30 éve újratemették Nagy Imrét, összeomlott a kommunista rendszer
2019. június 16. 12:24
Crowd waits in front of the coffin of former Hungarian leader Imre Nagy during the re-burial ceremony at the National Gallery in Heroes' Square, Budapest, on June 16, 1989, 31 years after his execution for high treason. For his attempts to reform socialism during the 1956 revolution he had been hanged in 1958, along with four members of his government, and buried with them in unmarked graves, without coffins, facedown. The state reburial and posthumous legal rehabilitation of Imre Nagy and his associates, becomes the supreme symbolic event of Hungary's transition to a democratic system. (Photo by AFP)
Vágólapra másolva!
1989. június 16-án megtörtént az, amire még egy évvel korábban sem mert gondolni senki. A jeltelen sírból kihantolt, az 1956-os forradalom és szabadságharc miatt kivégzett magyar miniszterelnököt és mártírtársait utolsó útjára kísérte az ország, miközben „gyilkosuk”, Kádár János már nem volt beszámítható állapotban. A párt vezetői, az új főtitkárt, Grósz Károlyt is beleértve újabb forradalomtól rettegtek. A Hősök terén tartott megemlékezésen követelte először egy szónok, a fiatalok nevében beszélő Orbán Viktor a szovjet csapatok azonnali kivonását.
A 301-1. sz. sírhelyről kihantolt csontvázlelet összegyűjtött csontjait folyóvízben mossuk, gyökérkefével gyengéden tisztítjuk, majd megszárítjuk. Ezt követően a csontvázleletet az anatómiai helyzetnek megfelelően összerakjuk és megállapítjuk, hogy a fej, a törzs és a végtagok csontjai – néhány kéztő- és ujjperc-csont kivételével – mind megvannak
Ezután a csontváz általános, részletes leírása következik, amelyet az életkor meghatározására vonatkozó laboratóriumi vizsgálatok, valamint a fogazat illesztési vizsgálatának taglalása követ, aztán annak megállapítása, hogy mi volt az elhunyt vércsoportja.
Aztán a gerinc radiológiai vizsgálatát végezték el, amit egy úgynevezett „szuperimpozíciós” vizsgálat követett.
A kor bevett, igazságügyi antropológiai azonosítási eljárásában
fényképeket vetettek össze a parcellából kihantolt, rekonstruált koponyáról készült méretazonos felvételekkel.
Mindent összevetve a kor jeles igazságügyi orvosszakértői megállapították, hogy az arccal lefelé fekvő, kátránypapírban megtalált csontváz egy gerincbeteg férfié, aki az ötvenes évek végén halt meg. Majd kijelentették, hogy
minden kétséget kizáróan Nagy Imre földi maradványairól van szó.
A többieket is ugyanazzal az eljárással azonosították, mint a mártír miniszterelnököt, majd előkészítették őket az igazi temetésükre, amit a kivégzésük után nem kaptak meg a likvidálásukban érintett, akkor már teljhatalommal bíró Kádár Jánostól.
Megkésett végtisztesség
Azért választották éppen június 16. napját az újratemetés napjának, mert 31 évvel azelőtt, azaz most már 61 éve, 1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst.
A Hősök terén tartott gyászszertartáson, a Műcsarnok lépcsőjén Nagy Imre koporsója mellé került Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József koporsója is, és ott volt a „hatodik koporsó” is, ami a forradalom többi áldozatát jelképezte.
Nagy Imre és társai koporsója az újratemetés napján, 1989. június 16-án Forrás: AFP
Koporsóikat kicsit megdöntötték, hogy a tömeggel szemben feküdjenek, és a televíziós közvetítésekben is jól látszódjanak.
Forrás: AFP
Negyedmillióan voltak a Hősök terén ezen a napon.
Korábban szó sem lehetett a mártírok rehabilitációjáról, és talán egy-két embert leszámítva, arról sem tudott senki, hol lehetnek. Az 1956-os forradalom vezető alakjaiból hárman, Maléter Pál, Gimes Miklós és Nagy Imre 1958. június 16-tól, akasztásuk napjától 1961 februárjáig a Kozma utcai Kisfogház udvarának földjében pihentek, lommal befedve.
Még használt irodabútorokat is rájuk toltak, nehogy valaki gyanakodni kezdjen, kiket rejt a mély.
Nagy Imre végső nyughelyére kerül Forrás: AFP/Jean Francois Luhan
Ekkor vitték át őket az Új köztemető 301-es parcellájába, a jeltelen sírokba, ahol aztán 1989-ben megtalálták és azonosították őket.
A Nagy Imre-per
Azt, hogy a forradalom miniszterelnöke ellen pert kell indítani, 1957 márciusában döntötték el Moszkvában, miután Nagy Imre nem ismerte el Kádár János kormányát legitimnek.
1958. június 9. és 15. között le is folytatták a tárgyalást zárt ajtók mögött.
Bár az ellenforradalmi bűnökkel vádolt mártír miniszterelnökről folyamatosan egyeztetett a magyar vezetőség a szovjetekkel, bizonyos források arra utalnak, hogy nem írták elő a kivégzését.
Bár felvetődött, hogy Kádár maga adta utasításba Nagy Imre felakasztását, valójában erre nem volt szükség.
1958. Magyarország, Budapest II. Fő utca 70-78., tárgyalóterem a katonai bíróság épületében. A Nagy Imre és társai elleni per vádlottjai. Filmkocka a tárgyaláson készült felvételből Forrás: Fortepan/Magyar Nemzeti Levéltár
Azzal, hogy egy igazi vérbírót, Vida Ferencet jelölt ki a per levezetésére, megpecsételte a vádlottak sorsát.
Nagy Imre az ítéletet hallgatja Forrás: Fortepan/Magyar Nemzeti Levéltár
Kádár bukása, a temetés megszervezése
Kádár János hatalma 1988 májusáig tartott, ekkor leváltották a legfőbb pártvezetői tisztségből, egy látszatfunkciót kapott.
Forrás: AFP
1988-ban már létrejött a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB), amelynek tagjai olyan számkivetett, a Kádár-rendszerben másodrangúnak minősített állampolgárok voltak, akik a kommunizmus alatt üldöztetést szenvedtek el
A Bizottság első és egyik legfontosabb feladataként a mártírok újratemetését tűzte ki.
A TIB volt az a szervezet, amely megegyezett az akkor már gyenge lábakon álló kommunista államhatalommal az újratemetés időpontjáról, azaz a június 16-i dátumról, illetve kiharcolta a tömegdemonstráció lehetőségét, amit hosszas töprengés után végül engedélyezett az állampárt.
Az állampárt rettegett, a III/III dolgozott
Bár az MSZMP megroppant, a kommunista titkosszolgálat még ekkor is teljes erővel működött. A Hősök terén besúgók tucatjai működtek. Köztük volt például „Budai” is, aki orvosi ügyeletben volt a temetőben.
Neki az újratemetés után Lakó János főhadnaggyal kellett találkoznia, és neki jelenteni.
A „szabad mozgásra jogosító” kitűzőt viselő „Rolf Jenőnek” ennél összetettebb volt a feladata. Miközben a Hősök terén a ravatalnál fényképezett, viszonylag sűrűn kellett informálnia Gábor Róbert őrnagyot.
Forrás: MTI/Asztalos Zoltán
A BM szigorúan titkos feljegyzése alapján az Orvosi Kamara megbízásából kiküldött „Sasadi” fedőnevű társadalmi megbízottnak is hasonlóan gyakran kellett bejelentkeznie Lakó Jánosnál. „Tótfalusi” és „Aradi” is óránként jelentett, és a „Költő” fedőnevű III/III-as ügynök is folyamatosan „figyelte” a hangulatot.
Nemcsak ők hatan, hanem összesen hatvan ügynök dolgozott azon, hogy „minden a lehető legnagyobb rendben legyen”, és a kommunista pártvezetők mindenről értesüljenek.
A rendezvény operatív biztosításához (...) igénybe vették az Állambiztonsági Szerv teljes SZT-állományát. Az operatív helyszín-biztosításhoz »álló-figyelő-portya« szolgálatot hoztak létre, melynek keretében háromfős brigádokat alakítottak ki, hogy »átfogják a Hősök terének egészét«. Majd a rendezvény végeztével gyalogosan és tömegközlekedési eszközön »kísérjék el« a tömeget a négy fő elvonulási irányba
Eközben a nemzetközi tévécsatornák a világ nyilvánosságának is megmutatták a tömeget,
amely virágokkal rótta le tiszteletét 1956 hősei előtt.
Orbán Viktor Nagy Imre és mártírtársai temetésén a Műcsarnok előtti ravatalnál Forrás: MTI/Tóth István Csaba
A koszorúzásokat követően 12:30-kor egy percre az egész országban megállt az élet, mindenhol megszólaltak a harangok, így tisztelegtek Nagy Imre és az 56-os hősök emléke előtt.
Ezután következtek a felszólalók, és
ekkor mondta el a szocializmusban óriási vihart kavart, történelmi jelentőségű beszédét Orbán Viktor.
A jelenlegi miniszterelnök előtt Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimány Tibor és Király Béla is felszólalt, de a legtöbbet a külföldi tévécsatornák Orbán Viktor beszédét idézték.
A beszéd a maga korában hatalmas megbotránkozást keltett a szovjetbarát pártvezetők, a keményvonalas kommunisták körében.
Orbán Viktor így méltatta Nagy Imrét és mártírtársait:
Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek.
A beszédben nyíltan szólt a kommunizmus kártékony hatásairól és a gazdasági csődről is, amit okozott:
A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni. Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.
A beszéd történelmi jelentőségét az adta, hogy nyíltan beszélt a kommunizmus bukásáról és – elsőként – az akkor még itt állomásozó szovjet csapatok kivonásáról is mint elérendő célokról:
Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől 56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.
A gyászszertartás a Himnusszal ért véget kora délután.
Ezután Nagy Imrét és társait halottaskocsikra tették, és 30 autó, valamint 52 busz kíséretében vitték őket a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájához. Itt Darvas Iván és Mensáros László
egyenként felolvasta az összes, mintegy 200 kivégzett 56-os hős nevét.
A temetési menet a Hősök teréről a temetőbe indul Forrás: MTI/Kleb Attila
A ceremónia végén pedig a különböző egyházak képviselői felszentelték a sírokat, aztán a rokonok rádobták az első földet Nagy Imre és társai koporsójára, majd örökre nyugalomra helyezték őket.
„Itt az egész '56, illetve a Nagy Imre”
Az, hogy a temetés ilyen nyugodtan zajlik majd, talán senki sem merte volna nyíltan kijelenteni az MSZMP vezetésében korábban. Az erős titkosszolgálati jelenlét is igazolja,
hogy a hatalom, a párt rettegett egy újabb forradalomtól, zendüléstől, minden olyan kiszámíthatatlan lépéstől,
amely benne volt a felbomlóban lévő kommunizmus levegőjében. Bár a párt nem vett részt az újratemetés megszervezésében, de azért figyelték, hogy mit tesznek.
Kádár János és Grósz Károly Forrás: Fortepan
Alig két hét van a temetésig. Meggyőződésem szerint ez nagy erőpróba lesz a társadalom, a párt, a rendszer, a belső viszonyaink szempontjából
– mondta Horn Gyula, akinek szavait a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei őrzik.
Az Országgyűlés ülésén Pozsgay Imre és Horn Gyula Forrás: Fortepan/SZALAY ZOLTÁN
Ugyanakkor a félelem lényegét a párt főtitkára, Grósz Károly foglalta össze a leginkább,
amikor felvetődött, hogy sok emigráns magyar is érkezhet az újratemetésre.
Például az a Király Béla, hadtörténész-politikus, az MTA egykori tagja, aki az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzetőrségének vezetőjeként az Egyesült Államokba távozott. A pártfőtitkár egyenesen úgy fogalmazott: „görcse van” a témától.
Ha Nagy Imrét rehabilitáljuk, akkor itt vacakolni azon, hogy a Király Bélát meg a többieket beengedjük, vagy nem engedjük, meg a Nagy Imrének a temetését megengedjük, hát ha azt elviseljük ehhez képest, hogy most idejön ötszáz vagy hatszáz ember, mindegy, hogy kik vannak rajta egyébként (...) nem az a zavaró, hogy mit szólnak a Pongráczhoz, mit szól a társadalom. Itt az egész '56, illetve a Nagy Imre
– mondta Grósz Károly a jegyzőkönyvek szerint.
Grósz Károly (1930-1996) Forrás: INTERFOTO MTI / AFP
Úgy fogalmazott, hogy
ha rosszak az idegeik, nem fogják kibírni a ceremóniát.
Kádár János, egyes vélemények szerint nem is bírta ki. Ekkor már nagyon beteg volt, és az elméje is megbomlott.
1989 júniusában már a Kútvölgyi Kórházban kezelték egy külön szobában. Nagy Imre újratemetésének napján, június 16-án öltözködni kezdett.
Az orvosa megkérdezte: „Kádár elvtárs, hová megy?” Kádár így válaszolt:
Megyek az Imre temetésére. Mindenki ott van.
Alig több mint egy évvel korábban még kizárta Nagy Imre rehabilitálását.
A Nagy Imrét nem lehet rehabilitálni bizonyos kérdésekben, mert ő feladta a hatalmat, ami Magyarországon volt, és kísérletet tett a szövetségi rendszer felbontására anélkül, hogy törvényes fölhatalmazása lett volna ezekre
Nagy Imrét három héttel az újratemetés után, július 6-án rehabilitálta a Legfelsőbb Bíróság, Kádár ugyanazon a napon meghalt.
Tizenkét évvel ezelőtt Kádár János sírját feldúlták, koponyáját elvitték. A Nagy Imrét jeltelen sírba taszító kommunista pártvezető maradványairól senki nem tudja, hol vannak. Nagy Imre és társai viszont békésen pihennek a megszentelt földben, amit megkésett végtisztességként választott számukra az utókor.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
