Javulnak a folyóparti ökoszisztémák a Dráva több száz kilométeres szakaszán, és Közép-Európa egyik utolsó természetközeli folyójának rehabilitációja mind a természet, mind az emberek számára ma már kézzelfogható eredményeket jelez.
Az ártéri ökoszisztémák Európa legveszélyeztetettebb ökoszisztémái közé tartoznak, és ez alól a Dráva sem kivétel
– mondta Branka Španiček, a WWF Adria projektmenedzsere. – A természetvédelmi és árvízvédelmi szempontok egyesítése rendkívül fontos a veszélyeztetett élőhelyek és az ott élő fajok számára.
A „DRAVA LIFE - Integrált vízgazdálkodás" projekt 2015 decemberében kezdődött, amely innovatív folyami gazdálkodási megközelítéseket alkalmaz.
A helyreállítási tevékenység a Natura 2000 területeken óriási előnyökkel jár a veszélyeztetett élőhelyek és fajok számára, és hozzájárulnak a Dráva mentén a lakott területek jobb árvízvédelméhez, valamint növelik a terület rekreációs értékét a helyi lakosok számára.
A folyókezelés innovatív megközelítése az itt élő, egyedülálló élővilág számára kulcsfontosságú lehet.
Felcsillant a remény, hogy stabilizálódjanak a vízimadarak populációi a Dráva mentén.Bár a legtöbb faj esetében még mindig jellemző a csökkenő tendencia, néhány egyed esetében kifejezetten biztatóak az eredmények.
Az öt országot (Ausztriát, Horvátországot, Magyarországot, Szerbiát és Szlovéniát) érintő adatfelmérés kiterjedt a kavicszátonyokon fészkelő madarak közül a kis csérre (Sternula albifrons), a küszvágó csérre (Sterna hirundo), a billegetö cankóra (Actitis hypoleucos) és a kis lilére (Charadrius dubius), míg a meredek partban fészkelő madarak között a jégmadarat (Alcedo atthis), a partifecskét (Riparia riparia), valamint a méhfaló gyurgyalagot (Merops apiaster) érintette.
Az eredmények még a természetvédőket is megdöbbentették:
a Dráva mentén élnek Európa legveszélyeztetettebb madárfajai, amelyek állománya folyamatosan csökken.
A populációkra és az élőhelyekre egyaránt vonatkozó adatgyűjtés szerint a vízimadarak élőhelyét leginkább a gátak és töltések építése fenyegeti, és ha meg akarjuk ezeket menteni, akkor természetes állapotában kell megőriznünk, pontosabban arra visszaalakítanunk a Dráva folyót, mielőtt a veszteség visszafordíthatatlanná válik.
Az elmúlt harminc évben drámaian csökkent a partifecskék állománya a Dráván.
A madár Horvátországban már bekerült az úgynevezett Vörös Könyvbe is, ami a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) listájához hasonlóan kategorizálja a veszélyeztetett állatfajokat.
A veszélyeztetett státuszú partifecske a kihalás szélére sodródott többek között az emberi tevékenység, a vízerőművek, a töltések, a terjeszkedő mezőgazdaság, és a rovarirtó szerek túlzott használata miatt.
Amíg az 1980-as években még körülbelül 30 ezer pár élt a folyó mentén, addig a 2005 és 2016 között végzett megfigyelések ehhez képest már 40 százalékos népességcsökkenést mutattak, és a természetvédők mindössze csak 7-10 ezer párról tudtak beszámolni.
A legrosszabb eredményt 2015-ben rögzítették: ebben az évben meghökkentően kevés, csupán 3 939 fészkelő párt azonosítottak. Pedig a Dráva természetesen kanyargó folyóként újabb és újabb élőhelyeket alakít ki a partifecskék számára. Ám az utóbbi évtizedekben
ez a folyamat az emberi tevékenység miatt megállt, és az élőhelyek szinte teljesen eltűntek.
A partifecskék száma különösen a Dráva felső szakaszán csökken drámaian, de jelentős a veszteség a Duna és a Mura mentén is.
A Dráva és az ahhoz hasonló természetes, magas dinamikájú folyami rendszerek nyújtják az élővilág számára az egyik leggazdagabb élőhelyet.
E fajok hosszú távú megőrzése érdekében készült el a Drava Life programon belül a vízimadarak védelmére vonatkozó cselekvési terv, amelyben hét madárfaj eloszlását és populációit azonosították.
Feltárták az élőhelyeiket leginkább veszélyeztető forrásokat, és kidolgoztak egy 43 pontból álló intézkedési tervet.
A végrehajtás döntő tényezője azonban a határokon átnyúló együttműködés.
A Dráva mellett él az egyik legsokszínűbb madárpopuláció, ami nagy részben annak köszönhető, hogy a Donja Dubrava és az Eszék közötti folyószakasz nagyrészt még mindig természetes és érintetlen
– magyarázta Branka Španiček.
A szakemberek szerint a folyók fenntartható kezelése az egyetlen módja annak, hogy megőrizzük ezeket a törékeny ökoszisztémákat, amiből nem mellesleg mi is profitálhatunk. Egy partifecske család ugyanis naponta akár tízezer szúnyogot is elpusztít.
Közben a Dráva ökoszisztémái egyre jobban képesek alkalmazkodni az éghajlatváltozás negatív hatásaihoz.
A klímaváltozás egyre erőteljesebb és erősebb, ezért a Drávának az igen szélsőséges időjárási körülményekhez kell alkalmazkodnia, ami nem mindig megy könnyen
– hangsúlyozta Győrfi Emőke, a WWF Ausztria projektfelelőse. A folyómeder természetellenesen gyors mélyülése következtében a talajvízszint is egyre csökken, ezért olyan helyeken léphet fel a szárazság, ahol eddig nem fordult elő, de számolni kell az árvizek lehetőségével is.
Egy egészséges ökoszisztéma ellenállóbb lehet a klímaváltozás hatásaival szemben.
A mellékágak és a folyómeder helyreállítása a meglévő ártereken jobb árvízvédelmet tesz lehetővé, és az áradások idején is hozzájárul ahhoz, hogy helyi vízszint-csökkenés történjen.
Régen úgy védekeztek az emberek, hogy gátakat és töltéseket építettek, most azonban úgy tűnik, hogy pont ezek miatt a mesterséges építmények miatt gyorsult fel az egyre keskenyedő folyó, ami esetenként akár szélsőséges jelenségeket is produkálhat
– magyarázta a szakember.
Az Ausztriában végzett, hasonló intézkedéseknek már most pozitív a hatása a talajvíz készletekre, mert a folyó „természetes jellegének" visszaállítása javítja a folyóvíz beszivárgását a talajvízbe, ezáltal pedig azok szintje megemelkedik.
A természetvédők új drávai mellékágakat nyitnak meg, eltávolítják és módosítják a parti kövezést és sarkantyúkat, valamint megőrzik az árapasztó területeket és a természetesen meredek folyópartokat. Ez a munka jelentősen javítja számos veszélyeztetett élőhely és faj helyzetét is.
Szerencsére több pozitív példa akad arra, hogy a folyók természetes állapotának a visszaállítása nem lehetetlen
– emelte ki Klaus Michor, a Revital Integrative Naturraumplanung ügyvezető-igazgatója, aki tájrendező mérnökként Ausztriában az elsök között próbálkozott a folyók revitalizácójával harminc évvel ezelőtt.
– Amikor több mint száz évvel ezelőtt szabályozni kezdtük a folyókat és megpróbáltuk egyenessé tenni őket, nem számoltunk azzal, hogy egyszer pont emiatt fog a meder teljesen elkeskenyedni, ami miatt a vízszint jelentősen megnő és egyszerűen eltűnik a létfontosságú hordalék is.
Most az a dolgunk, hogy ezt a folyamatot valahogy visszafordítsuk.
A hordalékra elsősorban azért van szükség van, hogy feltöltse a folyómedret, mert annak hiányában nagyobb lesz az erózió. Enélkül bizonyos madarak, például a kis csér nem tud fészket építeni és utódokat nevelni a kavicszátonyokon.
A klímaváltozás egyértelmű nyertese a méhfaló gyurgyalag. Az madárvilág egyik legszínesebb fajának állománya az utóbbi évtizedben növekedésnek indult a Dráva mentén, hasonlóan Európa többi részéhez.
Nem véletlenül hívják méhészmadárnak is, miután méheket is zsákmányol, a darazsak, lepkék, és egyéb repülő rovarok mellett.
A gyurgyalag kedveli a Dráva meredek partfalait, amiket az erózió hozott létre:
ide építi a költőüregeit és a hely nem mellesleg tökéletesen védett a ragadozók jelenlététől is.
Úgy tűnik, hopgy a gyurgyalagok költési sikerét segíti az éghajlatváltozás is: az emberek számára oly bosszantó szúnyogok és más rovarok számának emelkedése kitűnő táplálékforrást jelent számukra.
A Mura, a Duna és a Dráva mentén is találhatunk nagyobb költőhelyeket, ám a folyóparti megtelepedésre a legjobb példa a horvátországi Legrad környékén található, a Mura és a Dráva folyó találkozásának közvetlen közelében.
A gyurgyalagok populációja egyértelműen emelkedik:
Ausztriában 1 000-1 100, Horvátországban 5 000-10 000, Magyarországon 17 000-24 000, Szlovéniában 45-80, míg Szerbiában körülbelül 5 600-7 400 pár fészkel jelenleg.
Hasonlóan szerencsésnek számít a jégmadár is. A Drava Life vízimadár cselekvési tervének adatai alapján Európában 97 500-167 000 párra becsülhető a számuk.
Állandó madarunk, amely télen a be nem fagyó folyóknál vészeli át a zord hónapokat, és gyakran látni a víz fölé hajló ágakon, amelyekről mozdulatlanul lesi a víz tetején úszó apró halakat.
Főként halakkal és vízi rovarokkal táplálkozik, ezért erősen kötődik a vizes élőhelyekhez, többek között a Dráva folyóhoz.
Bár általában a meredek partfalba vájva alakítja ki költőhelyeit, az éghajlatváltozás miatt alkalmazkodott és nyert.
Nagyszerűen kihasználja a helyi, erózió sújtotta területeket, de szívesen fészkel egy-egy víz kidőlt fa teremtette helyen is.
Az északi területeken élő populációknak azonban továbbra is szembe kell nézniük az egyik legjelentősebb fenyegetéssel, a kemény téllel, valamint a kémiai és biológiai folyóvízszennyezéssel.