A kutyák egyszerűen imádják, amikor a hasukat vakargatjuk, és ennek kieszközöléseként gyakran demonstratívan a hátukra fordulnak, hogy szinte könyörögjenek egy kis simogatásért. A macskák azonnal dorombolni kezdenek, amikor a két fülük közötti, különleges területen vakarásszuk őket.
Hasonló a helyzet azonban velünk, emberekkel is. Gondoljunk csak bele:
amikor beütjük a kezünket valahová, akkor az adott, sajgó terület gyors dörzsölgetése egyértelműen csökkenti a fájdalmat.
Mindez a tapintás „hatalmának" tulajdonítható, ami óriási szerepet játszik az aktuális érzelmi állapotunkban.
Bár nem minden érintés kellemes, mégis úgy tűnik, hogy szinte valamennyi emlős megegyezik abban, hogy egy hosszabb, finomabb simogatástól határozottan jobban érzi magát. Hogy miért? A Nature Neuroscience tudományos folyóiratban publikált kutatás szerint ez a fajta mozdulat stimulálja az MRGPRB4 + néven ismert idegsejteket, ami a kellemes érzést generálja.
Kutatók genetikailag módosított egerekkel dolgoztak, amiknek a MRGPRB4 + neuronjait speciális körülmények között aktiválták. Ezzel a simogatás, vakargatás érzetét keltették az állatokban, és ez láthatóan kellemes érzetet okozott. Ezek a neuronok a bőrben a szőrtüszőkhöz (vagy a hajhagymákhoz) kötődnek, és viszonylag széles körűek. Elrendezkedésük azt sugallja, hogy
csak és kizárólag a hosszú, simogató mozgásokra reagálnak,
és egyáltalán nem az olyan, lokalizált érintésekre, mint például a csípés vagy harapás.
Az evolúció során ezeket a neuronokat is beépítettük a szőrtüszőkbe, amiből arra következtethetünk, hogy az MRGPRB4 + neuronok a bőrre való érintkezésre igen érzékenyen reagálnak
– magyarázta David Anderson, a tanulmány egyik szerzője. – Ezt alátámasztja az a tény is, hogy az egyén a vakargatás, az ölelés, vagy simogatás kellemes érzetét tapasztalhatja hajmosás vagy épp borotválkozás után is. Ez a tény is az MRGPRB4 + szerepét erősíti.
A kutatók ezért úgy vélik, hogy hasonló érzékszervi neuronok léteznek a hasonló tulajdonságokkal rendelkező emberekben és a legtöbb szőrös emlős estében is.
Nem véletlen tehát, hogy a kutatók szerint pont a szőrös állatok, például a kutyák és macskák éreznek hasonlóan kellemes, az öröm és boldogság hullámaihoz hasonló érzést simogatás közben. A kellemes testi érintést észlelő neuronok ugyanis nagy valószínűség szerint kapcsolódnak a magasabb agyi áramkörökhöz, amelyek jutalmat vagy örömöt eredményeznek.
Ahhoz azonban, hogy a kutatók kétséget kizáróan bizonyítsák elméletüket, tovább módosították az egereket, és ugyanazokat a neuronokat biokémiai úton aktiválták egy gyógyszerinjekció segítségével. Az állatok viszont még így is
megtalálták az MRGPRB4 + neuronok aktiválódásával okozott érzéseket
és a kémiai patinát követően is kevesebb stressz jeleit mutatták.
A szőrös háziállatok más emlősökhöz hasonlóan egyszerűen élvezik azt, hogy a neuronok közvetítésével ilyen kellemes érzésekhez juthatnak
– mutatott rá David Anderson. – Ám egyértelműen látszik, hogy leginkább a lassú, finom mozdulatokat kedvelik.
Az emlősöknél, különösen a közösségben élő egyedeknél, az érintés a kapcsolatteremtés és a kötelékek megerősítésének kitűnő módja. A vadon élő főemlősök például egymás bundáját kurkásszák, és eltávolítják a káros parazitákat egymás bőréről, amit egyedül képtelenek lennének megtenni.
A kutatások azonban már rég megerősítették, hogy ezek már régen túlmutatnak a pusztán higiéniai szempontokon és a szükségleteken.
Bár a bőrápolás igen praktikus és hasznos, mégis fontos kapcsolódási pontot jelent a szocializáció folyamatában.
Az emberek sem véletlenül fognak kezet egymással, amikor találkoznak és a barátok, családtagok közötti ölelkezés is egy szükséges, ám önkéntelen mozdulat az összetartozás érzésének erősítéséhez. Amikor valakinek megveregetjük a hátát, vagy épp megsimogatjuk a karját, akkor ezekkel az apró gesztusokkal erősítjük meg a családi vagy társadalmi kapcsolatainkat.
Az érintések nyújtotta kellemes érzés egykor valószínűleg rituáléként, például ápolásként indult, majd a későbbiekben a fiziológiánk a pozitív érzelmekkel kötötte össze ezt a tevékenységet. Az ilyen viselkedés valószínűleg evolúciós előnyt jelentett, mivel elősegíti az egészséget, a higiéniát, a kötést és a csoportba vetett bizalmat, ezáltal növelve valamennyi tagja túlélési esélyeit.
Alternatívaként szolgált az utódokat melegen tartani, és a szülőkkel, testvérekkel együtt már hatalmas előnyöket biztosított. Függetlenül a miértektől, a végeredmény kétségtelenül rendkívül hatékony a kötődés, a társadalmi interakció és a jó hangulat előmozdításában.
A kutatók szerint az MRGPRB4 + neuronok aktiválása endorfinokat termel, és oxitocint bocsát az agyba, ami segít a fájdalomcsillapításban, a relaxációban és kötődésekben, miközben ideiglenesen csökkenti a kortizol (stresszhormon) szintjét.
Ez a „kémiai koktél" könnyedebb állapotba hoz minket és a háziállatainkat egyaránt, megszabadít az agressziótól, és örömérzetet okoz. A simogatás emellett nagymértékben aktiválja a neuronokat a szomatoszenzoros kéregben, ami idővel egyre intenzívebbé válik. A kutatók szerint az agyi aktivitás növekedése fokozza a szubjektív örömöt, és egyfajta jutalomérzetet generál az agyban.