Néhány évvel ezelőtt Sana Jahanshahi-Anbuhi, a kanadai McMaster Egyetem hallgatójának egy fényes ötlete támadt, miután mélyrehatóan tanulmányozta a szájban oldódó Listerine szájszag elleni szalagokat. Ezek a kis csíkok olyan, vékony lapok, amelyeket a pullulan nevű cukorból készítenek, és megakadályozza a szájban a baktériumok szaporodását. Miután Sana Jahanshahi-Anbuhi tudta, hogy ezek
a cukrok jó eséllyel megvédhetik a törékeny biológiai molekulákat, mint például az enzimeket,
ám nagy kérdésnek bizonyult, hogy ugyanilyen hatékonysággal használhatóak-e más biológiai komponensek, például a fehérjék vagy akár a vírusok esetében?
A kérdés megválaszolására összehívott kutatói csapatot McMaster Vince Leung és Carlos Filipe professzor vezette. Hamarosan tökéletesítetek egy nem túl drága módszert, amely a már említett pullulánt használta ahhoz, hogy „távol tartsa" az oxigént a vakcina molekuláitól.
Ez a cukor úgymond a „helyén tartja a molekulákat", és így akadályozza meg, hogy azok túlmelegedjenek.
A cukor másik típusa, a trehalóz (egy diszacharid, vagyis két egyszerű cukorból (glükóz) összeálló szénhidrát) pedig védi a vakcina részecskéket a kiszáradástól.
Az elvégzett kísérletek során a kutatók a herpesz és az influenza vírusát adták az „A" jelű vakcinához. Ezek reagálnak ugyanis a leginkább érzékenyen a hőhatásokra. Ezután ezeket adták hozzá a cukoroldathoz, ami végül egy fiolába került.
Az ampullákat heteken át plusz 40 Celsius fokon tárolták, mielőtt „újraaktiválták" azt.
A kutatók hangsúlyozták: ilyen körülmények között egy átlagos oltóanyag néhány órán belül használhatatlanná válik. A vakcinákat végül egereken tesztelték és a vizsgálatok azt mutatták, hogy
az oltóanyagok pontosan olyan hatásosan működnek, mintha „frissen a hűtőből kerültek volna ki".
A későbbi, újabb tesztek azt is bizonyították, hogy az influenza elleni vakcina még három hónapnyi „forró tárolás" után is életképes volt, míg a herpesz elleni védőoltás is kitűnően működött kettő hónap elteltével. A kutatók a biztató eredmények után hasonló tesztnek vetették alá a tüdőgyulladás és az ebola elleni vakcinákat, amelyek hasonlóan biztató végkifejlettel jártak. Ezután kijelentették, hogy nincs okuk azt feltételezni, hogy ez az új módszer ne működne minden oltóanyag esetén.
Az ilyen vakcinákat általában nagyon hideg hőmérsékleten, lehetőleg fagyasztóban kell tárolni, különben használhatatlanná válnak. Az oltóanyagok megfelelő tárolása szállítása így gyakran elég nehéz feladatnak bizonyul az orvosok számára, amikor azokat a világ forró éghajlatú tájaira kell szállítani.
A kutatók most azonban vázoltak egy olyan jövőképet, ahol az ampullák tartalmát csupán be kell dobni egy különleges oldatba, ezután néhány percig rázni, majd azonnal lehet őket befecskendezni.
Ezzel nem csak számtalan emberéletet tudnak megmenteni, hanem több milliárd dollárnyi megtakarítás is elérhető.
Mielőtt azonban ez megtörténne, a „cukros-módszert" további vizsgálatoknak kell alávetni, és embereken is ki kell próbálni. A kutatók szerint az is elképzelhető, hogy ez még néhány évtizednyi munkát igényel majd, ám az eddig elért eredmények rendkívül ígéretesek és reményteljesek. Eredményeket a Scientific Reports tudományos folyóiratban publikálták.