Timor sziget keleti felén fekszik Dél-kelet Ázsia legfiatalabb állama. Ez a kicsi ország a sziget az Indonéz-szigetvilág keleti részén található. A mindössze közel 15 ezer négyzetkilométeres területű Kelet-Timor Magyarország területének körülbelül a hatodát teszi ki, ahol burjánzó trópusi őserdőket, száraz eukaliptuszcserjés területeket és sivár pusztaságokat is találhatunk.
Vadvilágában ausztráliai és ázsiai fajok egyaránt megtalálhatók, többek között az ausztrál erszényesek és madarak jól megférnek az ázsiai majmokkal és a trópusi bordás krokodilokkal.
Utóbbiak megdöbbentően sok kárt okoznak a lakosságnak és az ide látogató, kalandvágyó természetű turistáknak. A krokodil támadások ugyanis az elmúlt évtizedben 20-szorosára nőttek: havonta legalább egy ember halálát okozzák az 1,2 millió fő népességű országban.
Ezek a számok egyre inkább aggasztóak, miután Kelet-Timor krokodiljai egyre több embert támadnak meg
– mondta Yusuke Fukuda, az ausztráliai Darwin Nemzeti Egyetem doktori hallgatója, aki kollégájával évekig tartó, bürokratikus küzdelmet folytatott Ausztrália és Kelet-Timor kormányzatával, hogy engedélyezzék a kutatást.
Kelet-Timor népe azonban évszázadok óta tiszteli és imádja a krokodilokat. Ehhez a hagyományhoz több legenda is kapcsolódik. Egyrészt Timor szigete krokodil alakú, és a mesélt történetek szerint
évezredekkel ezelőtt egy hatalmas krokodil telepedett le ezen a helyen, ami megkövesedett és ez formálta a szigetet.
Másrészt a mítosz egy Lafaek Diak néven tisztelt krokodilról szól, aki feláldozta magát egy fiú barátsága miatt, hogy a gyermek otthonává váljon. Így jött létre a Timor-sziget, ahol minden hegy az állat hátának részeit jelképezi.
A krokodilt emiatt tekintik szent állatnak a helybéliek, amit „abo"-nak hívnak, ami a helyi nyelvjárásban azt jelenti „nagyszülő".
Az állatok megölése illegális és kulturális tabunak számít. A hüllőket ehelyett csodálják, és a krokodil támadások áldozatai gyakran szégyenkeznek amiatt, hogy bejelentést tegyenek. A tényleges támadások száma ezért sokkal magasabb, mint a hivatalos statisztikák.
A krokodilok támadásai miatt leginkább azok bizonyulnak veszélyeztetettnek, akik a sziget számtalan folyópartján vagy a part mentén élnek. A folyókat a helybéliek napi szinten látogatják: vizet gyűjtenek, halásznak, élelemforrást keresnek vagy épp mosnak.
A szigetre látogató kutatók arra következtettek, hogy az elmúlt 11 év krokodil támadásainak közel 83 százaléka halászat közben történt, amikor a folyó mentén élők a kis csónakjaikkal a vízre ereszkedtek és élelemforrások után kutattak. Az eseteket tovább bonyolítja azonban, hogy
a bennszülöttek úgy gondolják, a támadások növekedése mögött nem a „szent" krokodilok állnak,
hanem inkább a bevándorlók vagy a gyilkos „bajkeverők", akik nem követik a törvényi előírásokat.
Az emberek mélyen hisznek abban, hogy ezek az állatok az őseink, akik nem támadhatják meg az embereket
– magyarázta Demetrio Carvalho, Kelet-Timor államtitkára. – A nagyszüleink egyszerűen nem ölhetnek meg minket.
Yusuke Fukuda és Sam Banks, ausztrál biológusok Kelet-Timor északi partjának útja mentén egy nyolc órás utazás után Lospalos szigetére érkeznek, ahol az ország legnagyobb és legveszélyesebb krokodiljai találhatók. Az volt a céljuk, hogy teszteljék a helyiek elméletét úgy, hogy megpróbálják beazonosítani a gyilkos krokodilokat.
Arra voltak kíváncsiak, hogy az állatok vajon azonosak-e azokkal a sósvízi krokodilokkal, amelyek Ausztráliában élnek, és a Föld egyik legfélelmetesebb és legveszélyesebb állataiként ismertek.
Miután az 1970-es években Ausztráliában betiltották az orvvadászatot, ezeknek a hüllőknek a populációi ugrásszerűen megnőttek. Az állatok ezért a közelmúltban olyan területeken is felbukkantak, amelyeket a szakemberek korábban nem megfelelőnek vagy túl távolinak tartottak.
Kelet-Timor körülbelül 450 kilométerre fekszik Ausztrália északi területeitől, ami egy erőteljes és megfelelő kondícióban lévő krokodil számára nem túl megerőltető úszási távolság, amelyek akár 6 méter hosszúak és akár 900 kilogrammot vagy annál többet is nyomhatnak.
Több napos úszás után ezek a krokodilok nagyon éhesek és veszélyesek lehetnek
– mondja Fukuda, a kutatási eredményeikre hivatkozva.
A vándorlási elmélet teszteléséhez Fukuda és Banks több krokodilból származó DNS-mintákat gyűjtött. Ám tudták, hogy ez egy igen kockázatos vállalkozás. Nyilvánvaló okokból nem választhatták a klasszikus módszert, ehelyett
egy közel 4 méteres alumínium rúdhoz csatlakoztatott tűvel próbáltak meg áthatolni az állatok bőrén,
hogy egyfajta „biopsziát" végezzenek. A sikeres művelethez azonban gyakran éjszaka kellett a vízbe merülniük. A kutatók a krokodilok lelőhelyeinek felkutatásához a helybéliek segítségét kérték.
Munkájukat Vitorino De Araujo, egy 37 éves tűzoltó is támogatta, akit gyakorta riasztanak a krokodil támadások miatt, illetve ha a közösség egy tagja eltűnt a víz közelében.
A férfi ugyanis bátran lép be a mocsárba és ő végzi a helyszínelést, kutatómunkát.
A közösség őt tekinti a szellemi vezetőjének, aki szinte természetfeletti kapcsolatban áll az állatokkal: egy krokodil suttogó.
A kutatómunka során a szakemberek a helyiek segítségével összesen 17 mintát tudtak gyűjteni. Akadt köztük vadon élő állat, kedvtelésből tartott „háziállat" vagy olyan is, amelyre egyfajta kabalaként vagy szerencsehozóként tekintenek. A kutatók most ezeket a mintákat szeretnék visszajuttatni Ausztráliába, ahol részletes analízist végeznek majd velük.
Addig azonban még folytatják a kutatómunkát Kelet-Timor partjai közelében, ahol olyan tárgyakat is vizsgálnak, amelyeket a víz mosott partra: szemüvegeket, lándzsás fegyvereket vagy épp megszaggatott úszónadrágokat.
Közben nem kímélik meg őket a rémtörténetektől sem: a kutatómunkájuk befejező napján Agostinu da Cunya közelében
egy 17 éves fiú tűnt el, aki az esti órákban a bátyjával halászott egy csónakban, miközben apja várt rájuk a parton.
A családja szerint egy krokodil támadt rájuk és a fiút azóta sem találják. A kutatók eredményei ezért létfontosságúak lehetnek a jövőben a halálesetek megelőzése érdekében.