát arra, hogy üldözőbe vegyenek olyan prédát,
amely már tisztában van a jelenlétükkel és gyorsan el tud szökni,
inkább lesből támadnak a gyanútlan teknősökre és nagytestű halakra.
A kutatók puszta kézzel erősítették a jeladókat a cápák hátúszójára, majd miután a műszerek egy-két nap után maguktól leváltak, begyűjtötték őket a víz felszínéről. A vizsgálat egyedülálló bepillantást nyújt a cápák egy napjába, hasznos információkkal segítve a ragadozók megóvását célzó erőfeszítéseket.
A tigriscápa a kékcápa-alakúak rendjének (Carchariniformes) valamint a kékcápák családjának (Carcharhinidae) legméretesebb faja, a kifejlett példányok között előfordulnak a 6 méteres hosszúságot is meghaladó ragadozók.
A tigriscápa kozmopolita faj, a világtenger valamennyi trópusi-szubtrópusi vizében honosnak számít.
Leginkább a partközeli sekély vizekben vadászik, és a cápák világán belül ennek a fajnak a legszélesebb a zsákmány-palettája, ami a tarisznyarákoktól kezdve a vízre leszálló tengeri madarakon át a kisebb-nagyobb csontos halakig, más cápafajokig, teknősökig és tengeri emlősökig terjed.
A tigriscápát a támadási statisztikák alapján az emberre második legveszélyesebb cápafajnak tekintik, közvetlenül a nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) után.
A faj az elnevezését a törzsén látható sötét tónusú harántcsíkokról kapta, ami a fiatalabb példányokon még rendkívül markáns, ám az idősödő egyedeken fokozatosan elhalványul.
Ami ugyancsak a tigriscápa egyedi sajátosságának számít a cápák világán belül, az a rendkívül erős és hatékony fogazata.
Amíg a legtöbb cápafajnál az alsó és felső állkapcsokban lévő fogak kétneműek, azaz eltérő formájúak, addig velük szemben a tigriscápa egynemű fogazattal rendelkezik.
Az alacsony és lapos, visszafelé hajló, kakastaréjszerű erősen recézett fogak úgy működnek, mint a konzervnyitó: ha a tigriscápa ráharap a zsákmányára a fejét jobbra-balra mozgatva szabályosan kettéfűrészeli a prédáját.
A tigriscápa még a legkeményebb teknőspáncélt is képes szétharapni egy-két másodperc alatt.
Ez a fogstruktúra és harapási mechanizmus teszi különösen veszélyessé: a tigriscápa támadások nagyon gyakran okoznak amputációs, végtagvesztéssel járó, és ezért sokszor halálos kimenetelű sérüléseket.
A tigriscápák gyomrában a szokásos prédaállatok maradványain kívül időnként egészen elképesztő dolgokat is szoktak felfedezni,
így például találtak már tigriscápa gyomorban rendszámtáblát, műanyag kannát, fém kaparót,
de például kettéharapott bulldogot, vagy disznómaradványokat is. Az indopacifikus régióban a Vörös-tengertől Francia Polinéziáig szinte mindenhol előfordul.
Az Atlanti-óceán keleti partszegélyén a nyugat-afrikai Szenegáltól a Guineai-öbölig, a nyugati oldalon pedig az Egyesült Államok délkeleti partjaitól Brazíliáig fordul elő, és jelentős populációjuk él a Karib-tengerben is.
A Földköz-tengerben viszont nem számít honos fajnak.
A tigriscápák lesből való prédálásának egészen különleges formáját lehet megfigyelni a csendes-óceáni Midway-szigeteken.
Itt minden évben, amikor a tengeri csérek és szürke albatroszok fiókái először próbálgatják a szárnyaikat, a tigriscápák nagyobb falkákban gyülekeznek a Keleti-, és a Sand-sziget lagúnáiban. Amikor a még ügyetlen fiókák lehuppannak a víz felszínére, a közvetlenül ez alatt cirkáló cápának csupán annyit kell tennie, hogy kitátja a száját és elnyeli a mit sem sejtő fiatal madarat.