Az emlősök világában a nagyobb agy szoros kapcsolatban áll a testméretekkel. Minél intelligensebb egy élő szervezet, általában annál nagyobb az agyának a mérete. Számos nagyobb testű faj nőstényei nem tudják egyedül ellátni az utódokat, és segítségre van szükségük: ez lehet a kölykök apja, de a falka vagy közösség egy másik tagja is. Sandra Heldstab evolúciós biológus és munkatársai, Karin Isler, Judith Burkart és Carel van Schaik, a Zürichi Egyetem antropológusai most először mutatták be részletesen, hogy ki és hogyan segíti a nőstényt.
Tanulmányukban a kutatók 480 emlős fajnál hasonlították össze az agy méreteit és terjedelmét, valamint az apai és a nem közvetlen szülői gondozás mértékét és gyakoriságát.
Általánosságban elmondható, hogy az apák általáan következetesen és hitelt érdemlően segítik az utódok nevelését, míg más csoporttagok, például az idősebb testvérek segítsége sokkal kevésbé megbízható
– mondta Dr. Heldstab.
A kutatók megfigyelték, hogy a nagy agymérettel rendelkező farkasok és az afrikai vad kutyák esetében az idősebb testvérek keveset segítenek a kölykök nevelésében, és először magukra gondolnak, amikor szűkös az élelemforrások lehetősége. Sőt, néha el is lopták a kisebbek elől a táplálékot, amit a szülők vittek a kisebbeknek.
Az apák ezzel szemben nagyobb hajlandóságot mutattak arra, hogy segítsék fiatal utódaikat, még akkor is, ha a környezeti feltételek romlottak.
Más fajok, mint például a bozontos farkú rókamanguszta vagy az észak-amerikai préri egér esetében a kutatócsoport azt találta, hogy az idősebb testvérek egy bizonyos kor betöltése után inkább elfordultak a kölyköktől. Az apa állat viszont folyamatosan segítette a nőstényt, de a még tapasztalatlan, „serdülő" egyedeket is.
Ha a fiatalok neveléséhez nyújtott támogatás következetlen, a kutatók szerint „az evolúció alternatív ösvényre fordulhat".
Azoknál az emlősöknél – például az oroszlánoknál vagy a vörös varinál – ahol a hímek nem segítik kellően a nőstényeket, az anyák inkább csak néhány utódot szülnek
– mutatott rá Dr. Heldstab. – Ha elegendő segítséget kapnak, akkor az egész alom fennmarad. Ám ha kisebb mértékű a támogatás, akkor néhány utód elpusztul.
Hozzátette: így a nőstény nem fog „szükségtelenül nagy" energiát befektetni egy utód nevelésébe, ami az evolúció egy érdekes megnyilvánulását is jelentheti.