Maradványait a 20. század elején tárták fel Solothurn svájci kanton Egerkingen városában, azóta a Bázeli Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzik.
Két kutató, a bázeli Bastien Mennecart paleontológus és Floreal Sole, a belga Királyi Természettudományi Intézet munkatársa megvizsgálták a múzeumban őrzött fogakat és állkapocscsontokat.
Az Európát a földtörténeti újkorban, a paleocén és a miocén időszakokban 56-23 millió évvel ezelőtt benépesítő húsevő emlősök egyik leggazdagabb csoportját az úgynevezett hyaenodonok alkották.
Többféle éghajlaton éltek, élőhelyük szerint fejlődtek ki testi jellegzetességeik.
Az összes eltérésük ellenére a tudomány eddig abból indult ki, hogy a testük legfeljebb 70 centiméteresre nőtt meg.
Húsz kilogrammosnál nehezebb egyedet nem ismertek. Mindkét tudós saját adataival igazolta, hogy a hyaenodonok között volt olyan faj, amelyik akár 30 kilogrammot nyomott és nagyjából egyméteresre is megnőtt,
tehát az eddigi testméretei akár ötven százalékkal is nagyobbak lehettek az eddig véltnél.
A hyaenodonok családfája új, eddig ismeretlen fajjal bővült, amelyik a Cartierodon egerkingensis nevet kapta.
A név egyrészt Robert Cartier gyűjtő előtt tiszteleg, benne van a fogat jelentő görög odon, valamint Egerkingen, a megtalálási hely neve.
(Forrás: MTI/APA)