Rákosiék agyonhallgatták a legnagyobb hazai hajókatasztrófát

A Dömös 1947-től Mohács és Budapest között közlekedett

1951. június 22-én délután kettő óra körül két egymást követő tompa robbanás döreje törte meg a paprikatermesztéséről híres Duna menti község, Fajsz kora délutáni csendjét. A robbanások hangja a közeli folyam felől érkezett. Hamarosan elterjedt a hír a faluban, hogy a fajszi kikötőből nem sokkal korábban kifutott, zsúfolásig megtelt Dömös személyszállító gőzös felrobbant, és a mélybe merült. A község főterén álló templom harangjait félreverték, és aki csak tehette, kerékpáron, lovas kocsin vagy gyalogosan, elindult a kikötő felé.

„Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék.”
(Lukács evangéliuma, 12.2.)

Még az 1950-es években is népszerűek voltak a „kofajáratok”

Egészen az 1960-as évekig a vasút után a folyamhajózás számított a második legjelentősebb tömegközlekedési ágazatnak. Az autóbusz-közlekedés az 1940-es évek végén és az 1950-es években még épphogy bontogatni kezdte a szárnyait, ezért is játszhatott a folyami hajózás igen fontos szerepet a vasút mellett, ezekben az időkben.

A nyári időszakban különösen népszerűnek számított a Mohács-Budapest közötti folyamhajózási szakasz, főleg a kistermelők körében, akik sokkal több árut vihettek magukkal hajón a budapesti piacokra, mint vasúton.

Egy „kofajárat” köt ki a pesti rakparton, a századforduló környékén Forrás: Fortepan

(Nem véletlenül hívta a korabeli köznyelv szarkasztikusan „kofajáratoknak” ezeket a menetrend szerint közlekedő hajójáratokat.)

De nemcsak a „dolgozó parasztság”, hanem a Duna menti kisvárosok polgárai körében is nagy népszerűségnek örvendett a személyhajózás az 1950-es években.

A dunai folyami személyforgalom egészen az 1960-as évek elejéig jelentős közlekedési ágazatnak számított Forrás: Fortepan

A hajós utak persze tovább tartottak, mint a vonatozás, ám volt egy nagy előnyük, nem kellett átszállni,

és sokkal kényelmesebben lehetett utazni a tágas fedélzettel, étteremmel, napozóterasszal ellátott gőzösökön, mint a szűkös vasúti kupékban.

És hát azt se felejtsük el, hogy az 1940-es, 1950-es években még sokkal nyugodtabban, lassabb tempóban zajlott az élet, mint napjainkban, kevésbé voltak sietősek akkortájt az emberek.

A történelem viharai megtépázták a Dömöst is

A magyar folyamhajózási flotta történetében kettő Dömös nevű gőzöst is fellelhetünk. Az első, még a 19. század végén 1883-ban épült Dömös 1944-ben, a második világháború harci cselekményei miatt merült hullámsírba a Tiszán.

A történetünkben szereplő másik hajó 1916-ban állt szolgálatba a Ferenc Ferdinánd-hajóosztály egységeként, amely vízre bocsátásakor a „József főherczeg” nevet kapta. A 61,8 méter hosszú és 8 méter széles lapátkerekes gőzös meghajtásáról egy 550 lóerős háromexpanziós gőzgép gondoskodott.

A Dömös 1947-től Mohács és Budapest között közlekedett Forrás: Fortepan

A kor hajóépítési stílusának megfelelően az ex-„József főherczeg” elegáns gőzösnek számított,

amelyen többek között étterem, szalon, séta- és napozófedélzet szolgálta az utasok kényelmét. Külsőre pont úgy nézett ki, mint a ma étteremhajóként működő Kossuth, amely a Lánchíd közelében, a Duna-korzó mentén horgonyoz.

A hasonlóság nem véletlen, mivel mindketten a Ferenc Ferdinánd-hajóosztály egységei voltak.

A Dömös, csakúgy mint a Kossuth, a Ferenc Ferdinánd-hajóosztályhoz tartozott Forrás: Fortepan

Az 1919-es kommün idején a hajót megfosztották a proletariátus számára vörös posztónak számító „burzsuj” nevétől, és először – ki tudja, miért – Varjúra, majd pedig Dózsa Györgyre keresztelték át. A hajó csak a Tanácsköztársaság bukása után, 1920-ban kapta vissza az eredeti nevét.

A gőzös túlélte a második világháború pusztításait is;

a nyilas uralom összeomlásának heteiben, a „nemzetvezető”, Szálasi Ferenc általános kitelepítési utasításának megfelelően, az akkor még a Harmadik Birodalomhoz tartozó Ausztriába hajózták át, más folyami egységekkel együtt.

Szálasi Ferenc 1944. október 16-án német szuronyokra támaszkodva, puccsszerűen vette át a hatalmat. 1945 elején elrendelte a kitelepítést, ami a nyilas uralom alatt maradt országrész közlekedési eszközállományát, így a dunai gőzhajókat is érintette Forrás: Bundesarchiv

Más „kimenekített” hajóegységekkel együtt 1946-ban visszakerült Magyarországra, ahol az akkor megalakult MESZHART, a Magyar-Szovjet Hajózási Vegyesvállalat birtokába került.

A Dömös lapátkerekes gőzös fotója, 1950 körül Forrás: Hajóregiszter

József főherceg neve azonban nemcsak Kun Béláék, hanem Rákosi Mátyásék számára sem csengett valami túl jól,

ezért a gőzös nevét először szimplán Józsefre, majd pedig, hogy senkiben se támadhasson semmiféle nosztalgia holmi koronás fők iránt, végül Dömösre keresztelték át. A Dömös 1947-től a Dunán, Mohács és Budapest között teljesített menetrendszerinti járatokat.

Sohasem fogjuk már pontosan tudni, hányan lehettek az elátkozott gőzösön

1951. június 22-én is úgy indult a nap, mint máskor. A Dömösre már Mohácson igen sokan szálltak fel, főleg kistermelők a közeledő hétvégi budapesti piacnap miatt.

A források ellentmondásosak abban a tekintetben, hogy egy 22 fős általános iskolás gyerekekből álló csoport is felszállt-e a Dömös fedélzetére, a fennmaradt visszaemlékezések közül több határozottan azt állítja, hogy igen.

Egy ritka színes fotó a Dömösről Forrás: Origo

A Dömös kikötött Baján, majd Budapest felé haladva a közbenső kikötőkben is. Mind a mai napig nem került elő hiteles forrás arról, hogy a tragédia pillanatában hányan tartózkodhattak a hajón.

Ennek az az oka, hogy sokan csupán az egyik állomásról a következő hajóállomásig tartó helyközi útra vették igénybe a gőzöst, így az utaslétszám kikötőről kikötőre folyamatosan változott.

Már sohasem fog kiderülni, hányan lehettek a Dömös fedélzetén (A képen az egyik testvérhajó, a Leányfalu látható) Forrás: Fortepan

Az egyik ismert összesítés szerint a tragédia bekövetkezésekor a 14 fős személyzeten kívül 96 utas tartózkodott a gőzösön,

de sokkal valószínűbb, hogy ennek a létszámnak csaknem a duplája lehetett a hajón.

A leginkább elfogadható egyik forrás, Csapai Lajos közlése szerint 200-250 ember tartózkodhatott a hajó fedélzetén, miután a Dömös elhagyta a fajszi kikötőt.

Az elsodródott alattomos akna hét évet várt, hogy pusztíthasson

Mivel a Dömös ekkorra már jelentősebb késést halmozott fel, a gőzhajó parancsnoka, Pákolicz Mihály kapitány arra utasította Farkasdi József első kormányost, hogy vágják le a Kovács-fok felőli kanyart. A vízállás magas volt, ezért a manőver nem számított kockázatosnak.

A Dömös a budai királyi vár előtt, az 1930-as években Forrás: Hajóregiszter

Amit Pákolicz kapitány nem tudhatott, hogy a hajóállomás és a Kovács-fok között egy 1944-ben ledobott brit akusztikus akna lapul a vízzel elborított homokpadba ágyazódva. Magyarország ellen Budapest 1944. április 3-i szőnyegbombázásával vette kezdetét az amerikai 15. légi hadsereg bombázóoffenzívája.

A 15. légi hadsereg vezérkara egy magyarországi bevetést tervez Forrás: U.S. Air Force Photo

A hadműveletben a Royal Air Force, a brit királyi légierő Dél-Olaszországba telepített egységei is részt vettek. Amíg az amerikaiak nappali bombatámadásokat hajtottak végre az ország ipari és közlekedési célpontjai ellen, addig a britek éjszakai bevetéseket repültek.

1944. április 8-án éjjel kezdődött el a Gardeding fedőnevű hadművelet, a Duna elaknásítása.

A brit kétmotoros Vickers Wellington bombázók, illetve az angolok által is használt amerikai négymotoros Consolidated B-24 Liberatorok októberig összesen 1 382 aknát dobtak a Dunába, ami mintegy 200 különféle hajó pusztulását okozta a háborús években.

Brit Vickers Wellington bombázógépek bevetés közben Forrás: RAF Photo

A ledobott aknák helyzetének felderítésére éjszakai figyelőszolgálatot szerveztek a folyam mentén.

Fajsz térségében összesen négy ledobott aknát figyeltek meg,

amelyek közül egy az iszapba fúródva a kioldása után felrobbant, egy másikat a tűzszerészek robbantották fel vontatott mágneses rudak segítségével, a harmadikra később pedig ráfutott a Struden német motoros hajó.

A negyedik akna betemetődött a Struden roncsa körül kialakult homokzátonyba.

1951. június 22-én teljesedett be a Dömös végzete Forrás:

Közvetlenül a háború után még rendszeresen kikerülték, de később feledésbe merült, illetve az 1951-es nagy áradás kimosta a halálos robbanóeszközt, és a sodrás odébb görgette az eredeti helyétől.

Az aknamentesítést már 1945 végén elkezdték, és 1950-re befejezettnek jelentették.

A Dömös kapitánya mindezért nem számított semmilyen előre nem látható veszélyre akkor, amikor a rövidebb kerülő manőverre adott utasítást.

Egymással összeölelkezve találták meg a testvérpár holttestét

Amikor a Dömös a feledésbe merült akna fölé ért, az alattomos robbanószerkezet működésbe lépett. A hajó fedélzetén kellemes, oldott hangulat uralkodott, sokan a fedélzeti nyugágyakban heverve élvezték a kora nyár napsütést, mások beszélgettek, vagy éppen a hajóbüfében italoztak.

Az idilli hangulatnak délután kettőkor a hatalmas detonáció robaja vetett véget.

A robbanás a hajó tatbalodalán, az orrfedélzet mögött, a kapitányi híd vonalában egy másfél-két méter széles léket nyitott a vízvonal alatt.

A Dömös az 1940-es években, a budai rakpartnál horgonyoz Forrás: Fortepan

A hatalmas erővel beáramló víz betört a kazánházba; ez okozta a másodlagos detonációt, a kazánrobbanás miatt. A robbanás erejétől a hajó kettétört, a tat leszakadt, az orrfedélzet pedig felágaskodott, és egy ideig felfelé meredve állt ki a vízből, majd az is elsüllyedt.

Azoknak volt a legnagyobb szerencséje, akik a fedélzeten tartózkodtak, és a detonáció okozta légnyomás a vízbe repítette őket.

A gőzös belső tereit elárasztó vízből viszont sokan nem tudtak már kimenekülni.

Legelőször a parton horgászók értek a süllyedő gőzöshöz, akik, látva a katasztrófát, azonnal a csónakjaiba ugrottak, és ahogy csak erejükből tellett, sietve a Dömös roncsához eveztek, hogy mentsék a bajbajutottakat.

Archív fotó a Dömös roncsairól Forrás: Ntf.hu

Az egymás után történt két robbanás dörejét a közeli Fajszon is jól lehetett hallani.

Az első pillanatok bizonytalankodásának, hogy talán a honvédség gyakorlatozik a közelben, gyorsan véget vetett a Duna partjáról a faluba segítségért érkező egyik horgász, aki elsőként hozta a hírt, hogy süllyed a Dömös.

A plébános a hír hallatán azonnal félrehúzatta a harangokat, az egész község felbolydult, és aki csak tehette, rohanvást igyekezett a katasztrófa helyszínére.

Csak a hajókémény látszott ki a vízből Forrás: Ntf.hu

Több fajszi is volt, akiknek a hozzátartozóik felszálltak a Dömösre. Így például egy helyi cigányasszony leánya és leendő vője;

akik éppen Budapestre indultak esküvői ruhát venni, amire már sajnos, soha nem kerülhetett sor.

De a Dömössel együtt szállt hullámsírba az a fajszi testvérpár is, akiket később holtukban összeölelkezve találták meg a roncsban.

Pártunk és népünk bölcs vezére sohasem tévedhet

Még javában tartott a mentés, amikor befutottak az ÁVH emberei is. Az ávósok a szemtanúkra vadásztak, akikkel egyenként „elbeszélgettek”, szigorúan megfenyegetve őket azzal, hogy senkinek sem nyilatkozhatnak a tragédiáról.

Az Államvédelmi Hatóság, a „munkásosztály ökle”, a rákosista diktatúra legfontosabb elnyomószerve volt Forrás: Fortepan

Még ki sem szedték az összes holttestet a mélybe süllyedt Dömös roncsából, amikor már megkezdődött az eltussolási hadművelet.

Az MTI másnap egy nyúlfarknyi, pársoros hírben tudósított a tragédiáról azzal, hogy „szinte mindenkit” sikerült megmenteni, és nem ismeretes, hogy mi okozta a Dömös tragédiáját.

A nyúlfarknyi MTI-hír a Dömös pusztulásáról a Szabad Népben Forrás: Ntf.hu

Pedig már a legelső vizsgálat is egyértelművé tette, hogy a 360 kilogramm robbanótöltetet tartalmazó brit Mk.1 típusú világháborús akna okozta a gőzös tragédiáját.

Mivel Rákosi Mátyás korábban bejelentette, hogy „hősies munkacsatában” aknamentesítették az egész Dunát,

nyilván nem lehetett meghazudtolni „pártunk és népünk bölcs vezérét, Sztálin legjobb magyarországi tanítványát”. A Dömös tragédiáját ezért hallgatásra és feledésre ítélték.

Rákosi Mátyás, „Sztálin legjobb magyar tanítványa” Forrás: Fortepan

A források elégtelensége miatt mind a mai napig nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi volt az áldozatok tényleges száma.

Egy tény: egyedül csak Fajszon 34 összeégett áldozat holttestét földelték el, és a Dömös katasztrófájából Tolnánál, Faddnál, és Mohácsnál is fogtak ki, illetve helyeztek végső nyugalomra áldozatokat. (Egy apa csak a katasztrófa után két héttel később tudta Mohácson azonosítani a tragédiában eltűnt kilencéves kislánya holttestét.)

Óvatos és reális becslések szerint 60-70 halálos áldozat veszhetett oda

Magyarország folyamhajózási történetének legnagyobb civil balesetében.

Felhasznált források:

György Sándor: Halálos hajóút - A Dömös gőzös tragédiája (Napi Történelmi Forrás, 2014. 04. 09)

Kalocsa Blog: Dömös - A végzet hajója (2010. 02. 02.)

Fekete Elza: A Dömös áldozataira emlékeztek Fajszon (Kalocsai Néplap, 2010. 06. 09.)