Ha igazolódik a feltevés, meglesz a bizonyíték arra, hogy a jelenleg a helyi evangélikus gyülekezet kezelésében lévő
Johanniskirche, a 910-ben felszentelt Szent János-templom volt a rómaiak által az i. e. 1. században alapított rajnavidék-pfalzi város első, eredeti székesegyháza,
nem pedig a jelenlegi dóm, a később épült Szent Márton-katedrális, amely 1036 óta püspöki székhely.
A 11. századi kőkoporsót 2017-ben fedezték fel. Kedden felemelték a szarkofág hétmázsás fedelét, és egy 14 főből álló tudóscsoport azonnal hozzálátott a maradványok vizsgálatához, hogy a levegővel való érintkezés minél kevesebb kárt okozzon a maradványokban.
A koporsóban talált ruhamaradványok és a koporsó fekvése alapján azt már
megállapították, hogy egy papi személy sírjáról van szó.
A fej és a combok alsó része körül aranyszegélyt találtak, vélhetően egy fejfedő és egy papi ruha tartozékát. Ezen kívül az elhunytat a templom középső hajójában temették el, keletre, vagyis a főoltárra néző irányban.
Találtak a koporsóban szövetfoszlányokat és egy finom kidolgozású szövetcipőből származó maradványokat is – közölte a kutatócsoport vezetője, Guido Faccani.
Faccani szerint a halottat a temetéskor
valószínűleg égetett mésszel fedték be, hogy felgyorsítsák a holttest bomlását.
A koporsó belsejében megmunkálás nyomaira bukkantak, ezek még további vizsgálatra szorulnak.
Az elkövetkező napokban további fémmaradványok után kutatnak, a koporsóban talált szövet- és csontmaradványokon pedig DNS-vizsgálatot és kormeghatározást végeznek.
A szarkofág rejtélyének megfejtésében
14 tudós vesz részt, köztük régészek, antropológusok, fémrestaurátorok és textilelemzők.
A gondosan dokumentált munkálatok befejezése után a koporsót visszazárják az elhunyt nyugalmának megőrzése céljából.